Berkowitz L. Pszichológiai eljárások az agresszió kontrollálására

Az agresszió erőszakkal is irányítható, legalábbis bizonyos helyzetekben. Megfelelő környezettel a társadalom csökkentheti az erőszakos bűnözést azáltal, hogy elkerülhetetlen büntetés kilátásba helyezésével megfélemlíti a leendő elkövetőket. Ilyen feltételeket azonban még nem mindenhol teremtettek meg. Egyes esetekben a potenciális bűnözők megbizonyosodnak arról, hogy képesek lesznek elkerülni az igazságszolgáltatást. Ugyanakkor, ha nem is sikerül elkerülniük a jól megérdemelt büntetést, annak súlyos következményei még hosszú ideig érintik őket a sértettel szembeni, megelégedettséget okozó erőszak elkövetése után is. ennek eredményeként agresszív viselkedésük további megerősítést kap.

Így az elrettentő szerek használata önmagában nem biztos, hogy elegendő. Természetesen bizonyos esetekben a társadalom köteles erőszakot alkalmazni, ugyanakkor törekednie kell arra, hogy csökkentse tagjai agresszív hajlamainak megnyilvánulását. Ehhez használjon speciális korrekciós rendszert. A pszichológusok többféle felhasználási módot javasoltak.

Katarzis: Az erőszakos motivációk csökkentése agresszív kitöréseken keresztül

A hagyományos etikai szabályok nem engedik meg az agresszió nyílt megnyilvánulását, sőt még az elkövetésének élvezetét sem. Az agresszió visszaszorítása a szülői követeléssel kezdődik, hogy legyünk csendesebbek, ne tiltakozzunk, ne vitatkozzunk, ne kiabáljunk, ne avatkozzunk bele. Ha az agresszív kommunikációt blokkolják vagy elnyomják bizonyos kapcsolatokban, legyen az alkalmi vagy tartós, az emberek valóságtorzító, tisztességtelen megállapodásokat kötnek. Az agresszív érzések, amelyeknek a tudatos kifejezése a hétköznapi kapcsolatok során tilos, hirtelen más módon, aktív és ellenőrizetlen formában nyilvánulnak meg. Amikor a felgyülemlett és rejtett neheztelés és ellenséges érzések kitörnek, a kapcsolat feltételezett „harmóniája” hirtelen megtörik (Bach és Goldberg, 1974, 114-115. o.). Lásd →

A katarzis hipotézise

Ez a fejezet az agresszió – valakinek vagy valaminek kárt okozó viselkedésének – következményeit vizsgálja. Az agresszió verbális vagy fizikai sértés formájában nyilvánul meg, és lehet valós (pofozkodás) vagy képzeletbeli (játékpisztollyal való lövés egy fiktív ellenfélre). Meg kell érteni, hogy bár a „katarzis” fogalmát használom, nem próbálok „hidraulikus” modellt alkalmazni. Csak arra gondolok, hogy csökkentsem az agresszió iránti késztetést, nem pedig feltételezett mennyiségű idegenergiát. Így számomra és sok más (de korántsem minden) pszichoterapeuta kutató számára a katarzis fogalma magában foglalja azt a gondolatot, hogy minden agresszív cselekvés csökkenti a későbbi agresszió valószínűségét. Ez a rész arra vonatkozó kérdéseket feszeget, hogy valóban bekövetkezik-e a katarzis, és ha igen, milyen körülmények között. Lásd →

Valódi agresszió utóhatása

Annak ellenére, hogy a képzeletbeli agresszió nem csökkenti az agresszív hajlamot (kivéve, ha jó hangulatba hozza az agresszort), bizonyos feltételek mellett az elkövető elleni támadás valósabb formái csökkentik a jövőbeni ártási vágyat. Ennek a folyamatnak a mechanizmusa azonban meglehetősen összetett, és mielőtt megértené, ismernie kell néhány jellemzőjét. Lásd →

