Ma már csak a lusták nem készítenek tetoválást, és sokan nem állnak meg egy rajznál. Mi ez – szépség utáni vágy vagy függőség? A környezet hatása vagy tisztelgés a modern kultúra előtt? A pszichológus megosztja gondolatait.
Kirby Farrell pszichológus szerint csak akkor beszélhetünk függőségről, ha az ember erős, leküzdhetetlen vágyat él át, ami megakadályozza, hogy normális életet éljen. A tetoválás mindenekelőtt művészet. És minden művészet, a főzéstől az irodalmi kreativitásig, szebbé és tartalmasabbá teszi életünket.
A tetoválások felkeltik mások figyelmét, ami növeli önbecsülésünket. Büszkék vagyunk rá, hogy megoszthatjuk velük ezt a szépséget. De a probléma az, hogy minden műalkotás tökéletlen, és varázsa nem végtelen.
Az idő telik, és a tetoválás ismerőssé válik mind magunk, mind mások számára. Ráadásul a divat is változik. Ha tavaly mindenkit megszúrtak a hieroglifákkal, ma például a virágok is divatba jöhetnek.
Még szomorúbb, ha egy volt partner nevével ellátott tetoválás rendszeresen a szakításra emlékeztet. Az is előfordul, hogy az emberek egyszerűen unják a tetoválásaikat, amelyek már nem felelnek meg életszemléletüknek.
Így vagy úgy, egy ponton a tetoválás már nem tetszik
Közömbössé válik számunkra, vagy negatív érzelmeket vált ki. De emlékszünk arra az izgalomra, amit az első alkalommal éreztünk, és szeretnénk újra átélni ezeket az érzelmeket. Az öröm érzésének és mások csodálatának felkeltésének legegyszerűbb módja egy új tetoválás. Aztán még egyet – és így tovább, amíg nincs szabad hely a testen.
Az ilyen függőség általában azokban az emberekben fordul elő, akik a szépséget valami kézzelfogható dolognak tekintik, nem pedig spirituális élménynek. Könnyen függővé válnak mások véleményétől, a divattól és egyéb külső tényezőktől.
Egyesek úgy vélik, hogy a tetoválás során a testben megemelkedik az endorfin és az adrenalin szintje, ami azt jelenti, hogy választásukat a neurofiziológia befolyásolja. Sok múlik azonban magán az emberen. A különböző emberek ugyanazokat az eseményeket eltérően érzékelik.
Egyesek számára a fogorvosi látogatás gyakori dolog, míg mások számára tragédia.
Néha az emberek azért tetoválnak, hogy fájdalmat érezzenek. A szenvedés erősebbé és tartalmasabbá teszi benyomásaikat. Például a síita muszlimok vagy a középkori szentek szándékosan megbélyegezték magukat, míg a keresztények a keresztre feszítés kínjait énekelték.
Nem kell messzire keresni a példákat, és ne feledje, hogy egyes nők rendszeresen gyantázzák a bikini területüket, mert úgy gondolják, hogy ez fokozza a szexuális élvezetet.
Talán a tetoválást a saját bátorságod bizonyítékának tekinted. Ez az élmény nagyon értékes számodra, amíg emlékszel a fájdalomra, és mások odafigyelnek a tetoválásra.
Fokozatosan az emlékek kevésbé élénkek, és a tetoválás jelentősége csökken.
Nap mint nap alkalmazkodunk a változó élethez. A művészet pedig az alkalmazkodás egyik eszköze. Ma azonban a művészet versenyképes. Divat van a festészetben, a költészetben és a lakberendezésben. A divat hajszolása során pedig közhelyes szépséget és monoton művészetet kapunk.
A márkák reklámon keresztül manipulálnak minket. És ennek kevesen tudnak ellenállni, mert megértik, hogy az igazi szépség mélyen belül van. Olyan sztereotípiák világában élünk, amelyeket a televízió és az internet kényszerít ránk. Inkább a virtuális barátok száma érdekel minket, mint a valódi kapcsolatok minősége.
Új tetoválásokkal meggyőzzük magunkat, hogy most modernebbnek vagy szebbnek nézünk ki. De ez csak felületi szépség.