Carl Rogers, az ember, aki hall

A Carl Rogers-szel való találkozás az egész életem fordulópontja. Nincs benne még egy olyan esemény, amely ennyire erősen és egyértelműen befolyásolta volna személyes és szakmai sorsomat. 1986 őszén 40 kollégával egy intenzív kommunikációs csoportban vettem részt, amelyet a humanisztikus pszichológia vezető képviselője, Carl Rogers vezetett Moszkvában. A szeminárium több napig tartott, de megváltoztatott engem, az elképzeléseimet, a kötődéseimet, a hozzáállásomat. Dolgozott a csoporttal, ugyanakkor velem volt, hallott és látott, lehetőséget adott arra, hogy önmagam legyek.

Carl Rogers úgy gondolta, hogy minden ember figyelmet, tiszteletet és elfogadást érdemel. Rogers ezen elvei lettek terápiájának, általában „személyközpontú megközelítésének” az alapjai. Ezeken a rendkívül egyszerű gondolatokon alapuló munkájáért Carl Rogerst 1987-ben Nobel-békedíjra jelölték. Ennek híre halálos kómában érte el.

Carl Rogers legnagyobb emberi érdeme szerintem abban rejlik, hogy személyiségével elvégezhette azt a komplex belső munkát, hogy homo humanussá – emberséges emberré – váljon. Így sokak előtt megnyitotta a „humanizmus laboratóriumát”, amelyen keresztül mindenki, aki először önmagában, majd a többi ember kapcsolatában akar meghonosodni, áthalad a pax humana – a humánus világ.

A randevúi

  • 1902: Chicago külvárosában született.
  • 1924-1931: Mezőgazdasági, teológiai oktatás, majd – ÁOK, Ph.D. pszichológiából a Columbia Egyetem Teachers College-ból.
  • 1931: Klinikai pszichológus a Children's Help Centerben (Rochester).
  • 1940-1957: professzor az Ohio Állami Egyetemen, majd a Chicagói Egyetemen.
  • 1946-1947: az Amerikai Pszichológiai Társaság elnöke.
  • 1956-1958: Az Amerikai Pszichoterapeuták Akadémia elnöke.
  • 1961: Az American Association for Humanistic Psychology egyik alapítója.
  • 1968: Megnyílik az Emberkutatási Központ a kaliforniai La Jollában. 1969: Egy pszichoterápiás csoport munkájáról szóló Journey into Self című dokumentumfilmje Oscar-díjat nyer.
  • 1986: intenzív kommunikációs csoportokat vezet pszichológusokkal Moszkvában és Tbilisziben.
  • 14. február 1987.: meghalt a kaliforniai La Jollában.

Öt kulcs a megértéshez:

Mindenkiben van potenciál

„Minden embernek megvan a lehetősége arra, hogy úgy építse fel életét, hogy az személyes megelégedést nyújtson számára, ugyanakkor szociális szempontból konstruktív.” Az emberek általában pozitív irányba fejlődnek. Ez nem azt jelenti, hogy így lesz, de mindenki ilyen potenciállal születik. Gyermekként Rogers sok természetes életet figyelt meg, különösen a lepkék fejlődését. Talán az átalakulásukra vonatkozó reflexióknak köszönhetően született meg az emberi potenciálról alkotott hipotézise, ​​amelyet később pszichoterápiás gyakorlat és tudományos kutatás is alátámasztott.

hallani hallani

„Nem számít, milyen mélyen vagy felületesen beszél az ember, annyi figyelemmel, szorgalommal hallgatom, amire képes vagyok.” Sokat beszélgetünk, de nem figyeljük és nem halljuk egymást. De az ember értékének, jelentőségének érzése egy másik ember felénk irányuló figyelmére reagálva keletkezik. Amikor meghallunk, eltávolítják az akadályokat – kulturális, vallási, faji; az ember találkozása van az emberrel.

Értsd meg a másik embert

„Fő felfedezésemet a következőképpen fogalmaznám meg: rájöttem, milyen óriási érték van abban, hogy megengedhetem magamnak, hogy megértsek egy másik embert.” Az első reakció az emberekre a vágy, hogy értékeljék őket. Nagyon ritkán engedjük meg magunknak, hogy megértsük, mit jelentenek számára egy másik ember szavai, érzései, hiedelmei. De éppen ez az attitűd segít a másiknak elfogadni önmagát és érzéseit, megváltoztat bennünket magunkat, felfedve valamit, ami korábban elkerült tőlünk. Ez a pszichoterápiás kapcsolatban is igaz: nem a speciális pszichológiai technikák a döntőek, hanem a terapeuta és kliense pozitív elfogadása, ítélkezés nélküli empátiája, őszinte önkifejezése.

A nyitottság a kapcsolatok előfeltétele

„Másokkal szerzett tapasztalataimból arra a következtetésre jutottam, hogy egy hosszú távú kapcsolatban nincs értelme annak kijátszani, aki nem vagyok.” Nincs értelme úgy tenni, mintha szeretsz, ha ellenséges vagy, nyugodtnak tűnsz, ha ingerült és kritikus vagy. A kapcsolatok akkor válnak hitelessé, élettel és értelemmel telivé, ha önmagunkra hallgatunk, nyitottak vagyunk önmagunk és ezáltal partnerünk felé. Az emberi kapcsolatok minősége azon múlik, hogy képesek vagyunk-e meglátni, kik vagyunk, elfogadni önmagunkat, nem bújunk maszk mögé – önmagunk és mások előtt.

Segíts másoknak jobbá válni

Olyan légkör megteremtése, amelyben nyíltan kifejezheti magát, érzéseit, vagyis kedvező az emberi fejlődés számára, nem csak a pszichológusok feladata. Ezt szolgálnia kell mindazoknak, akik ismerik a szociális szakmákat, előmozdítsák személyes, családi, szakmai – egyszóval bármilyen emberi kapcsolattal. Mindannyian saját szándékainak és céljainak megfelelően segíthetünk a másik ember fejlesztésében.

Carl Rogers könyvei és cikkei:

  • Egy pillantás a pszichoterápiára. Az ember kialakulása” (Progress, Univers, 1994);
  • „Tanácsadás és pszichoterápia” (Eksmo, 2000);
  • „A tanulás szabadsága” (Sense, 2002);
  • „Kliensközpontú megközelítés a pszichoterápiában” (A pszichológia kérdései, 2001, 2. sz.).

Hagy egy Válaszol