Gombáról, bogarakról, sportról és kukákról
Idén nagyon szűkösnek ígérkezem az expedíción: pár kétnapos kirándulás Transzbaikalába, aztán, ahogy esik a kártya. És a természet virágzik, lélegzik, él; jelentéktelen rejtvényekkel és nagy titkokkal hívogatja magát. Az ablakon kívüli „zöld szezon” beköszöntével az irodában nyújtott teljesítményem erősen csökken. Korábban, ebben az időben már utaztunk valahol Mongólia sztyeppéin vagy a Bajkál-túli területen; védett bozótosban keltünk át még telítetlen folyókon, vagy csónakon szántottuk a tavak sima felszínét… Ilyen kirándulások után nehéz nyugton ülni a napsütéses nyári napokon. Hogy kutatási szenvedélyét legalább csillapítsa, úgy döntött, hogy gyakorlatba ülteti terveit, melyeket már régóta szőtt, de a végtelen utazások miatt mégsem tudott megvalósítani. Akademgorodunk mikroflórájának monitorozását én képzeltem el. Környékünk meglehetősen erdős, a hely pedig rendkívül kényelmes – itt bármikor sétálhat anélkül, hogy komolyabb károkat okozna a munkában. A meglehetősen „mákos” csepegtető cipők mellett itt nőnek ilyen orchideák (lásd a fotót).
Jómagam a Staphylinidae családba tartozó micetofil bogarak viszonylag kis csoportjával foglalkozom – ilyen hobbi. És számomra érdekes nemcsak a gombák fajösszetételének időbeli változását követni – szeretném látni, hogyan változik ezzel együtt az általam választott obligát micetofil csoport (a Gyrophaenine törzs) fajösszetétele; milyen gombát részesítenek előnyben; vannak-e egyáltalán preferenciák… gombát gyűjtök, bogarakat szívok belőlük a hausterembe; A gombát papírzacskóba teszem – herbarizálom; Bogarakat öntök eppendorfba, tengerbe etil-acetáttal… Általában kicsit sokkolom az embereket. A helyi futók a járókelőkkel rám néznek, és… körbefutnak. Persze: felnőtt bácsi, de a fűben ülve valami „szeméttel” a szájában… buborékokba csomagol egy kecskét. Pipetták, tégelyek, kémcsövek hevernek... Úgy tűnik: „egy normális ember nem viszi el mindezt sétálni.” Hiszen ez olyan, mint nálunk: mindenki „normális” – csak a sportban vagy az üzleti életben. Miért nem futok úgy, mint a sportolók és az üzletemberek? Mert egészséges embernek nem kell sport, de a beteg ember ellenjavallt. Nos, nem erről van szó.
A terület felmérését május 28-án kezdtem el, a mai napig folytatom és valamikor szeptemberben tervezem befejezni, mint kiderült. Az Academgorodokon elsőként a tincsgombák: a Fomitopsis pinicola és a Fomes fomentarius népesítettek be gombákat. Sőt, az első bogárnál mindig sokkal több van, mint a másodikon. Ez érthető – a szegélyezett tindergomba pórusainak mérete lehetővé teszi, hogy a rovarok belemásszanak. A Fomes fomentariusban a pórusok nagyon kicsik, és a bogarak a gomba alsó oldaláról kénytelenek a felszínre táplálkozni (a spórák és bazídiumok lekaparásával táplálkoznak). És nekik, mint minden élőlénynek, biztosan vannak természetes ellenségeik, és komoly versenyben kell állniuk egymással. A gomba nagyon mulandó szubsztrát, de a bogaraknak enniük kell és szaporodniuk… Szóval akinek volt ideje, az megette. Ezért kell élesnek lennie a versenynek a gombáért.
