Artem Streletsky egy homályos múltú ember (a feltételes szabadlábra helyezés önmagában ér valamit) és profi provokátor. Dr. House megfigyelőképességének birtokában „egy-kettőre” felismeri az emberek fájdalompontjait, és tökéletes mozdulatokkal megnyomja. Éles, cinikus, intuitív módon kiváltja a körülötte lévőkben a negatív érzelmek teljes skáláját. Ó igen, a legérdekesebb: Artem Streletsky hivatásos pszichológus. Inkább a „Trigger” sorozatfilm karaktere.
Az első kérdés, ami felmerül a „Trigger” film megtekintésekor: lehetséges?! Egyes pszichoterapeuták valóban szándékosan provokálják a klienseket, iróniával, érzelmi megrázkódtatással, sőt egyenes durvasággal, hogy a szegényt a nyakbőrénél fogva kirángassák a komfortzónájukból, és így rákényszerítsék a felgyülemlett problémák megoldására?
Igen és nem. A provokatív terápia valóban a pszichológiai gyakorlat egyik változata, amelyet az amerikai Frank Farelli, „a pszichoterápia nevetés atyja” talált ki. Farelli sok éven át dolgozott skizofrén betegekkel, mielőtt több ezer termet gyűjtött volna össze. Az egyik ülésen a fáradtság és az impotencia miatt az orvos hirtelen úgy döntött, hogy megegyezik a pácienssel. Igen, igazad van, mondta neki, minden rossz, reménytelen vagy, semmire sem jó, és nem foglak meggyőzni az ellenkezőjéről. És a beteg hirtelen felveszi és tiltakozni kezd – és a kezelésben hirtelen pozitív tendencia mutatkozott.
Az átélt személyes dráma miatt Streletsky úgy néz ki, mint egy kisiklott vonat
Igaz, bár a Farelli-módszer meglehetősen kegyetlen és ellenjavallt a jó szellemi szervezettel rendelkezőknek, a „szellemi csatának”, amelyet a „Trigger” sorozat szereplője vezet, egyáltalán nincsenek szabályok. Mindent felhasználnak: iróniát, sértéseket, provokációkat, közvetlen fizikai kontaktust az ügyfelekkel, és ha kell, megfigyelést.
Az átélt személyes dráma miatt a profi, sőt örökletes pszichológus Streletsky (karizmatikus Makszim Matvejev) olyan, mint egy kisiklott vonat: féktelenül repül a semmibe, nem figyel az utasok zavarodott, döbbent és ijedt arcára, ill. , valljuk be, ezt a repülést nagyon izgalmas nézni. Arról nem beszélve, hogy Streletsky „sokkterápiája” áldozatok nélkül megy: az ő hibájából egyszer egy beteg meghalt. Ez azonban nem pontos, és a pszichológus saját ártatlanságának bizonyítása az egyik kulcsfontosságú cselekménynek ígérkezik.
Persze elgondolkodhat az ember, mennyire helyes egy ilyen pszichológust bemutatni egy olyan országban, ahol a pszichoterápiát még jó esetben is langyosnak tekintik. Az ilyen kételyeket azonban hagyjuk a szakmai közösség képviselőire. A néző számára a „Trigger” egy nívósan megfilmesített, lendületes drámai sorozat, egyben pszichológiával és nyomozóval is, amely a tél fő szórakozásává válhat.