Keszeg horgászata a partról

A parti horgászat gyakoribb, mint csónakból. Figyelmet érdemel egy olyan népszerű hal, mint a keszeg. Végül is ő válhat a legkívánatosabb trófeává, amikor partról keszegre horgászik. A siker azonban nagyban függ a felszerelés helyes megválasztásától.

Keszeg horgászata partról: megfizethető horgászmódszerek

A partról történő keszeghalászat során a következő tulajdonságokat kell figyelembe venni:

• A keszeg meglehetősen szelektíven közeledik a parthoz, ahol „rövidre” lehet fogni, és nem a tározó minden részén
• Ez a hal tiszta területeken található, de előnyben részesíti azokat, ahol növényzet van a közelben.
• Az „áru” keszeg szinte nem fél a ragadozóktól, és kevés természetes ellensége van a tározóban
• Egyedi élőhelye van, és jól reagál a csalira
• A hosszú távú keszeg csali nem hoz olyan sikert, mint a kárász vagy ponty fogása, de a horgászok általában nem gyakorolják.
• A keszeg meglehetősen szégyenlős hal, és még az iskolai keszeg kifogása sem tempós.

Ezzel kapcsolatban külön kiemelném azokat a felszereléseket, amelyek a parttól legalább hat-hét méter távolságra dobófúvókákat használnak, és a csalival történő horgászatra koncentrálnak. Szinte ideális keszegfogásra a parti etetőből. A partról a horgászhelyre előre dobott fenékbotra helyezett feeder, vagy csali lehetővé teszi a keszeg hatékony fogását a fenéken. A keszeg úszós horgászata is sikeres lehet, főleg nyár elején. Természetesen csali használatával és gondos helyválasztással. Időnként előfordul, hogy ezt a halat pergetővel vagy más felszereléssel fogják ki, mivel egy nagy keszeg néha megpróbálja elkapni az ivadékot, ha sikerül.

etető

A modern keszeg horgászok számára ez a fő horgászat módja a nyári hónapokban. Júniusban a vizek elég fűtől mentesek ahhoz, hogy szinte bárhonnan horgászhassunk a partszakaszon. Augusztusra a vízi növényzet, különösen a pangó tározókon érezteti magát. Gondosan ki kell választani a parton a helyet, vagy meg kell szabadítani a szektort a dobáshoz, a horgászhelyen jó a fenékre ütögetni, hogy ne legyen nagy fű.

A nyári vízcsökkenés azonban, különösen a folyókon, új horgászterületeket szabadít fel, amelyek alkalmasak feederes horgászatra. Az ártéri területek fokozatosan kitárulnak, és a csatornához közelebbi, jó mélységű területek is elhelyezhetők, ahol gyakran a nagy keszegek tartanak. Mindez a vízterületen a dévérkeszeg sűrűségének növekedésével jár együtt annak csökkenése miatt, és ez azt a mítoszt ébresztheti, hogy augusztus a legaktívabb keszegharapás hónapja. Valójában ez nem teljesen igaz, júniusban pedig aktívabb. Csak augusztusban több esély van a partról elkapni, és nem csónakból.

Az adagolón való horgászathoz szükséges felszerelést klasszikusnak kell választani. Közönséges közepes hatású rúd, amellyel 60-120 grammos, 3.3-4 méteres etetőket dobhatsz. Feederes horgászatra alkalmas orsó, mellyel a feeder túlterhelés nélkül kihúzható a vízből, akár kilogrammnyi parti sárral is rátapadt. Fonott zsinór 0.12-0.16 mm átmérőjű, ami a közelmúltban a feederhorgászat standardjává vált, felváltva a zsinórt.

Az adagolókat is klasszikus adagolót kell használni, nagy térfogatú és hagyományos elrendezésű. Az egyetlen dolog, ami szokatlannak tűnhet, az egy hosszú póráz horoggal. Ez annak köszönhető, ahogy a keszeg alulról veszi a csalit, függőleges helyzetben áll felette, majd felemeli és oldalra mozgatja. Annak érdekében, hogy ne érezze az etető súlyát, a póráznak 50-150 cm hosszúnak kell lennie, általában hetvenszáz.

