A lélek sötét órái

Polina pótolhatatlan a munkahelyén. Naponta tucatnyi kisebb és nagyobb problémát old meg. Három gyermeket is nevel, és a rokonok úgy vélik, hogy nem túl gyors férjet is hord. Polina nem panaszkodik, még szereti is az ilyen életet. Üzleti találkozók, tréningek, szerződések „égetése”, házi feladatok ellenőrzése, nyaralóépítés, bulik a férje barátaival – ez az egész napi kaleidoszkóp úgy alakul a fejében, mintha magától.

De néha hajnali négykor felébred… szinte pánikba esik. Fejben válogat minden sürgős, „égető”, visszavont dolgot. Hogy tudott ennyit vállalni? Nem lesz ideje, nem fog megbirkózni – egyszerűen azért, mert fizikailag nem lehetséges! Sóhajt, próbál elaludni, úgy tűnik neki, hogy számtalan ügye a hálószoba félhomályában, a mellkasát nyomja… És eljön a szokásos reggel. A zuhany alatt állva Polina már nem érti, mi történt vele éjjel. Nem az első éve, hogy extrém módban él! Újra önmaga lesz, „igazi” – vidám, üzletszerű.

A konzultáción Philip arról beszél, hogy előrehaladott rákja van. Érett, kiegyensúlyozott ember, realista, filozófiailag nézi az életet. Tudja, hogy fogy az ideje, ezért úgy döntött, hogy minden ráhagyott pillanatot úgy használ ki, ahogy a betegsége előtt nem gyakran tette. Philip érzi szerettei szeretetét és támogatását: felesége, gyermekei, barátai – jól élt, és nem bánt meg semmit. Néha meglátogatja álmatlanság – általában hajnali kettő és négy óra között. Félálomban érzi, hogy zavartság és félelem halmozódik fel benne. Kétségei kerítik hatalmába: „Mi van, ha az orvosok, akikben annyira megbízom, nem tudnak segíteni, amikor a fájdalom elkezdődik?” És teljesen felébred… Reggelre pedig minden megváltozik – Polinához hasonlóan Philip is értetlenül áll: megbízható szakemberek vesznek részt benne, a kezelés tökéletesen átgondolt, az élete pontosan úgy alakul, ahogy megszervezte. Miért veszíthette el az elme jelenlétét?

Mindig is lenyűgöztek a lélek sötét órái. Hová tűnik az önuralom érzése, amely általában napközben tart minket? Miért hagy el bennünket az éjszakában?

Kognitív pszichológusok szerint átlagosan mindannyiunknak körülbelül kétszer annyi pozitív gondolata van („jó vagyok”, „bízhatok a barátaimra”, „meg tudom csinálni”), mint a negatívak („én vagyok kudarc”, ”senki nem segít”, „semmire sem vagyok jó”). A normál arány kettő az egyhez, és ha ettől erősen eltérünk, fennáll annak a veszélye, hogy az ember vagy a mániás állapotokra jellemző hipertróf optimizmusba, vagy éppen ellenkezőleg, a depresszióra jellemző pesszimizmusba esik. Miért fordul elő olyan gyakran az éjszaka közepén a negatív gondolatok felé való elmozdulás, még akkor is, ha normál nappali életünk során nem szenvedünk depressziótól?

A hagyományos kínai orvoslás az alvás ezen szakaszát „tüdőórának” nevezi. A tüdő régiója pedig az emberi test kínai költői elképzelése szerint felelős erkölcsi erőnkért és érzelmi egyensúlyunkért.

A nyugati tudomány számos más magyarázatot is kínál éjszakai szorongásaink születési mechanizmusára. Ismeretes, hogy a tétlenül hagyott agy aggódni kezd a jövő miatt. Nyugtalanná válik, mint egy tyúkmama, aki szem elől tévesztette fiókáit. Bebizonyosodott, hogy minden figyelmünket igénylő, gondolatainkat rendszerező tevékenység javítja közérzetünket. Az éjszaka pedig egyrészt nem foglalatoskodik semmivel, másrészt túl fáradt a koncentrációt igénylő feladatok megoldásához.

Egy másik verzió. A Harvard Egyetem kutatói az emberi pulzusszám változásait tanulmányozták a nap folyamán. Kiderült, hogy éjszaka átmenetileg megbomlik az egyensúly a szimpatikus (a fiziológiai folyamatok sebességéért felelős) és a paraszimpatikus (gátlást irányító) idegrendszer között. Úgy tűnik, ettől leszünk sebezhetőbbek, hajlamosak vagyunk a szervezet különböző működési zavaraira – például asztmás rohamokra vagy szívrohamokra. Valójában ez a két patológia gyakran éjszaka jelenik meg. S mivel szívünk állapota összefügg az érzelmekért felelős agyi struktúrák munkájával, az ilyen átmeneti rendezetlenség éjszakai rémületeket is okozhat.

Nem menekülhetünk biológiai mechanizmusaink ritmusa elől. A belső zűrzavarral pedig mindenkinek így vagy úgy meg kell küzdenie a lélek sötét óráiban.

De ha tudod, hogy ez a hirtelen szorongás csak a test által programozott szünet, akkor könnyebb lesz túlélni. Talán elég csak arra emlékezni, hogy reggel felkel a nap, és az éjszakai szellemek már nem tűnnek olyan szörnyűnek számunkra.