Az óceán paradoxona a Föld bolygó legfontosabb globális erőforrása, és egyben hatalmas szemétlerakó. Hiszen mindent a kukába dobunk, és azt gondoljuk, hogy a hulladék magától eltűnik a semmibe. De az óceán számos ökomegoldást kínálhat az emberiségnek, például alternatív energiaforrásokat. Az alábbiakban hét fő probléma, amellyel az óceán jelenleg tapasztalható, de van fény az alagút végén!
Bebizonyosodott, hogy a hatalmas mennyiségű kifogott hal a tengeri állatok éhezéséhez vezethet. A legtöbb tengeren már halászati tilalom szükséges, ha még van mód a populáció helyreállítására. A halászati módszerek is hagynak maguk után kívánnivalót. Például a fenékvonóhálós halászat elpusztítja a tengerfenék lakóit, akik nem alkalmasak emberi táplálékra, és kidobják őket. A kiterjedt halászat sok fajt a kihalás szélére sodor.
A halpopuláció csökkenésének okai egyrészt abban keresendők, hogy az emberek táplálékra fognak halat, másrészt az egészségügyi termékek, például a halolaj előállítása céljából történő termelésükben keresendők. A tenger gyümölcsei ehető minősége azt jelenti, hogy továbbra is betakarítják, de a betakarítási módszereknek kíméletesnek kell lenniük.
A túlhalászás mellett a cápák állapota kritikus. Évente több tízmillió egyedet takarítanak be, főként az uszonyaik miatt. Az állatokat elfogják, uszonyaikat levágják, és visszadobják az óceánba, hogy meghaljanak! A cápabordákat a levesek összetevőjeként használják. A cápák a ragadozók táplálék piramisának tetején állnak, ami azt jelenti, hogy lassú szaporodási rátával rendelkeznek. A ragadozók száma más fajok számát is szabályozza. Amikor a ragadozók kiesnek a láncból, az alacsonyabb fajok elkezdenek túlszaporodni, és az ökoszisztéma lefelé irányuló spirálja összeomlik.
Az óceán egyensúlyának megőrzése érdekében le kell állítani a cápák leölésének gyakorlatát. Szerencsére ennek a problémának a megértése segít csökkenteni a cápauszonyleves népszerűségét.
Az óceán természetes folyamatok révén szívja fel a szén-dioxidot, de olyan sebességgel, amellyel a civilizáció a fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén CO2-t bocsát ki a légkörbe, az óceán pH-egyensúlya nem tud lépést tartani.
"Az óceánok savasodása most gyorsabban megy végbe, mint a Föld történetében bármikor, és ha megnézzük a szén-dioxid parciális nyomását, látni fogja, hogy annak szintje hasonló a 35 millió évvel ezelőtti helyzethez." – mondta Jelle Bizhma, az Euroklíma program elnöke.
Ez egy nagyon ijesztő tény. Egy ponton az óceánok annyira savassá válnak, hogy nem lesznek képesek fenntartani az életet. Más szóval sok faj elpusztul, a kagylótól a korallokon át a halakig.
A korallzátonyok megőrzése egy másik aktuális környezeti probléma. A korallzátonyok nagyon sok kis tengeri élőlény életét támogatják, és ezért egy fokkal magasabban állnak az emberhez képest, és ez nem csak táplálék, hanem gazdasági szempont is.
A globális felmelegedés a korallok kihalásának egyik fő oka, de vannak más negatív tényezők is. A tudósok dolgoznak ezen a problémán, vannak javaslatok tengeri védett területek létrehozására, mivel a korallzátonyok létezése közvetlenül kapcsolódik az óceán egészének életéhez.
A holt zónák olyan területek, ahol az oxigénhiány miatt nincs élet. A globális felmelegedést tartják a holt zónák kialakulásának fő felelősének. Az ilyen zónák száma riasztóan növekszik, jelenleg körülbelül 400 van belőlük, de ez a szám folyamatosan növekszik.
A holt zónák jelenléte egyértelműen mutatja a bolygón létező összes dolog összekapcsolódását. Kiderült, hogy a földi növények biológiai sokfélesége megakadályozhatja a holt zónák kialakulását azáltal, hogy csökkenti a nyílt óceánba kerülő műtrágyák és növényvédő szerek felhasználását.
Az óceán sajnos sok vegyszerrel szennyezett, de a higany szörnyű veszélyt rejt magában, hogy az emberek asztalára kerül. A szomorú hír az, hogy a világ óceánjaiban a higanyszint tovább fog emelkedni. Honnan származik? A Környezetvédelmi Ügynökség szerint a széntüzelésű erőművek jelentik a legnagyobb ipari higanyforrást. A higanyt először a tápláléklánc alján lévő élőlények veszik fel, és közvetlenül az emberi táplálékba kerül, főleg tonhal formájában.
Újabb kiábrándító hír. Nem tehetjük meg, hogy figyelmen kívül hagyjuk a gigantikus, Texas méretű műanyaggal bélelt foltot a Csendes-óceán kellős közepén. Ha ránézünk, érdemes elgondolkodni a kidobott szemét jövőbeli sorsán, különösen azon, aminek lebomlása sokáig tart.
Szerencsére a Nagy Csendes-óceáni Szemétút felkeltette a környezetvédelmi szervezetek figyelmét, köztük a Kaisei Projektet is, amely először tesz kísérletet a szemétfolt eltakarítására.