Nos, a hal méretéhez illő horgok és csalik. A keszeg horgászatához a meglehetősen nagy fúvókákat részesítik előnyben, például egy nagy kukac, tészta és kukorica. Nem kívánatos vérférgeket, kukacokat és más feeder „klasszikusokat” használni, mint a sportolók videójában, mivel ebben az esetben nagy a valószínűsége annak, hogy apró dolgokat, rózsákat, csótányokat harapnak meg. A keszeg előtt veszik fel a csalit, és nem lesz ideje megközelíteni. Általában 10-12 számból álló horgokat használnak, vagy a szovjet besorolás szerint körülbelül 5-7 számot. Az etetőrögzítések különbözőek lehetnek, de használjon forgót, és helyezze őket az etető és a póráz elé, hogy ne csavarodjanak el, és könnyebben cserélhetők.

Feeder horgásztaktika júniusban

Nagyon más, mint amikor elkapják – nyár elején vagy végén. A nyár elején a keszeg éppen ívás volt. A nagyobb később ívik. A keszegállományokat általában az életkor elvének megfelelően gyűjtik. Az ívás után a nyáj két hétig pihen, majd aktívan táplálkozik, visszaállítva erejét. Az ívás sekély vízben, fűvel benőtt, legfeljebb egy méteres mélységben történik. Ívásakor a keszeg kiugrik a vízből, jellegzetes csobbanást keltve. Az északi régiókban, ahol a júniusi és májusi éjszakák meglehetősen fényesek, az ívás gyakran éjszaka, holdfényben történik.

Az ívóhelyek közelében korai keszeget kell keresni. Általában ezek ártéri vagy részben elöntött partok, nyár vége felé feltáruló sekély területek, kis és közepes folyók, amelyek nagy „keszeg” tározókba ömlenek. Nagyon klassz lehet velük horgászni mind a feederen, mind az úszós horgászboton és más típusú felszereléseken. A lényeg, hogy egy jó horgászhelyet találjunk, ne legyen túlságosan benőve az elöntött növényzettel.

Általában a part tiszta szakaszát választják. Az öntést egyidejűleg olyan helyre kell végezni, ahol fű található. Jól látható, hogy magán a füvön nehéz etetőt fogni – sem a fúvóka, sem a csali nem látszik messziről, és a kellék belekapaszkodik. Ennek azonban legalább húsz méterrel távol kell lennie. A horgászhely mélységének legalább másfél méternek kell lennie, és jobb, ha két-két és fél méter. A fenék természete olyan, hogy ott a keszeg táplálékot talál. Érdemes puha talajú területeket választani, lehet homokos, enyhén iszapos, ahol számos féreg található, amit a keszeg megeszik. Ha van héj az alján, az jó. Jól látható lesz rajta a csali, a keszeg pedig szeret a kagylón állni.

Az etetés nagy mennyiségben történik. A keszeg jól fogásához gondosan ki kell választani egy pontot, és legalább két-három kilogramm száraz csalit kell a vízbe dobni. Ez sűrű íz- és aromafelhőt hoz létre, amely magához vonzza a keszegnyájat, és megakadályozza, hogy néhány perc alatt elpusztítsa az összes csalit. A horgászathoz elég nagy adagolót is használnak, hogy folyamatosan megújítsák az élelem utánpótlást.

Erős sodrásban történő horgászat esetén érdemes jobban terhelt etetőket használni. Emlékeztetni kell arra, hogy az adagoló alakja, és különösen a rakomány alja nagyban befolyásolja a tartási tulajdonságait. Homokos és agyagos fenéken a tömbös etető jól mutatja magát, lapos feneknél kevésbé hatékony. Az áramlatban való horgászatnál is érdemes vékony zsinórt használni, és erősen emelni a botot szinte függőleges helyzetbe az állványokon, hogy kevesebb legyen belőle a vízben és kisebb legyen az áramlat nyomása.

