Igaznak lenni: mit jelent?

1. Ne hazudj

Önmagunknak lenni azt jelenti, hogy harmóniában élünk azzal, amiben hiszünk. De a legtöbbet gyerekkorukban arra tanították, hogy ne mondják ki az igazat, hanem hogy tetszenek az embereknek. Azt mondták nekünk, hogy a jóért hazudni normális, megtanítják színlelni és eljátszani mások szerepét.

De a legkisebb színlelés is megtévesztés. Ha gyakran hazudunk, úgy tűnik számunkra, hogy ez könnyű. Valójában a hazugság megterhelő az agy és a test számára. A hazugságvizsgáló elve ezen alapul: nem a megtévesztést ismeri fel, hanem a szervezetben bekövetkező változásokat: megváltozik a bőr elektromos vezetőképessége, a pulzusszám, a hangtónus és a légzés. Ha a szerint élünk, amiben hiszünk, boldogabbak és egészségesebbek leszünk. Nem lehetsz igaz magadhoz, ha hazudsz.

2. Gondold át, mit mondj

Nem mindig érdemes mindent elmondani, ami eszünkbe jut. A szavak bánthatnak vagy megbánthatnak valakit. De ez nem jelenti azt, hogy hazudnod kell.

Tegyük fel, hogy egy barátja megkérdezi, mit gondol az új ruhájáról. Ha szörnyűnek tűnik, nem kell azt mondanod: „Úgy nézel ki, mint egy nő a teáskannán.” Ehelyett kérdezze meg tőle, mit gondol és hogyan érzi magát ebben a ruhában, és figyelmesen hallgassa meg.

Néha ez a taktika nem működik, és hangot kell adnod a gondolataidnak. Ha megérti, hogy megbánthat vagy zavarba ejthet, gondolkodjon, mielőtt megszólal. Ügyeljen arra, hogy ne hozzon értékítéletet vagy feltételezéseket. Érzéseink mindig őszinték, de a kritikák ritkán tükrözik az objektív valóságot.

Ha úgy gondolja, hogy valaki rosszul csinálja, ne maradjon csendben. De ez sem éri meg a fáradságot. Ne mondd: „Szörnyű vagy. El kell olvasnod ezt a könyvet, hogy megértsd a hibádat.» Ehelyett mondd azt: „Idühös leszek, amikor ezt csinálod. Számomra ez helytelen. Nem maradhatok csendben, ha ezt nézem."

3. Hallgass a testre

Még ha az elme nem is tudja, a test tudja, mit érzünk. Figyelj a jelzéseire.

Mondj egy hazugságot. Például: „Szeretem, ha a főnököm megaláz a kollégáim előtt” vagy „Imádok gyomorinfluenzában lenni”. Figyeld meg, hogyan reagál a test. Valószínűleg a megnyilvánulások alig észrevehetők: az állkapocs enyhén húzódik, vagy a váll megrándul. Ha olyat mondok, amit a tudatalattim nem fogad el, a test enyhe gyomornehezéssel válaszol. Ha sokáig csinálok valamit, ami rossznak tűnik, elkezd fájni a gyomrom.

Most mondd ki, amiben hiszel: „Szeretem az óceánt” vagy „Szeretem egy gyerek fejéhez érinteni az arcomat”. Amikor kimondom vagy hallom az igazságot, az „igazság libabőrös” végigfut a testemen – felállnak a szőrszálak a karomon.

Amikor azt tesszük és kimondjuk, amiben hiszünk, erősebbnek és szabadabbnak érezzük magunkat. A hazugságot tehernek és korlátnak érzi – húzza a hátat, fáj a vállad, felforr a gyomrod.

4. Ne avatkozzon bele mások dolgába

A stressz az életben összefügg azzal a ténnyel, hogy mások problémáival élünk együtt. Úgy gondoljuk: „Munkát kell találnod”, „Azt akarom, hogy boldog légy”, „Időben kell lenned”, „Jobban kellene vigyáznod magadra”. Ha mások ügyeire összpontosítunk, az megvéd minket a saját életünktől. Tudjuk, mi a legjobb mindenkinek, de nem gondolunk magunkra. Erre nincs mentség, nem kell a szerelem mögé bújni. Ez az arrogancia megnyilvánulása, amely félelmekből, szorongásokból és feszültségekből születik.

Fő feladatunk, hogy rájöjjünk, mi a jó nekünk, mielőtt vállalnánk mások problémáit. Ha a saját dolgoddal foglalkozol, az felszabadítja és átalakítja az életedet.

5. Fogadd el a hibáidat

Önmagának lenni nem azt jelenti, hogy tökéletes. Minden embernek, mindenkinek vannak hibái, gyakran követünk el hibákat.

Amikor csak azokat a tulajdonságokat szeretjük magunkban, amelyek jókká, erőssé és okossá tesznek bennünket, akkor elutasítjuk önmagunk azt a részét, amely valósággá tesz bennünket. Elvesz az igazi lényegtől. Elrejtjük az igazit, és megmutatjuk, mi csillog. De a látszólagos tökéletesség hamis.

Az egyetlen dolog, amit tehetünk a tökéletlenségek ellen, hogy elfogadjuk azokat, és megbocsátjuk magunknak a tökéletlenségeket. Ugyanakkor fogadja el e gyengeségek megtapasztalását. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítjuk a változást és a jobbá válást. De lehetünk őszinték önmagunkhoz.

Ha szereted és elfogadod önmagad minden hibájával együtt, az az egyetlen módja annak, hogy valósággá válj. Ha harmóniában élünk önmagunkkal, egészségesebbek és boldogabbak leszünk, és szorosabb és őszintébb kapcsolatokat építhetünk ki.