tartalom
A kézműves sörfőzés fejlődésével sokféle sör jelent meg a boltok polcain. Nehéz lehet megérteni a pilsnerek, IPA-k, stoutok és porterek sokféleségét. Valójában csak kétféle habos ital létezik – ale és lager. Ez utóbbit leggyakrabban klasszikus világos sörként érzékelik. Ezután nézzük meg, mi az alapvető különbség e két sör között gyártástechnológia, íz és ivási kultúra tekintetében.
Az ale és a lager előállításának jellemzői
A sörfőzésben a meghatározó tényező az élesztő. Ők felelősek az erjedési folyamatért, és a cukrot szén-dioxiddá és alkohollá alakítják. Az ale élesztő a magasabb hőmérsékletet kedveli – akár 18-24 °C-ig. A törzsek aktívan dolgoznak a tartály felső részében, ahol a sörcefék található. Ezért a sört felsőerjesztésű sörnek nevezik.
A XNUMX. század közepéig minden sör kivétel nélkül az sörök kategóriájába tartozott. Ez a sörfőzési stílus évezredek során alakult ki, mivel a felsőerjesztésű komlófőzetek jól tűrik a magas hőmérsékletet. A középkori Európában a sűrű és enyhén komlós sör a kenyér mellett fontos alapanyag volt. Kis mennyiségű alkohol elpusztította a baktériumokat, így az európai országokban a sör váltotta fel a vizet.
A lágerélesztő alacsony hőmérsékleten a legaktívabb, és a tartály alján erjed. Az alsó erjesztésű sörök úttörői a német sörfőzők voltak, akik felfedezték, hogy az erjedési folyamat a söröshordókban folytatódik, amikor hideg barlangokban tárolják. Az eredmény egy könnyű, erős, enyhe ízű sör lett, amely népszerű volt a középkori tavernákban. 1516-ban elfogadták a bajor törvényt „A sörfőzés tisztaságáról”, amely megtiltotta az alsó erjesztésű sör előállítását a nyári hónapokban.
A lágerélesztőt először 1883-ban izolálták tiszta formájában. Mivel a törzsek minimális idegen zárványt tartalmaztak, az alsóerjesztésű sört sokáig tárolták, és jövedelmező volt az előállítása. Ezért fokozatosan a lager kezdett felváltani a sört, amelynek sokkal rövidebb volt az eltarthatósága. A hűtőszekrények széles körben elterjedt használata lehetővé tette a láger főzését az évszaktól függetlenül.
Íz különbség az ale és a lager között
Az ale és a lager közötti alapvető különbségek elsősorban az ízvilágra vonatkoznak. Mivel az ale élesztők magas hőmérsékleten erjednek, észtereket és fenolos vegyületeket bocsátanak ki, amelyek gyümölcsös és fűszeres tónusokat kölcsönöznek. A belga típusú törzsek sokféle ízt adnak az italoknak. A kézműves sörfőzők különféle komlófajtákat kombinálnak különböző élesztőfajtákkal, és sört főznek mangó, ananász, vanília, banán és citrus árnyalataival.
A lágerélesztő tiszta és friss ízt ad a sörnek, melyben a komlós keserűség és az árpa tónusai dominálnak. A legtöbb ember fejében az igazi sör egy könnyű, tiszta láger, sűrű habfejjel. Ez azonban csak téveszme. Az élesztő típusa nem befolyásolja az ital színét. A felső és alsó erjesztésű sörök egyaránt lehetnek világosak vagy sötétek, az árpa pörkölési vagy malátázási fokától függően.
A piacon lévő sörök többsége azonban a lager kategóriába tartozik, ami teljes mértékben megfelel a fogyasztói elvárásoknak. Az ale elterjedt a kézműves sörfőzők körében, mivel nem igényel drága felszerelést, átlagos érlelési ideje hét nap. A sört kis tételekben főzik, és azonnal értékesítik, hogy ne foglalják el sokáig a tartályokat.
Az 1970-es években a termelők azon vágya, hogy a fogyasztók kedvében járjanak, ahhoz a tényhez vezetett, hogy a lágerek elvesztették jellegüket, és megszűntek különbözni egymástól. A sör iránti érdeklődés csökkenése arra kényszerítette a vállalatokat, hogy kísérletezzenek a stílusokkal, és visszaadják az alacsony észtertartalmat a lágereknek.
Jelenleg olyan hibrid stílusok jelentek meg, amelyek egyfajta élesztőt használnak a gyártás során, de az erjesztés magas és alacsony hőmérsékleten is megtörténik. A technológia lehetővé teszi tiszta és átlátszó, jellegzetes ízű sör előállítását.
Használati kultúra
A klasszikus láger jól oltja a szomjat, a gyenge fajták pedig nassolnivalók nélkül vagy rágcsálnivalókkal is fogyaszthatók. A könnyű fajták jól passzolnak pizzához, virslihez és az Egyesült Királyságban népszerű Fish & Chips ételhez – sült halhoz és sült krumplihoz. A cseh pilsner sült kolbászhoz, tenger gyümölcseihez, grillezett húshoz való. A sötét lager fajták gasztronómiai párost alkotnak érett sajtokkal és füstölt húsokkal.
A különböző típusú sörök jók bizonyos ételekhez. Ajánlott kombinációk:
- IPA (indiai pale ale) – zsíros hal, hamburger, thai ételek;
- sötét sörök – vörös hús, fűszeres sajtok, lasagna, párolt gomba;
- porter és stout – grillezett hús és kolbász, osztriga, étcsokoládédesszertek;
- saison – fokhagymás csirke, tenger gyümölcseiből készült levesek, kecskesajt;
- méz és fűszeres sörök – vad, kolbász.
Minden sörfajtának megvan a maga adagja. A lágereket leggyakrabban magas poharakból vagy 0,56 literes söröskorsóból isszák. A sötét fajtákat nagy tulipán alakú poharakban szolgálják fel. A hagyományos söröspoharakat pintnek hívják, és henger alakúak, kiszélesedő tetejű és vastagabb aljúak. Erős stoutok, porterek és sötét sörök tölthetők tulipános poharakba és egyedi formájú serlegekbe.