tartalom
Hány évszázada létezik egy társadalom, annyian óhatatlanul odafigyelnek a normától való mindenféle eltérésre. Ez különösen igaz a mentális eltérésekre, amelyek miatt az ember észrevehetően kikerül az általános „áramból”, nem egyeztethető össze a társadalommal, és kényelmetlenséget okoz másoknak. Az egyház több évszázaddal ezelőtt az elmebetegek azonosításának, „kezelésének”, olykor védelmének, támogatásának kérdéseivel foglalkozott. Természetesen legjobb tudásuk szerint és az akkor létező tanon belül.
Később ez a társadalmi teher a világi hatóságok és az egyéni mecénások vállára hárult, akik az elmebetegek házát vezették. De maga a mentális egészség témája akkoriban tabunak számított. A betegségekről nem volt szokás sok embernek beszélni, az «abnormális» megbélyegzése szinte minden jogától és szabadságától megfosztotta az embert, az orvosi ellátás pedig sok kívánnivalót hagyott maga után, és inkább kísérleti jellegű volt.
Ideje kövek gyűjtéséhez
A mentális zavarok modern statisztikái ijesztőek. A WHO szerint a bolygó minden negyedik lakosa életében legalább egyszer tapasztal mentális problémákat. A pszichiátria és a betegek segítésének módszerei terén elért jelentős javulás mellett azonban mára a normális és a patológiás közötti határok észrevehetően elmosódtak. Sok epizód logikusabban tulajdonítható a stresszre adott reakció sajátosságainak vagy a karakter árnyalatainak. Emiatt egyre nehezebbé vált a veszélyes állapotok diagnosztizálása, ami azt jelenti, hogy a mentális betegséggel küzdők száma a többszöröse is lehet.
A neurodiverzitás fogalma
Most az úgynevezett neurodiverzitás fogalma, vagyis a pszichológiai reakciók megengedett határainak kiterjesztése a különféle ingerekre és katalizátorokra rendkívül vonzónak és népszerűnek számít. Ami viszonylag nemrég még betegségnek, riasztó tünetnek, kóros reakciónak számított, ma már teljes mértékben az értelem fejlődésének folyamatában fontos szerepet játszó mentális sajátosságként értékelhető. Vannak azonban olyan dolgok, amelyek változatlanok maradnak, például a depresszió. Az emberi pszichének ezt a rendkívül instabil és veszélyes állapotát mindig is óvatosan kezelték. Gyakorisága és kiszámíthatatlansága mindenkor a tudósok és az orvosok figyelmének tárgya volt. És még annak ellenére, hogy a depressziót művészeti alkotásokon és popkultúrán keresztül próbálták romantikázni, a lépet soha nem tekintették enyhe betegségnek, amely ne járna veszélyes következményekkel a betegre nézve.
Hogyan lehet megkülönböztetni a depressziót a rossz hangulattól?
Gyakran az ember egészsége és hangulata iránt érdeklődve hallhatja a szokásosat: "Depressziós vagyok." Nem valószínű, hogy bárki, aki megtalálta az erejét ahhoz, hogy eljöjjön dolgozni, találkozóra, látogatásra, valóban megérti ennek a kifejezésnek a jelentését.
A depresszió nemcsak a tanfolyam elhúzódásában (általában a depressziós állapot több mint két hétig tart), hanem a belső élmények és a negatív érzelmek intenzitásában is különbözik a szokásos blues-tól. Ez az állapot legyengül, megfosztja az energiát, a pozitív érzelmeket, a cselekvési vágyat.
A súlyos, elhúzódó depressziónak mindig jó okai vannak:
- érzelmileg élénk személyes tragédia;
- szeretett ember halála;
- a személyes erőfeszítések értékcsökkenése;
- az események túl gyors fejlődése, amelyek megelőzésére vagy elkerülésére egy személy nem képes.
Az érzelmi és eseménydús okok mellett a depressziót az agy biokémiájának veleszületett rendellenességei is okozhatják. Ebben az esetben a depressziónak nincs szüksége külső okokra, ciklikusság, spontaneitás jellemzi.
Súlyos esetekben a depresszió apátiává változhat, aminek következtében az ember hetekre, hónapokra, sőt évekre teljesen kivonja magát a tevékenységből és a kommunikációból. Ez az állapot öngyilkossághoz vezethet. Nem szabad leértékelni a beteg szenvedését, mondván, hogy minden tapasztalata nonszensz, valaki rosszabb nála, és így tovább… A depresszióban az ember nem tud logikusan gondolkodni, felfogása torz, a hétköznapi helyzetek komolyak. reménytelennek érzékelik.
A tapasztalt orvos felügyelete mellett végzett átfogó terápia segít túlélni a válságot. Ne próbálja meg egyedül megbirkózni a depresszióval. A betegség azért veszélyes, mert belülről enged a tudatnak, kétségbeesésbe kergeti az embert, és kiváltja a mentális zavar összetettebb formáját, például a visszatérő depressziós rendellenességet.