Hagyd abba a hibák ismétlését
Anders Eriksson, a Floridai Egyetem professzora szerint a „megfelelő munka” elvégzésével eltöltött 60 perc jobb, mint a koncentrált megközelítés nélküli tanulással töltött idő. A munkára szoruló területek azonosítása, majd a rajtuk való munka célzott tervének kidolgozása kritikus fontosságú. Ericsson ezt a folyamatot „szándékos gyakorlatnak” nevezi.
Az Ericsson három évtized nagy részét annak elemzésével töltötte, hogy a legjobb szakemberek – a zenészektől a sebészekig – hogyan jutnak el szakterületük csúcsára. Szerinte a megfelelő gondolkodásmód kialakítása fontosabb, mint a tehetség. „Mindig is azt hitték, hogy a legjobbnak kell születni, mert nehéz magas szintű mestereket alkotni, de ez tévedés” – mondja.
A szándékos gyakorlat hívei gyakran kritizálják azt, ahogyan az iskolában tanítanak bennünket. A zenetanárok például az alapokkal kezdik: kotta, billentyűk és a kottaolvasás. Ha össze kell hasonlítani a tanulókat egymással, akkor egyszerű objektív mértékek alapján kell összehasonlítani őket. Az ilyen képzés megkönnyíti az osztályozást, de elvonhatja a kezdők figyelmét is, akik el sem tudják képzelni, hogy elérjék végső céljukat, vagyis hogy olyan zenét játsszanak, ami nekik tetszik, mert olyan feladatokat végeznek, amelyek nem számítanak számukra. „Úgy gondolom, hogy a tanulás helyes módja a fordítottja” – mondja a 26 éves Max Deutsch, aki a gyors tanulást a végletekig vitte. 2016-ban a San Franciscó-i székhelyű Deutsch azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 12 ambiciózus új készséget tanul nagyon magas színvonalon, havonta egyet. Az első az volt, hogy két perc alatt hiba nélkül megjegyeztem egy pakli kártyát. Ennek a feladatnak a teljesítése tekinthető a nagymesteri képzés küszöbének. Az utolsó az volt, hogy a kezdetektől megtanítsam magam sakkozni, és legyőztem Magnus Carlsen nagymestert a játékban.
„Kezdje egy góllal. Mit kell tudnom vagy mit kell tennem, hogy elérjem a célomat? Ezután készítsen egy tervet az odajutáshoz, és tartsa be azt. Az első napon azt mondtam: „Minden nap ezt fogom csinálni.” Minden feladatot előre meghatároztam minden napra. Ez azt jelentette, hogy nem gondoltam arra, hogy „Van energiám, vagy halasszam el?” Mert előre elrendeltem. A nap szerves részévé vált” – mondja Deutsch.
Deutsch teljes munkaidőben dolgozott, napi egy órát ingázott és nem hagyott ki egy nyolcórás szunyókálást. 45 napon keresztül minden nap 60-30 perc elegendő volt az egyes vizsgálatok elvégzéséhez. „A szerkezet a kemény munka 80%-át elvégezte” – mondja.
A szándékos gyakorlat ismerősen csenghet számodra, mivel ez volt a Malcolm Gladwell által népszerűsített 10 órás szabály alapja. Eriksson egyik első, szándékos gyakorlattal foglalkozó cikke azt javasolta, hogy 000 órát, azaz nagyjából 10 évet töltsön célzott képzéssel, hogy elérje a csúcsot a szakterületén. De az az elképzelés, hogy aki 000 órát tölt valamivel, az zseni lesz, téveszme. „Céltudatosan kell gyakorolnod, és ehhez egy bizonyos típusú személyiség kell. Itt nem a gyakorlásra fordított teljes időről van szó, ennek meg kell felelnie a tanuló képességeinek. És arról, hogyan kell elemezni az elvégzett munkát: javítani, változtatni, igazítani. Nem világos, miért gondolják egyesek, hogy ha többet teszel, ugyanazokat a hibákat követed el, jobb leszel” – mondja Eriksson.
Összpontosítson a készségekre
A sportvilág sok Ericsson tanulságot átvett. Az egykori labdarúgóból lett menedzser Roger Gustafsson az 5-es években 1990 bajnoki címig vezette a svéd labdarúgóklubot, a Göteborgot, többet, mint bármely más menedzser a svéd bajnokság történetében. A 60-as éveiben járó Gustafsson még mindig részt vesz a klub utánpótlás-rendszerében. „Megpróbáltuk tudatos gyakorlással megtanítani a 12 éves gyerekeket a barcelonai háromszögre, és hihetetlenül gyorsan fejlődtek 5 hét alatt. Eljutottak odáig, hogy versenyjátékban ugyanannyi háromszögpasszt adtak el, mint az FC Barcelona. Természetesen ez nem ugyanaz, mint azt mondani, hogy ők olyan jók, mint a Barcelona, de hihetetlen, milyen gyorsan tudtak tanulni” – mondta.
