A csont merev szerkezet, amely ásványi anyagokat és kollagént tartalmaz, hogy együtt biztosítsák erejét. Az élet során a csont nő, törik, helyreállítja magát, de romlik is. A csontszövet átalakítása összetett folyamat, amely együttműködést igényel az oszteoklasztok és az osteoblasztok között.

A csontszövet csontsejtekből és mineralizált extracelluláris mátrixból áll, amely kollagénből és nem kollagén fehérjékből áll. A csontszövet szakadatlan szerkezetátalakítása háromféle sejt hatásának eredménye:

• osteoclastok, amelyek folyamatosan elpusztítják a kopott csontot (csontreszorpció);
• osteoblastok, amelyek szükségessé teszik a hiányzó elem módosításához szükséges anyagokat (csontképződés);
• osteocyták.

Ezt a regenerálást kiegyensúlyozott módon és nagyon pontos sorrendben kell elvégezni, hogy garantálja a csont szerkezetét és szilárdságát.

Az oszteoklasztok tehát a csontszövet felszívódásáért felelős csontsejtek, és részt vesznek annak megújításában. A csontszövet felszívódása az a folyamat, amelynek során az oszteoklasztok lebontják a csontszövetet és ásványi anyagokat szabadítanak fel, lehetővé téve a kalciumnak a csontszövetből a vérbe történő átvitelét. Az oszteoklasztok tehát rontják a csontanyagot.

Amikor a csontok már nem feszültek, az oszteoklasztok lebontják a meszesített alapanyagot.

Általában „egyensúly” van a csontképződés és a felszívódás között. A csontvázbetegségek túlnyomó többsége tehát egyensúlyhiányból származik: vagy túl sokat ásnak, vagy nem építenek eleget, vagy ez a két mechanizmus kombinációja.

Ezenkívül az osteocyták rossz jelet küldhetnek. A túl magas hormonszint fokozott csontpusztuláshoz is vezethet. Ezért csökken a csonttőke az élet folyamán:

• Ha a felszívódás intenzívebb, mint a képződés: a csonttömeg csökken, ami a csont mechanikai tulajdonságainak elvesztéséhez és törésekhez vezet (csontritkulás vagy osteogenesis imperfecta);
• Ha a képződés meghaladja a felszívódást: a csonttömeg abnormálisan növekszik, ami osteosclerosishoz vezethet.

A csontszövet öregedési folyamaton megy keresztül, a csontsejtek aktivitásának csökkenésével. Ennek a szerkezetátalakításnak a megszakítása bizonyos csontbetegségek oka is.

Sok oszteolitikus betegség patológiája a csont osteoclastok általi felszívódásával jár.

A csontfelszívódás szabályozásának rendellenessége ezért a következőkhöz vezethet:

• Osteoporosis: csontrendszeri betegség, amelyet a csonttömeg csökkenése és a csontszövet belső szerkezetének romlása jellemez. A csontképződés és a felszívódás közötti egyensúly megszakad. A csontok törékenyebbek és a törések kockázata nő;
• Osteogenesis imperfecta: (örökletes veleszületett csontritkulás) olyan betegség, amelyet a csontok túlzott törékenysége jellemez, a veleszületett rendellenesség következtében a kollagénrostok termelődésében a kötőszövetben, amely a csont keretét képezi;
• Osteopetrosis: „márványcsontok” néven ismert leíró kifejezés, amely a ritka és örökletes csontszöveti rendellenességek csoportjára utal, és amelyet a csontsűrűség növekedése jellemez az osteoclastok fejlődésének vagy működésének rendellenessége miatt;
• Paget -csontbetegség: a szövetek megújulása túlzottan aktív, és anarchikus módon történik. Így a csontszövet egyes helyeken sérült, és a normális regenerációs folyamat nem megy végbe.

Osteoporosis / osteogenesis

A kezelés célja a törések megjelenésének megelőzése a csontszövet szilárdságának megszilárdításával.

Bármilyen kezelés előtt az orvos:

• Kijavítja az esetleges D -vitamin -hiányt, és szükség esetén D -vitamin -kiegészítést kínál, ami elősegíti a csontok erősítését;
• Ügyeljen arra, hogy elegendő kalciumot kapjon. Változáshoz vezethet az étkezésben, vagy olyan gyógyszert írhat fel, amely kombinálja a kalciumot és a D -vitamint;
• Javasolja a dohányzás abbahagyását;
• Ösztönzi a fizikai aktivitás gyakorlását az egyensúly erősítése és az elesés kockázatának csökkentése érdekében;
• Biztosítja az esésmegelőzési intézkedések végrehajtását.

Specifikus kezelések: biszfoszfonátok, „a molekulák lelassítják az oszteoklasztok, a csontot lebontó sejtek aktivitását, ezáltal korlátozzák a csontvesztést” és megelőzik a törés kockázatát.

osteopetrosis

Gyermekkori osteopetrosis esetén a vérképző őssejtek átültetése javasolt. Ezek a csontvelőből vagy vérből származó vérsejtek.

Paget-csontbetegség

A Paget -betegséget akkor kell kezelni, ha a tünetek kellemetlenséget okoznak, vagy ha jelentős kockázat vagy szövődményekre utaló jelek (süketség, osteoarthritis és deformitások) vannak. Tünetmentes embereknél a kezelés szükségtelen lehet. A különböző biszfoszfonátok bármelyike ​​használható a Paget -kór progressziójának lassítására.

csontritkulás

A diagnózist a csontok sűrűségének denzitometriás mérésével és a dorsolumbális gerinc röntgenfelvételével állapítják meg, hogy olyan csigolyatörést keressenek, amely néha észrevétlen marad, mert nem fájdalmas.

Osteogenezis

Klinikai jelek (ismételt törések, kék szklerák stb.) Az azonosításhoz és a radiológiákhoz (csontritkulás és féregcsontok jelenléte a koponya röntgenfelvételein). A csontsűrűségmérés segíthet a diagnózis megerősítésében.

osteopetrosis

Az orvos fizikális vizsgálattal és a röntgenfelvétel eredményeivel kezdi, amely feltárja a csontok megvastagodását és megnövekedett sűrűségét, valamint képet ad a csontról a csontban. A diagnózist DNS -elemzéssel (vérvizsgálattal) lehet megerősíteni.

Paget-csontbetegség

A vérvizsgálat, a röntgen és a csontszcintigráfia általában önmagában teszi a diagnózist.