Állványok, egyébként kell, hogy legyen több. Szükségesek mind a bot félretételéhez a szerelék kibontásakor vagy a póráz cseréjekor, mind pedig azért, hogy kényelmes legyen a bot megfelelő helyzetbe állítása a zsinór helyes meghúzásával és a tegez hegyének hajlításával. A keszeget ritkán etetik több ponttal egy pozícióból, azonban a kényelmes horgászat, a horgászat körülményeihez igazodva, időt nem vesztegetve az állványok sokat segítenek. A horgászhely felszerelésére is érdemes sok időt szánni. A horgásznak az egész napot ezzel kell töltenie, és örömmel kell elmúlnia, nem pedig kellemetlenséggel.

Horgászat közben gyorsan, túl nagy felhajtás nélkül kell kihúzni a halat. Ez sokáig nem riasztja el a nyájat. Ezért a póráz nem lehet túl vékony. A keszegcsípés általában 5-10 perces időközönként történik, ha a nyáj jól megtelepedett a helyszínen. Ezalatt az ijedt halaknak van idejük megnyugodni és visszatérni az evéshez, a horgásznak pedig gyorsan ki kell húznia a keszeget és újra kell önteni a felszerelést, hogy az etető leesése ne ijedjen meg az állománytól. Egy nyájat ki lehet ütni, de helyette ezalatt általában sikerül újat hozni, és rövid szünetekkel megy a horgászat.

Horgásztaktika augusztusban

Ilyenkor a halak közelebb kerülnek a téli parkolóhelyekhez. Keszeget fogni ilyenkor egy kis folyóban ritka. Érdemes helyet választani nagy folyók, tóvidéki torkolatok, meglehetősen mély gödrök, csatornák közelében. Augusztusban a keszeg valamilyen oknál fogva a sziklás fenéktől függ. Úgy tűnik, ilyenkor már annyit eszik, hogy kavicsra van szüksége ahhoz, hogy dörzsölje őket, és kiürítse a beleit. Még mindig nem közömbös a héj iránt.

Érdemes horgászhelyet választani a gödör közelében. A horgászhely mélysége a folyón legalább két méter legyen. A tavon némileg más a helyzet. Ott a víz gyengén keveredik, július-augusztusra meleg és hideg víz rétegződése – termoklin – képződik. A keszeg inkább a melegebb felső és középső részén tartózkodik. Ezért a tavon érdemes odafigyelni a másfél méteres mélységű sekélyekre, amelyek a keszeg szempontjából meglehetősen nyugodtak és biztonságosak. Az ilyen helyek azonban általában távol vannak a parttól, és hosszú dobást kell készíteni egy adagolóval.

A keszegcsípés gyakrabban fordul elő – általában maximum öt perc alatt lehet halat fogni, ha a nyáj közeledik a ponthoz. De ha a nyáj elmegy, akkor általában a horgász harapás nélkül ül sokáig, fél órát vagy egy órát. Ne essen kétségbe, és ilyenkor átválthat egy másik hal kifogására – csótányra, amely ugyanott áll, mint a keszeg, de ülőbb és kevésbé óvatos.

A nyár végén a keszeg jobban szereti az állati csalikat a növényiekkel szemben, és a szendvicsek mutatkoznak a legjobban – kukoricaféreg, gyöngy árpa, tésztaféreg. A kukac vonzza a dévérkeszeget, a nagy növényi rész pedig nem engedi, hogy az apróságok lerántsák a horogról.. Amúgy a csücskéhez közelebb kell ültetni, a kukac után, és nem fordítva, ahogy az lenni szokott. Kész. Általában érdekesebb az augusztusi horgászat, mert a vízszint süllyedése és a bokrokból való kivonulása miatt több érdekes helyek válnak elérhetővé a partról.

