És ez annak ellenére, hogy alvó állapotban néha erősebb érzelmeket élünk át, mint a valóságban.
Úgy tűnik, felébredtünk, és nagyon jól emlékszünk arra, amit álmodtunk, de szó szerint eltelik egy óra – és szinte minden emlék eltűnik. Miért történik ez? Ha álmainkban néhány esemény a való életben történne – mondjuk egy viszony egy filmsztárral, akkor az örökre bevésődik az emlékezetébe, és esetleg a közösségi oldalára is. Ám az álmok esetében gyorsan elfelejtjük a leghihetetlenebb eseményeket.
Számos széles körben elfogadott elmélet létezik az álmok múló természetének magyarázatára. Közülük kettő, a Huffington Post által idézett, evolúciós szempontból nagyon előnyösnek magyarázza az álomfeledést. Az első azt állítja, hogy ha egy barlanglakó emlékezne rá, hogyan ugrik le egy szikláról és repül, menekülve egy oroszlán elől, megpróbálná megismételni a valóságban, és nem élné túl.
Az álmok elfelejtésének második evolúciós elméletét Francis Crick, a DNS egyik felfedezője fejlesztette ki, aki kifejti, hogy az alvás funkciója az, hogy megszabadítsa agyunkat a benne idővel felhalmozódó felesleges emlékektől és asszociációktól, amelyek eltömítik. Ezért szinte azonnal elfelejtjük őket.
Az egyik legnagyobb nehézség, amikor megpróbálunk egy álomra emlékezni, az, hogy a valós eseményeket kronológiai sorrendben, lineárisan, az ok-okozati viszonyokat figyelembe véve emlékezünk. Az álmoknak azonban nincs ilyen egyértelmű elrendezése időben és térben; asszociációkban és érzelmi kapcsolatokban vándorolnak és sodródnak.
Az álmokra való emlékezés másik akadálya maga az életünk, annak gondjaival és stresszeivel. Amikor felébredünk, az első dolog, amire a legtöbben gondolunk, az a közelgő üzlet, amitől az álom azonnal feloldódik.
A harmadik tényező testünk térbeli mozgása, tájolása, hiszen általában nyugalomban, vízszintesen fekve álmodunk. Amikor felkelünk, a sokféle mozgás megszakítja az alvás vékony fonalát.
Az álmok felidézésének képességének javításához meg kell oldania ezt a három természetes problémát: az emlékezet linearitása, az aktuális ügyekkel való elfoglaltság és a testmozgás.
Az iowai Terry McCloskey megosztotta titkait a Shutterstockkal, hogy segítsen neki megoldani ezeket a problémákat és emlékezni álmaira. Minden este két ébresztőt indít el: az ébresztőóra emlékezteti az ébredező tudatot, hogy reggelente sürgető problémákra kell gondolnia, a zenés ébresztő pedig arra ösztönzi, hogy minden rendben van, és az alvásra koncentrálhat.
McCloskey egy tollat és egy jegyzetfüzetet is tesz az éjjeliszekrényre. Amikor felébred, kiveszi őket, minimális mozdulatokkal, és nem emeli fel a fejét. Ezután először próbál emlékezni alvás közbeni érzéseire, érzelmeire, és csak ezután engedi az emlékek szabad asszociációit (pszichoanalitikus technika), és nem kényszeríti őket lineáris eseményláncolatba. Terry egész nap nem szakítja meg a jegyzetfüzetet, hátha hirtelen eszébe jut az előző éjszakák darabjai vagy érzései.
Egyébként ma már számos olyan alkalmazás létezik okostelefonokhoz és okosórákhoz, amelyek lehetővé teszik az álmok gyors rögzítését, mielőtt azok eltűnnének. Például a DreamsWatch for Android lehetővé teszi, hogy egy felvevő eszközön, nagyon kevés mozdulattal elmondja az álmát, rezgő ébresztőórája pedig jelet küld az agykéregnek, hogy minden rendben van, és egyelőre nem kell aggódnia a jelen miatt.
Ha meg akarja jegyezni álmait (az oroszlánokra sem gondolva!), akkor az ilyen technikák nagymértékben javíthatják éjszakai kalandjaink emlékezésének és emlékezetből való előhívásának folyamatát.