A tudatos gyakorlatban fontos a visszajelzés. Gustafsson játékosai számára a videó olyan eszközzé vált, amely azonnali visszajelzést ad. „Ha csak megmondod a játékosnak, hogy mit tegyen, nem biztos, hogy ugyanazt a képet kapja, mint te. Látnia kell önmagát, és összehasonlítania kell azzal a játékossal, aki másképp csinálta. A fiatal játékosok nagyon élvezik a videókat. Megszokták magukat és egymást filmezni. Edzőként nehéz mindenkinek visszajelzést adni, hiszen 20 játékos van a csapatban. A szándékos gyakorlat az, hogy lehetőséget adunk az embereknek, hogy visszajelzést adjanak maguknak” – mondja Gustafsson.
Gustafsson hangsúlyozza, hogy minél hamarabb elmondja véleményét egy edző, annál értékesebb. Az edzés hibáinak kijavításával kevesebb időt töltesz azzal, hogy mindent rosszul csinálsz.
„Ennek a legfontosabb része a sportoló szándéka, akarniuk kell tanulniuk” – mondja Hugh McCutcheon, a Minnesotai Egyetem vezető röplabdaedzője. McCutcheon a 2008-as pekingi olimpián aranyérmes amerikai férfi röplabda-válogatott vezetőedzője volt, 20 évvel korábbi aranyérme után. Ezután felvette a női csapatot, és a 2012-es londoni játékokon ezüstig vezette őket. „Nekünk kötelességünk tanítani, nekik pedig tanulni” – mondja McCutcheon. „A fennsík az a valóság, amivel küzdeni fog. Azok, akik ezen keresztülmennek, a hibáikon dolgoznak. Nincsenek olyan átalakulási napok, amikor naplóból szakértővé válsz. A tehetség nem ritka. Sok tehetséges ember. A ritkaság pedig a tehetség, a motiváció és a kitartás.”
Miért számít a szerkezet?
A Deutsch által vállalt feladatok egy részéhez már létezett egy előre meghatározott tanulási módszer, például egy pakli kártya memorizálása, ahol elmondása szerint a módszer 90%-a jól begyakorolt. Deutsch szándékos gyakorlatot akart alkalmazni egy elvontabb problémára, amelyhez saját stratégia kidolgozása szükséges: a New York Times szombati keresztrejtvényének megoldása. Azt mondja, hogy ezeket a keresztrejtvényeket túl nehéznek tartották a szisztematikus megoldáshoz, de úgy gondolta, hogy a korábbi feladatok során tanult technikákat alkalmazhatja a megoldásukra.
„Ha ismerem a 6000 leggyakoribb nyomot, az mennyire segít majd megoldani a rejtvényt? Egy könnyebb rejtvény segít megtalálni a választ egy nehezebbre. A következőt csináltam: Futtattam egy tartalomkaparót a webhelyükről, hogy megszerezzem az adatokat, majd egy programmal megjegyeztem azokat. Egy hét alatt megtanultam ezt a 6000 választ” – mondta Deutsch.
Kellő szorgalommal mindezeket az általános nyomokat meg tudta tanulni. Deutsch ezután megnézte, hogyan épülnek fel a rejtvények. Egyes betűkombinációk nagyobb valószínűséggel követnek másokat, így ha a rács egy része teljes, akkor a valószínűtlen szavak kiiktatásával szűkítheti a fennmaradó hézagok lehetőségét. Szókincsének bővítése volt a kezdő keresztrejtvényfejtőből a mesterré átmenet utolsó része.
„Általában alábecsüljük azt, amit rövid időn belül meg tudunk tenni, és túlbecsüljük azt, hogy mennyi kell ahhoz, hogy valamit elérjünk” – mondja Deutsch, aki 11 problémájából 12-ben jeleskedett (a sakkjátszma megnyerése elkerülte őt). „A struktúra létrehozásával eltávolítod a mentális zajt. Nem sok idő azon gondolkozni, hogyan fogod elérni a napi 1 órás célodat egy hónapon keresztül, de mikor töltöttél utoljára 30 órát valami konkrét munkával?