Gazdag anyagot gyűjtöttem a Trametes gibbosa és a Daedaliella gr. confragosa; elégedett az egyik tincsgombával, egy nyárfahasáb (Datronia mollis) alá lapított: a kalap alig emelkedik ki a széléből, majd egy összefüggő, húsos fehér folt hymenophore csövekből. Az ilyen gombákban érdekes rovartani leletek lehetnek.
Találkoztam egy elterült tincsgombával is, amely a nyírfakéreg alatt nőtt fel úgy, hogy több helyen kipattant és sörtéjűvé vált, szabaddá téve a nyirkos, porózus, sötétbarna, mint a dohányos tüdejét, a gomba testét.
Feltűnő volt egy vastag spóraréteg (szerintem igen), mintha egy fa elhalt kambiumát foszforral kenték volna be. Úgy tűnt, egy ilyen fadarabot behozna egy sötét szobába – annyi fényt ad, hogy könyvet is lehet olvasni.
Szégyentelenül, nagy étvággyal megette a rozsdagomba a csipkebogyó-bokrot.
Hát igen, a fitopatológia egy külön téma, amatőrnek.
Mindazonáltal, bármennyire is sok polipórusos gomba található az Akademgorodok erdőjében, bármennyire is lakják őket a bogarak, szeretnék találkozni klasszikus galócagombákkal, kalappal, lábbal és ami a legjobb, lamellával. himenofor. Bár természetesen minden gombát nem kevésbé szeretek, mint a Gyrophaena s.str.
Az első galóca, amivel találkoztam, a Lentinus fulvidus volt egy elhullott nyárfa törzsén.
Ez a legkisebb spatula. A Lentinus nemzetség monográfiájának szerzője – Pilat – rohant vele, mégpedig egy leszerelt zsákkal, ritka fajnak tartotta. Persze akkoriban valahol a hegyvidéki lombos erdőkben még akadtak e faj egyetlen leletei – ott tölgy, gyertyán… A gomba nyilvánvaló nemorális fajként nőtte ki magát. Ezért, amikor a Lentinus fulvidust megtalálták az irkutszki régió területén, azonnal bekerült az összes regionális Vörös Könyvbe. Most nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem is olyan ritka. Sőt, olyan helyeken is megtalálható, ahol egyetlen „öntisztelő” gomba sem nő. A Bodaibo városrészben egy leégett, szaporodott alvón, valami szeméttelepen találtak – gomba, mintha kifejezetten nagy antropogén terhelésű helyeket szelektálna. Nyilvánvalóan ez is a fajok közötti versengésről, pontosabban annak hiányáról szól. A szent hely soha nem üres. Itt is érdekes, ritka (a vadonban) alacsony versenyképességű gombák uralják a senki által nem úrrá lett szeméttelepet. Egyébként már régóta létezik egy olyan tendencia, hogy a legtöbb „Vörös könyv” valahol a belváros parkjaiban, utak mentén, temetőkben, pázsitokon és városi szeméttelepeken „lő”.
Jó néhány Lentinus fulvidus termőtestére bukkantam, de mindegyik nagyon kicsi, külön nő… Jól látszik, hogy kevés bogár volt rajtuk. Bár, ahogy mondják: "az orsó kicsi, de drága." A további hosszas keresések kis eredményeket hoztak néhány gomba formájában a Tricholomotaceae, vargánya,
pár vonal és még néhány apró erszényes állat egy döglött nyírfa törzsén.
És a bogaraim egyikben sem telepedtek meg, mintha az bűn lenne. Most – fapusztító gomba nekik – a legjobb megoldás. Aligha kell azt mondanunk, hogy az erdőben élő vagy halott minden fa egy ökoszisztéma központja. Egy fa, szabályozva a hő- és nedvességrendszert, és ezáltal különleges mikroklímát képez, élőhelyet teremt nagyszámú élő szervezet számára, amelyek megtelepednek benne, rajta, a szomszédságában, vagy bizonyos időszakokban meglátogatják. Az alomszaprofitákat később bogaraim népesítik be, amikor ezek a gombák virágoznak.