Az urikémia a húgysav koncentrációja a vérben. Ez a húgysav a nitrogéntartalmú termékek lebomlásából, a szervezetben jelenlévő nukleinsavak (DNS és RNS) lebontásából, vagy a táplálékkal felszívódó purinok elpusztulásából származik. A húgysav elsősorban a vizelettel ürül. A húgysavszint emelkedése, amelyet hiperurikémiának neveznek, köszvényhez vagy urolithiasishoz vezethet. Bizonyos kezelések alkalmazása után néha hypo-uricemia figyelhető meg. A helyes étkezési szokások elfogadása segít fenntartani a megfelelő urikémiát.

Az urikémia a húgysav szintje a vérplazmában. Ez a húgysav a nitrogéntartalmú termékek lebomlásából származó termék: tehát vagy a szervezetben DNS és RNS formájában jelenlévő nukleinsavak lebontásából, vagy a táplálék során elfogyasztott purinok lebomlásakor keletkezik. A húgysav tehát a szervezet által termelt hulladék, különösen akkor, ha a halál és a sejtmegújulás során lebontja a DNS- és RNS-molekulákat (olyan molekulákat, amelyek az egyén genetikai információit hordozzák, és lehetővé teszik annak fehérjékké történő átalakulását).

A húgysav megtalálható a vérben, ahol megoszlik a plazma és a vérsejtek között, valamint a szövetekben. A húgysav nem alakítható át, mint a madaraknál, allantoinná: valójában az emberben nincs olyan enzim, amely képes lenne méregteleníteni a húgysavat ezen allantoin útján. Ez a húgysav ezért emberben főként a vizelettel ürül ki.

• Ha a vér húgysavtartalma magas, felhalmozódhat az ízületekben, és gyulladást okozhat, ami köszvényes rohamokat okozhat, amelyek nagyon fájdalmasak.
• Ha összegyűlik a húgyutakban, urolithiasist okozhat, és a kövek jelenlétével súlyos fájdalmat is okozhat.

Uricaemiát kell végezni, ha az orvos a vér húgysavszintjének növekedését gyanítja. Ezt a biológiai elemzést ezért különösen:

• ha a klinikus köszvényes epizódot gyanít, amikor a betegnek ízületi fájdalmai vannak;
• bizonyos hiperurikémiával járó betegségek, például veseelégtelenség vagy bizonyos vérbetegségek monitorozására; 
• bizonyos gyógyszerek, például diuretikumok bevétele után, amelyek gátolják a húgysav vizelettel történő kiürülését; 
• túlevés esetén, ami a húgysavszint emelkedését is okozhatja; 
• a hypo-uricemia megfigyelésére;
• terhesség alatt az esetleges hiperurikémia kimutatására;
• olyan embereknél, akiknek húgysav vagy urát veseköve volt;
• a már emelkedett urikémiát mutató alanyok monitorozására, a veseszövődmények kockázatának azonosítása érdekében.

Ezt a húgysavtesztet gyakran kombinálják a vesefunkció vizsgálatával, a vér kreatininszintjének mérésével.

A húgysav biológiai meghatározása enzimes technikával, szérumon, vérvizsgálatot követően történik. Ezt a vérmintát egy éhgyomorra vett betegtől veszik, az öntözött étkezéstől távol. A vénapunkciót általában a könyök ráncánál végzik. Egy orvosi elemző laboratóriumban végzik el, gyakran a városban, orvosi rendelvény alapján. Az eredmények átlagosan a begyűjtést követő 24 órán belül elérhetők.

A húgysav normális szinten kering a vérben a nőknél 150 és 360 µmol/liter között, a férfiaknál pedig 180 és 420 µmol/liter között. A normál szint felnőtteknél, mg/literben, általában 25 és 60 között van nőknél és 35 és 70 között férfiaknál. Gyermekeknél 20 és 50 mg/l között kell lennie (azaz 120-300 µmol/liter).

Hiperurikémia esetén, tehát nőknél 360 µmol/liternél nagyobb, férfiaknál 420 µmol/liternél nagyobb húgysavkoncentrációnál a betegnél fennáll a köszvény vagy az urolithiasis veszélye.

• A köszvény anyagcsere-ízületi betegség, amely leginkább a nagylábujjat, de néha a boka- és térdízületeket is érinti. Ezt a vér húgysavtartalmának növekedése okozza, ami urátkristályok felhalmozódásához és gyulladáshoz vezet a perifériás ízületekben. Az akut roham kezelése gyakran kolchicinre támaszkodik. A hiperurikémia leküzdhető a hiperurikémia lehetséges okainak megszüntetésével és xantin-oxidáz-gátlókkal (ez az enzim a xantin nevű molekulát húgysavvá alakítja).

   

• Az urolithiasis a kövek jelenléte a vizeletkiválasztás útján, amelyet a kristályok képződése okoz.

A hipourikémiát, azaz a nőknél 150 µmol/liternél, a férfiaknál 180 µmol/liternél kisebb húgysavkoncentrációt főként urico-elimináló vagy urico-fékező kezelések során figyeltek meg.

Az ókorban a túlevés és az ivás következtében köszvényes epizódokról számoltak be. De csak az elmúlt évtizedben derült fény a hiperurikémiával és a köszvénysel kapcsolatos táplálkozási tényezők széles körű megértésére. Így gyakran a túltáplálás hozzájárul a húgyúti acidémia 10 mg / ml-es nagyságrendű növekedéséhez. Pontosabban, a 60 és 70 mg/ml közötti urikémiában szenvedő felnőtt férfiaknál ez a növekedés köszvényt okozhat.

Az elhízás, a túlzott vörös hús az élelmiszerekben és az alkoholos italokban már ősidők óta ismert volt a köszvény kiváltó oka. Másrészt a purinokban gazdag zöldségek és növények nem érintettek, amint azt számos tanulmány kimutatta. Másrészt új, még fel nem ismert kockázati tényezőket azonosítottak, köztük a fruktózt és a cukros italokat. Végül védőfaktorokról is beszámoltak, különösen a sovány tejtermékek fogyasztásáról.

A köszvényre nemcsak fokozott húgysav, esetleges ízületi gyulladásos epizódok és krónikus károsodások jellemzőek, hanem súlyos társbetegségekkel és a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatával is összefüggésbe hozható. Az egészséges táplálkozási szokások elfogadása segít az urikémia jobb kontrollálásában és az ezzel kapcsolatos betegségek csökkentésében.