Mit tudunk magunkról? Arról, hogyan gondolkodunk, hogyan épül fel a tudatunk, milyen módon találhatnánk értelmet? És a tudomány és technológia vívmányait felhasználva miért bízunk olyan kevéssé a tudományos ismeretekben? Úgy döntöttünk, hogy valóban globális kérdéseket teszünk fel Danil Razeev filozófusnak.
Pszichológiák: Hol keressük a modern ember értelmét? Ha van igényünk a jelentésre, milyen területeken és milyen módon találhatjuk meg magunknak?
Danil Razeev: Az első dolog, ami eszembe jut, az a kreativitás. Nagyon sokféle formában és szférában megnyilvánulhat. Ismerek olyan embereket, akik kreativitását a szobanövények termesztése fejezi ki. Ismerek olyanokat, akiknek kreativitása egy-egy zenemű megalkotásában nyilvánul meg. Egyeseknél ez szövegíráskor fordul elő. Számomra úgy tűnik, hogy az értelem és a kreativitás elválaszthatatlanok egymástól. Mire gondolok? Az értelem ott van, ahol többről van szó, mint puszta mechanikáról. Más szóval, a jelentés nem redukálható egy automatizált folyamatra. John Searle kortárs filozófus1 jó érvvel állt elő a szemantika és a szintaxis közötti különbségről. John Searle úgy véli, hogy a szintaktikai konstrukciók mechanikus kombinációja nem vezet szemantika létrejöttéhez, jelentés megjelenéséhez, miközben az emberi elme pontosan szemantikai szinten működik, jelentéseket generál és észlel. Évtizedek óta kiterjedt vita folyik erről a kérdésről: képes-e értelmet teremteni a mesterséges intelligencia? Sok filozófus azt állítja, hogy ha nem értjük a szemantika szabályait, akkor a mesterséges intelligencia örökre csak a szintaxis keretein belül marad, hiszen nem lesz jelentésgeneráló eleme.
„Az értelem ott van, ahol több van, mint puszta mechanika, nem redukálható automatizált folyamatra”
Ön szerint mely filozófusok és filozófiai gondolatok a legrelevánsabbak, legélőbbek és legérdekesebbek a mai ember számára?
D.R.: Attól függ, mit ért a mai ember alatt. Létezik mondjuk egy egyetemes felfogás az emberről, az emberről mint az élőlények egy különleges fajtájáról, amely egykor a természetben keletkezett, és folytatja evolúciós fejlődését. Ha ebből a szemszögből beszélünk a mai emberről, akkor számomra úgy tűnik, nagyon hasznos lesz az amerikai filozófus iskola felé fordulni. John Searle-t már említettem, meg tudom nevezni Daniel Dennett-et (Daniel C. Dennett)2írta: David Chalmers3, egy ausztrál filozófus, aki jelenleg a New York-i Egyetemen dolgozik. Nagyon közel állok ahhoz a filozófiai irányhoz, amelyet „tudatfilozófiának” neveznek. De az a társadalom, amelyért az amerikai filozófusok beszélnek az Egyesült Államokban, különbözik attól a társadalomtól, amelyben Oroszországban élünk. Sok okos és mély filozófus van hazánkban, konkrét neveket nem mondok, lehet, hogy nem hangzik egészen helyesen. Általánosságban azonban úgy tűnik számomra, hogy az orosz filozófiában még nem ért véget a professzionalizálódás szakasza, vagyis az ideológia nagy része benne maradt. Még az egyetemi képzés keretein belül is (és nálunk, Franciaországhoz hasonlóan, minden hallgatónak filozófia szakon kell részt vennie) a hallgatók és a végzős hallgatók nem mindig elégedettek a számukra kínált oktatási programok minőségével. Itt még nagyon hosszú utat kell megtennünk ahhoz, hogy megértsük, a filozofálást nem szabad az államnak, az egyháznak vagy egy olyan embercsoportnak végzett munkához kötni, amely filozófusokat követel meg valamilyen ideológiai konstrukció létrehozását és igazolását. Ebben a tekintetben támogatom azokat, akik egy ideológiai nyomástól mentes filozófiát hirdetnek.