Új viselkedési módok kidolgozása

Ha az előző részben javasolt magyarázat helyes, akkor azok, akik tudatában vannak izgatott állapotuknak, addig nem korlátozzák cselekedeteiket, amíg el nem hiszik, hogy az ellenséges vagy agresszív viselkedés egy adott helyzetben helytelen, és elfojthatja agresszióját. Egyesek azonban nem hajlandók megkérdőjelezni jogukat arra, hogy más embereket támadjanak, és nehezen tudják visszafogni magukat, hogy ne válaszoljanak a provokatív akciókra. Nem lesz elég pusztán rámutatni az ilyen férfiaknak és nőknek elfogadhatatlan agresszivitásukra. Meg kell tanítani nekik, hogy gyakran jobb barátságosnak lenni, mint fenyegetőzni. Hasznos lehet az is, ha elsajátítjuk bennük a szociális kommunikációs készségeket, és megtanítjuk őket kontrollálni érzelmein. Lásd →

Az együttműködés előnyei: a szülői felügyelet javítása a problémás gyerekek felett

Az első tananyagot, amelyet megvizsgálunk, Gerald Patterson, John Reid és mások az Oregon Research Institute Társadalmi Tanulási Központjában dolgozták ki. Az agresszivitás kialakulásáról szóló 6. fejezet elemezte a tudósok által az antiszociális viselkedést tanúsító gyermekek vizsgálata során elért különféle eredményeket. Emlékezni fog azonban arra, hogy ez a fejezet hangsúlyozta a szülők helytelen cselekedeteinek szerepét az ilyen problémás gyermekek fejlődésében. Az Oregon Institute kutatói szerint sok esetben az apák és anyák a helytelen nevelési módszerek miatt maguk is hozzájárultak ahhoz, hogy gyermekeikben agresszív hajlamok alakuljanak ki. Például gyakran túl következetlennek bizonyultak fiaik és lányaik viselkedésének fegyelmezésében – túlságosan válogatósak voltak velük, nem mindig bátorítottak jó cselekedetekre, olyan büntetéseket szabtak ki, amelyek nem voltak megfelelőek a helytelen magatartás súlyosságához. Lásd →

Csökkent érzelmi reaktivitás

Annak ellenére, hogy a viselkedési intervenciós programok hasznosak egyes agresszív egyének számára, hogy megtanítsák nekik, hogy együttműködve, barátságosan és társadalmilag elfogadott módon el tudják érni a kívánt eredményeket, még mindig vannak olyanok, akik folyamatosan készek erőszakot alkalmazni elsősorban azért, mert fokozott ingerlékenység és önmegtartóztatásra való képtelenség. Jelenleg egyre több pszichológiai tréningprogramot fejlesztenek ki azzal a céllal, hogy megváltoztassák ezt a fajta érzelmi reaktivitást. Lásd →

Mi érintheti a bebörtönzött elkövetőket?

Eddig olyan újratanulási eljárásokról beszéltünk, amelyeket olyan emberek számára is alkalmazhatnak és alkalmaznak, akik nem kerülnek nyílt konfliktusba a társadalommal, vagyis nem sértik meg annak törvényeit. De mi van azokkal, akik erőszakos bűncselekményt követtek el, és rács mögé kerültek? Megtanítható-e őket arra, hogy a büntetés fenyegetésén kívül más eszközökkel uralkodjanak erőszakos hajlamukon? Lásd →

Összegzésként

Ez a fejezet az agresszió visszaszorításának néhány, nem büntető jellegű pszichológiai megközelítését elemzi. Az első figyelembe vett tudományos iskola képviselői azzal érvelnek, hogy az irritáció visszaszorítása számos egészségügyi és társadalmi betegség oka. Az ilyen nézeteket valló pszichiáterek arra ösztönzik az embereket, hogy szabadon fejezzék ki érzéseiket, és ezáltal katartikus hatást érjenek el. Ennek a nézőpontnak a megfelelő elemzéséhez mindenekelőtt világos képet kell kapni az „irritáció szabad megnyilvánulása” fogalmáról, amelynek többféle jelentése is lehet. Lásd →

5. rész: A biológiai tényezők hatása az agresszióra

Fejezet 12

Gyűlöletre és pusztításra vágysz? Az embereket megszállja az erőszak ösztöne? Mi az ösztön? A hagyományos ösztönfogalom kritikája. Öröklődés és hormonok. „A pokol felébresztésére születtem”? az öröklődés hatása az agresszivitásra. Nemi különbségek az agresszió megnyilvánulásában. A hormonok hatása. Alkohol és agresszió. Lásd →