Az ősi szanszkrit nyelvből az „a” azt jelenti, hogy „nem”, míg a „himsa” fordítása „erőszak, gyilkosság, kegyetlenség”. A yamák első és alapvető fogalma az összes élőlénnyel és önmagunkkal szembeni kemény bánásmód hiánya. Az indiai bölcsesség szerint az ahimsa betartása a kulcsa a külső és belső világgal való harmonikus kapcsolat fenntartásának.
Az indiai filozófia történetében voltak olyan tanárok, akik az ahimsát minden erőszak megingathatatlan tilalmaként értelmezték, tekintet nélkül a feltételekre és a lehetséges következményekre. Ez vonatkozik például a dzsainizmus vallására, amely az erőszakmentesség radikális, megalkuvás nélküli értelmezését vallja. Ennek a vallási csoportnak a képviselői különösen nem ölnek meg rovarokat, beleértve a szúnyogokat sem.
Mahatma Gandhi kiváló példája annak a spirituális és politikai vezetőnek, aki az ahimsa elvét alkalmazta az indiai függetlenségért vívott nagyszabású harcban. Az erőszakmentesség Gandhi még a nácik által meggyilkolt zsidó népnek, valamint a Németország által megtámadt briteknek is tanácsot adott – Gandhi ahimszához való ragaszkodása annyira kiközösített és feltétlen volt. Egy 1946-os háború utáni interjúban Mahatma Gandhi ezt mondja: „Hitler 5 millió zsidót kiirtott ki. Ez korunk legnagyobb népirtása. Ha maguk a zsidók az ellenség kése alá vetnék magukat, vagy a sziklák közül a tengerbe... az egész világ és Németország népe szemét kinyitná.
A Védák a szentírások kiterjedt gyűjteménye, amelyek a hindu tudás alapját képezik, és érdekes tanulságos történetet tartalmaznak az ahimsáról. A cselekmény Sadhuról, egy vándor szerzetesről mesél, aki minden évben különböző falvakba utazik. Egy napon a faluba érve egy nagy és félelmetes kígyót látott. A kígyó terrorizálta a falubelieket, megnehezítve az életüket. A szádhu beszélt a kígyóval, és ahimsára tanította: ezt a leckét a kígyó hallotta és a szívére vette.
A következő évben a szadhu visszatért a faluba, ahol újra látta a kígyót. Mik voltak a változások! A kígyó egykor fenséges volt, kopottasnak és horzsoltnak tűnt. A sadhu megkérdezte tőle, hogy mi okozta ekkora változást a megjelenésében. A kígyó azt válaszolta, hogy a szívére vette az ahimsa tanításait, rájött, milyen szörnyű hibákat követett el, és abbahagyta a lakók életének elrontását. Miután megszűnt veszélyes lenni, gyerekek bántalmazták: kövekkel dobálták meg és gúnyolták. A kígyó alig tudott kimászni vadászni, mert félt elhagyni menedékét. Némi gondolkodás után a szadhu így szólt:
Ez a történet arra tanít bennünket, hogy fontos az ahimsa elvét magunkkal kapcsolatban gyakorolni: meg tudjuk védeni magunkat testileg és lelkileg egyaránt. Testünk, érzéseink és elménk értékes ajándékok, amelyek segítenek lelki utunkban és fejlődésünkben. Nincs okuk ártani nekik, vagy megengedni másoknak, hogy ezt megtegyék. Ebben az értelemben az ahimsa védikus értelmezése némileg eltér Gandhiétól.
თუ შეიძლება პირდაპირ მექანიკურ უადრ თადრ ებთ და გადაამოწმეთ რომ გასაგები დაები დაები დააბი და ა ნით იყოს ტექსტი, რადგან ძალიან საიან საიფსსაიფტექსტი ორმაციაა