Miért nem szükséges, sőt káros egyensúlyt keresni a család és a karrier között

Észrevetted, hogy az egyensúly megtalálása a család, az önmagadra fordított idő és a karrier között megfosztja az energiádtól és az önmagadba vetett hitedtől? Leginkább a nők szenvednek ettől, mert az uralkodó vélemény szerint kötelességük a különböző szerepekkel „zsonglőrködni”. Egy állásra jelentkezéskor senkinek nem jutna eszébe megkérdezni egy férfit, hogyan tud sikeres karriert építeni és időt szánni a gyerekekre, vagy hogy a tanévkezdés megakadályozza-e abban, hogy időben befejezze a projektet. A nőknek nap mint nap válaszolniuk kell ilyen kérdésekre.

Nemtől függetlenül mindannyian elismerésre, társadalmi státuszra, fejlődési lehetőségre vágyunk, miközben nem veszítjük el a kapcsolatot szeretteivel, és részt veszünk gyermekeink életében. Zehnde Egon tanulmánya szerint az emberek 74%-a érdeklődik a vezetői pozíciók iránt, de a nők körében ez az arány az életkor előrehaladtával 57%-ra csökken. Az egyik fő ok pedig a munka és a család egyensúlyának problémája.

Ha az „egyensúlyt” úgy értjük, mint a munkára és a magánéletre fordított idő és energia egyenlő részeinek arányát, akkor az egyenlőség megtalálásának vágya sarokba sodorhat bennünket. A hamis reményre való törekvés, az egyensúly elérésének buzgó vágya, a túlzott igényesség az, ami tönkretesz bennünket. A már meglévő stresszszinthez egy új tényező is hozzáadódik: képtelenség egyformán jól megbirkózni minden felelősséggel.

Már maga a kérdés felvetése – az egyensúly megtalálása két dolog között – arra kényszerít bennünket, hogy válasszuk a „vagy-vagy”-t, mintha a munka nem lenne az élet része, mint a barátok, a hobbi, a gyerekek és a család. Vagy olyan nehéz a munka, hogy nehéz egyensúlyt teremteni a kellemes magánélettel? Az egyensúly egyfajta idealizálás, a pangás keresése, amikor senki és semmi nem mozdul, minden megfagy és örökre tökéletes lesz. Valójában az egyensúly megtalálása nem más, mint a teljességteljes életre való törekvés.

Próbálj meg úgy gondolni az egyensúlyra, mint egy vágyra, hogy mindkét területen megbánás és bűntudat nélkül teljesülj.

Mi van akkor, ha ahelyett, hogy egyensúlyba hozná a „kiegyensúlyozatlanokat”, a munka és a magánélet egységes stratégiáját próbálná felépíteni? Az embernek mint egész rendszernek termékenyebb látásmódja, ellentétben a dualista megközelítéssel, amely ellentétes „részekre” osztja fel, különböző vágyakkal. Hiszen a munka, a magánélet és a család egy élet részei, vannak csodálatos pillanatai és olyan dolgok, amelyek lehúznak minket.

Mi lenne, ha mindkét területen egyetlen stratégiát alkalmaznánk: azt csináld, amit szeretsz és élvezel, próbálj meg a lehető leghatékonyabban megbirkózni az érdektelen feladatokkal, és oda irányítod a szakértelmedet, ahol az igazán értékes? Próbálj meg úgy gondolni az egyensúlyra, mint egy vágyra, hogy mindkét területen megbánás vagy bűntudat nélkül teljesülj. Ez a beteljesülés, a beteljesülés és az egyensúly érzését adja.

Milyen elvek alapján építhető fel egy ilyen stratégia?

1. ÉPÍTÉSI STRATÉGIA

A hiányérzetet keltő és az elégedettségtől megfosztó elutasítási stratégia helyett alkalmazzon építési stratégiát. Ahelyett, hogy arra gondolna, hogy otthon aluldolgozik, és sajnálja, hogy az irodában tárgyaló tárgyalásokon ül, hogy kevés a gyerekei számára, tudatosan építsen egy teljes életet.

