Sárgás-barna vargánya (Leccinum versipelle)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Agaricomycetidae (Agaricomycetes)
- Rendelés: Boletales (Boletales)
- Család: Boletaceae (Boletaceae)
- Nemzetség: Leccinum (Obabok)
- Típus: Leccinum versipelle (sárgásbarna vargánya)
- Obabok különböző bőrű
- Vargánya vörös-barna
Kalap:
A sárgásbarna vargánya kalapjának átmérője 10-20 cm (néha akár 30 is!). Színe a sárgásszürkétől az élénkvörösig változik, a forma kezdetben gömb alakú, nem szélesebb, mint a lábak (ún. „chelysh”; eléggé fakónak tűnik), később domború, esetenként lapos, száraz, húsos . A szünetben először lilára, majd kékesfeketére válik. Nincs különösebb illata vagy íze.
Spóraréteg:
Színe fehértől szürkésig terjed, a pórusok kicsik. Fiatal gombákban gyakran sötétszürke, az életkorral világosabbá válik. A csőszerű réteg könnyen leválasztható a kupakról.
Spóra por:
Sárga-barna.
Láb:
Legfeljebb 20 cm hosszú, legfeljebb 5 cm átmérőjű, tömör, hengeres, alul megvastagodott, fehér, tövénél néha zöldes, mélyen a talajba, hosszanti rostos szürke-fekete pikkelyekkel borított.
Terjedés:
A sárgásbarna vargánya júniustól októberig növekszik lombhullató és vegyes erdőkben, mikorrhizát főleg nyírfával alkotva. Fiatal erdőkben különösen szeptember elején találkozhatunk mesés számmal.
Hasonló fajok:
A vargányafajták számát (pontosabban a „vargánya” néven egyesült gombafajok számát) illetően nincs végleges egyértelműség. Különösen kiemelkedik a nyárfa rokonságában álló vörösbarna vargánya (Leccinum aurantiacum), amelyet vörösbarna pikkelyek a száron, a kalap nem túl tág kiterjedése és sokkal szilárdabb alkat jellemeznek. a sárgásbarna vargánya állagában inkább vargányához (Leccinum scabrum) hasonlít. Más fajokat is megemlítenek, főként aszerint, hogy milyen fafajtával alkot mikorrhizát, de itt nyilvánvalóan a Leccinum aurantiacum egyes alfajairól beszélünk.
Ehetőség:
Nagy ehető gomba. Kicsit gyengébb, mint a fehér.
Mindannyian szeretjük a vargányát. A vargánya gyönyörű. Még ha nincs is olyan erőteljes „belső szépsége”, mint a fehér (bár van még) – ragyogó megjelenése és lenyűgöző méretei bárkinek tetszeni tudnak. Sok gombász számára az első gomba emlékei a vargányához kötődnek – az első igazi gombához, nem a légyölő galócához és nem a russulához. Nagyon jól emlékszem, hogy 83-ban gombászni mentünk – véletlenszerűen, nem tudva a helyeket és az utat –, és többszöri sikertelen vetés után megálltunk egy szerény fiatal erdő mellett a tábla szélén. És ott!..