Miben különbözünk alapvetően a korábbi korok embereitől?
D.R.: Röviden: eljött velünk a technogén ember, vagyis a „mesterséges testű” és „kiterjedt elmével” rendelkező ember korszaka. Testünk több, mint egy biológiai szervezet. És az elménk több, mint agy; ez egy elágazó rendszer, amely nemcsak az agyból áll, hanem számos olyan tárgyból is, amelyek az ember biológiai testén kívül vannak. Olyan eszközöket használunk, amelyek tudatunk kiterjesztései. Olyan technikai eszközök, kütyük, eszközök áldozatai – vagy gyümölcsei – vagyunk, amelyek rengeteg kognitív feladatot látnak el helyettünk. Be kell vallanom, hogy néhány évvel ezelőtt volt egy nagyon kétértelmű belső élményem, amikor hirtelen rájöttem, hogy nem emlékszem, hány óra van hat és kilenc között. Képzeld, nem tudtam fejben végrehajtani ezt a műveletet! Miért? Mert már régóta a kiterjesztett elmére hagyatkozom. Más szóval, biztos vagyok benne, hogy néhány eszköz, mondjuk egy iPhone, megszorozza nekem ezeket a számokat, és megadja a helyes eredményt. Ebben különbözünk az 50 évvel ezelőttiektől. Egy ember számára fél évszázaddal ezelőtt létszükséglet volt a szorzótábla ismerete: ha nem tudta megszorozni a hatot kilenccel, akkor veszített a társadalmi versengésben. Megjegyzendő, hogy a filozófusoknak globálisabb elképzeléseik is vannak egy különböző korokban élt ember ideológiai attitűdjéről, például egy fusis emberről (természetes ember) az ókorban, egy vallásos emberről a középkorban, egy kísérletező emberről. a modern időkben, és ezt a sorozatot a modern ember fejezi be, akit "technogén embernek" neveztem.
"Elménk nem csak az agyból áll, hanem számos olyan tárgyból is, amelyek az ember biológiai testén kívül vannak."
De ha teljesen a kütyüktől függünk, és mindenben a technológiára hagyatkozunk, akkor tudáskultuszunknak kell lennie. Hogyan lehet, hogy olyan sokan elvesztették a tudományba vetett bizalmukat, babonásak, könnyen manipulálhatók?
D.R.: Ez a tudás elérhetőségének és az információáramlás kezelésének, vagyis a propagandának a kérdése. Egy tudatlan embert könnyebb irányítani. Ha olyan társadalomban akarsz élni, ahol mindenki engedelmeskedik neked, ahol mindenki követi a parancsaidat és a parancsaidat, ahol mindenki érted dolgozik, akkor nem érdekel, hogy a társadalom, amelyben élsz, a tudás társadalma legyen. Éppen ellenkezőleg, az érdekli, hogy ez a tudatlanság társadalma legyen: babona, pletykák, ellenségeskedés, félelem… Ez egyrészt egyetemes probléma, másrészt egy adott társadalom problémája. Ha például Svájcba költözünk, látni fogjuk, hogy lakói bármilyen, a mi szempontunkból legjelentéktelenebb alkalomból népszavazást tartanak. Otthon ülnek, átgondolnak valami egyszerűnek tűnő kérdést, és kialakítják saját nézőpontjukat, hogy aztán konszenzusra jussanak. Kollektívan használják értelmi képességeiket, készek felelős döntésekre, és folyamatosan dolgoznak a társadalom műveltségi szintjének növelésén.
1 J. Searl „A tudat újrafelfedezése” (Idea-Press, 2002).
2 D. Dennett „A psziché típusai: a tudat megértésének útján” (Idea-Press, 2004).
3 D. Chalmers „A tudatos elme. Egy fundamentális elmélet nyomában” (Librokom, 2013).