A bergamott ─ nemcsak a tea híres és népszerű adalékanyaga. Ez a citrus megérdemli, hogy jobban megismerje őt.
A növény neve az olasz bergamottól származik ─ az olasz Bergamo város nevéhez. Van egy verzió, amely szerint a szó a törökből származik olasz nyelven, ahol a beg armudi a „herceg körte” -ként fordítható. A citrusfélék legillatosabb otthonát Délkelet -Ázsiának tekintik. A bergamott gyümölcseinek fő termelője és szállítója az olasz Reggio Calabria városa, ahol szimbólum.
A bergamott érettségi fokától függően sárga lehet - érett gyümölcsöket használnak illóolajok előállításához és aromaterápiához, zöld - éretlen gyümölcsöket cukrozott gyümölcsök készítéséhez, zöldeket szürkés árnyalattal - ezeket a gyümölcsöket használnak likőrök és a neroli esszenciáinak elkészítéséhez.
A bergamott természetes antioxidáns. A hús körülbelül 80% vízből áll, és citromsavat, C -vitamint, rostot, rostot, fruktózt, szacharózt, pektint, foszfátokat és flavonoidokat tartalmaz. A bergamott gazdag káliumban, magnéziumban, kalciumban.
A bergamottot ajánlott más gyümölcsléhez adni, hogy növelje a bennük található antioxidánsok tartalmát. Az olaszok úgy vélik, hogy a bergamott fertőtlenítő és érzéstelenítő tulajdonságokkal rendelkezik.
A bergamottolajat az aromaterápiában és a kozmetikumokban használják a XVII. Század vége óta. Ez a legtöbb parfüm és krém alapja. Antidepresszánsnak számít, tökéletesen megnyugtatja és enyhíti az érzelmi stresszt. A bergamottolaj segít megfázás, torokgyulladás esetén.
A bergamott gyümölcse a XVIII. Század második felében került a konyhába. Néhány olasz történész úgy véli, hogy a 16. században a bergamottot alkalmazták a főzésben: megemlíti az „egyszerű menüben”, amelyet Lorenzo Camejo V. Károly Habsburg császár javasolt. Ez utóbbi 1536-ban volt Rómában.
A bergamott feldolgozott héját előételek, főételek és desszertek ízesítésére használják. A bergamott levét salátaöntetként használják.