Ennek a stratégiának fiziológiai magyarázata is van. Két különböző idegrendszer, a szimpatikus és a paraszimpatikus, felelős a stresszreakcióért és a relaxációért szervezetünkben. A titok az, hogy mindkettőnek ugyanúgy kell működnie. Vagyis a pihenés mértékének meg kell egyeznie a stressz mértékével.

Válasszon és rendszeresen gyakoroljon pihentető tevékenységeket: kerékpározás vagy gyaloglás, fizikai aktivitás, kommunikáció a gyerekekkel és szeretteivel, öngondoskodás, hobbi. Idővel érezni fogod, hogy a „relaxációs rendszer” elkezdett győzni a stresszreakció felett.

Segíthet az alternatív hétvégi beosztás is, amikor „fordított” módon tervezed a napot, a kellemes tevékenységeket helyezed előtérbe, nem pedig a „szükséges” dolgok utáni maradékként.

2. A SZTEREOTIPIÁK ELUTASÍTÁSA

A munka jó alkalom lehet arra, hogy elmagyarázza a gyerekeknek és szeretteinek, milyen előnyökkel jár, milyen okokból végez professzionális munkát, és végül a szerepét, amely kiegészíti az otthoni képet. Ne becsülje alá a munkában eltöltött időt – éppen ellenkezőleg, tekintse tevékenységeit értékes hozzájárulásnak, és használja ki a lehetőséget, hogy értékeit tanítsa gyermekének.

Van olyan vélemény, hogy a karriert preferáló nő boldogtalanná teszi gyermekeit. A 100 országban 29 ember bevonásával végzett kutatás eredményei cáfolják ezt a hipotézist. A dolgozó anyák gyerekei éppoly boldogok, mint azok, akiknek az anyja otthon maradt.

Emellett van egy pozitív hatás is: a dolgozó anyák felnőtt lányai nagyobb valószínűséggel dolgoznak önállóan, vállalnak vezetői pozíciókat és magas fizetést kapnak. A dolgozó anyák fiai sokkal egyenlőbb nemi kapcsolatokat és felelősségmegosztást élveznek a családban. Tartsa ezt szem előtt, amikor azzal a sztereotípiával szembesül, hogy egy dolgozó anya kihagy valami értéket a gyermeke számára.

3. ÉLET A "SZERETET" KÖRÜL

Az egyensúly keresése során fontos megérteni, hogy pontosan mi ad inspirációt a munkában. A hasonló felelősségvállalás mellett egyeseket a lehetőség, hogy megmérettessenek magukkal és elérjék a lehetetlent, másokat az a lehetőség, hogy időt fordítsanak az alkalmazottak képzésére, másokat az alkotás folyamata motivál, mások pedig szívesen tárgyalnak az ügyfelekkel.

Elemezze, hogy mit szeret csinálni, mi ad energiát, örömet és áramlást, majd maximalizálja azt. Megpróbálhatsz legalább egy hónapot más kategóriában is élni: a megszokott „munka” és „család” helyett oszd fel az életét „szeretett” és „nem szeretett” részre.

Naivitás lenne azt állítani, hogy csak azt tegyük, amit szeretünk. Viszont ha megfigyeljük magunkat, és kiemeljük, hogy mit szeretünk csinálni (munka vagy családi élet), majd mindkét területen növeljük kedvencünk arányát, attól jobb lesz a közérzetünk. Ezen kívül barátaink, rokonaink, kollégáink is részesülhetnek a legjobb megnyilvánulásainkból.

Mi következik ebből?

Ha ezekre az alapelvek köré építheti az életét, a valóság szövetét különböző birodalmakon átszöveve, és annak középpontjába állítva, amit igazán szeret, az elégedettséget és örömet fog hozni.

Ne változtasson meg mindent egyszerre – nagyon könnyű szembenézni a kudarccal, és mindent úgy hagyni, ahogy van. Kezdje kicsiben. Ha heti 60 órát dolgozol, ne próbáld meg azonnal beilleszteni magad a 40 órás keretbe. Ha még soha nem vacsorázott a családjával, ne kényszerítse magát erre minden nap.

A legfontosabb az, hogy megtedd az első lépést, és mindenáron ragaszkodj az új elvekhez. A kínai bölcsesség segít az indulásban: „Két kedvező pillanat van egy új elindításához: az egyik 20 évvel ezelőtt volt, a második most van.”

Hagy egy Válaszol