Több mint 50 000 év feletti ember vett részt, akik 30 és 1994 között Nagy-Britanniában éltek. A kutatók adatokat gyűjtöttek ezekről az emberekről, beleértve azt is, hogy szerintük milyen gyorsan járnak, majd elemezték egészségi pontszámaikat (néhány kontroll intézkedés után, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az eredmények nem rossz egészségi állapotból vagy szokásokból származnak). mint például a dohányzás és a testmozgás).
Kiderült, hogy az átlagosnál nagyobb tempójú gyaloglás fokozatosan csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, például a szívbetegség vagy a szélütés miatti halálozás kockázatát. A lassú gyaloglókhoz képest az átlagos sétatempóval rendelkező embereknél 20%-kal kisebb a kockázata annak, hogy bármilyen okból korán meghalnak, és 24%-kal alacsonyabb a kockázata annak, hogy szív- és érrendszeri betegségekben vagy szélütésben halnak meg.
Azok, akik arról számoltak be, hogy gyors ütemben sétáltak, 24%-kal alacsonyabb volt a korai halálozás kockázata bármilyen okból, és 21%-kal alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás kockázata.
Az is kiderült, hogy a gyors séta jótékony hatásai az idősebb korosztályokban kifejezettebbek voltak. Például a 60 éves és idősebb embereknél, akik átlagos tempóval sétáltak, 46%-kal alacsonyabb volt a szív- és érrendszeri betegségekben való elhalálozás kockázata, míg a gyorsan sétálóknál 53%-kal alacsonyabb a kockázata. A lassan sétálókhoz képest a 45-59 év közötti gyorssétálóknál 36%-kal alacsonyabb a bármilyen okból bekövetkező korai halálozás kockázata.
Mindezek az eredmények arra utalnak, hogy a mérsékelt vagy gyors tempójú séta előnyös lehet a hosszú távú egészség és a hosszú élettartam szempontjából a lassú gyalogláshoz képest, különösen az idősebb felnőtteknél.
De azt is figyelembe kell venni, hogy ez a tanulmány megfigyeléses volt, és lehetetlen az összes tényezőt teljesen ellenőrizni, és bebizonyítani, hogy a séta volt az, amely ilyen jótékony hatással volt az egészségre. Például előfordulhat, hogy egyesek lassú gyaloglásról számoltak be a köztudottan rossz egészségi állapot miatt, és nagyobb a kockázata a korai halálozásnak ugyanezen okból.
Ennek a fordított ok-okozati összefüggésnek a valószínűségének minimalizálása érdekében a kutatók kizárták mindazokat, akik szív- és érrendszeri betegségben szenvedtek, és a kiinduláskor szélütést vagy rákot szenvedtek, valamint azokat, akik a követés első két évében haltak meg.
Egy másik fontos szempont, hogy a vizsgálatban részt vevők saját maguk számoltak be szokásos tempójukról, ami azt jelenti, hogy leírták az észlelt tempójukat. Nincsenek meghatározott szabványok arra vonatkozóan, hogy a sebesség szempontjából mit jelent a „lassú”, „közepes” vagy „gyors” gyaloglás. Az, amit egy ülő és vándorló 70 éves „gyors” sétatempónak tekint, nagyon különbözik egy 45 éves ember felfogásától, aki sokat mozog és tartja formában magát.
Ebben a tekintetben az eredmények úgy értelmezhetők, hogy a járás intenzitását tükrözik az egyén fizikai képességeihez viszonyítva. Vagyis minél észrevehetőbb a fizikai aktivitás járás közben, annál jobban befolyásolja az egészséget.
Az átlagos, viszonylag egészséges középkorú népesség számára a 6-7,5 km/h-s gyaloglási sebesség lendületes lesz, és egy idő után ezt a tempót tartva a legtöbb ember kissé kifulladt. A 100 lépés/perc séta nagyjából egyenértékű a közepes intenzitású fizikai tevékenységgel.
A gyaloglás köztudottan nagyszerű egészségmegőrzési tevékenység, amely minden korosztály számára elérhető. A tanulmány eredményei megerősítik, hogy jó ötlet olyan ütemre mozogni, amely kihívást jelent fiziológiánknak, és a gyaloglást inkább edzésszerűvé teszi.
A hosszú távú egészségügyi előnyök mellett a gyorsabb séta gyorsabban eléri célunkat, és időt szabadít fel más dolgokra is, amelyek tartalmasabbá tehetik a napunkat, mint például a szeretteivel való időtöltés vagy egy jó könyv olvasása.