Nyáron keszeg horgászata

Nem sokban különbözik a feederes horgászattól, ha feederrel felszerelt szamarat használunk. Ebben az esetben nem klasszikus fenékrugót kell használni, hanem hagyományos feeder feeder-et, amely képes a táplálékot a fenékre juttatni, és nem szórni a vízoszlopba. A horgászhelyeket a legjobb, ha ugyanazt választjuk, mint az etetőnél. A horgásztaktika ugyanaz.

Nagyon fontos, hogy a fenékfelszerelésen halászva figyeljünk a dobások legalább hozzávetőleges pontosságára. Ebben nagyon jól segít a gumi lengéscsillapító használata – mindig ugyanoda szállítja a horgokat. Nem gyakran kapják el. Az ilyen eszközök használata előtt alaposan tanulmányoznia kell az alját, és meg kell győződnie arról, hogy a fúvókával ellátott horgok pontosan azon a helyen vannak, ahol a keszeget szándékoznak fogni. Ehhez továbbra is csónakot használnak, vagy úszva, légmatracon haladnak át a horgászhelyen. A gumiszalaggal való horgászat sokszor sikeresebb, mint a pergetőbotos keszeg horgászata, de a horgászat távolsága rövidebb lesz.

Szamárpergető horgászatnál általában nem használnak etetőt, mivel horgászat közben a táplálék az alacsony dobási pontosság miatt nagy területen szétszóródik. Ha azonban hatótávolságot és egy tereptárgyra való pontos dobást alkalmaznak, mint például feederrel horgászatkor, az etető itt is jól megmutathatja magát. Azonban ebben az esetben ez már inkább egy tiszta etető, és kényelmesebb használni az ilyen horgászathoz. Általában a folyón használják. A part mentén több fenékhorgászbotot tesznek ki, és olyan távolságra dobják, hogy egy kicsit messzebbre kerüljenek, mint a part menti szemétlerakó. Általában a keszeg a patak szélén sétál, és amikor a nyáj közeledik, az egyik vagy a másik csalira ráharapnak a nyáj irányában.

Az archaikus falatok horgászata más fenékfelszerelésekkel együtt használható. A keszeg rájuk harap. De az olyan kellékek, mint az egyszerű horgászzsinór teherrel és horoggal, kevésbé hatékonyak, mint egy pergetőbotos vagy egy gumiszalaggal ellátott donk. Használatát egy ok indokolhatja: a horgásznak nincs lehetősége horgászathoz teljes értékű horgászbotot hozni, és megelégszik a rágcsálnivalókkal, amelyeket nagy mennyiségben egy egyszerű válltáskában helyeznek el. Ezt gyakran akkor teszik meg, ha az uzsonna segédeszköz, vagy amikor elkapják őket egy pikniken, dobószerszámot, és a szőnyegen ülnek ételért. Vagy amikor néhány egyszerű harapnivalót beállítanak éjszakára, abban a reményben, hogy a keszeg feljön és beveszi a csalit, és ilyenkor nem lopják el a lopakodásuk miatt.

Keszeg úszóboton

Keszegfogásra szánt úszót ritkán használnak szándékosan. Gyakran más hal fogásakor, vagy közönséges halak fogásakor kerül ki, de a tiszta keszeg nemigen használja. Jobb, mint a többi felszerelés, alkalmas a folyón történő horgászatra. A tavi horgászathoz általában konkrét helyeket kell kiválasztani, ahol sziklákról, sziklákról és egyéb olyan helyekről lehet horgászni, amelyek lehetővé teszik, hogy a part közelében jó mélységbe jusson. Sok ilyen hely lesz még a folyón. A keszeg számára jól használható a gyufa rúd, amely lehetővé teszi, hogy az úszót nagy távolságra dobja és elérje a keszeg helyét. De csak állóvízben vagy tavakon hatásos.

Horgászathoz érdemes egy kis folyót nézni, ahol a csatorna húsz-harminc méterre van a parttól. Általában júniusban és augusztusban is helyet foglalhat rajtuk, hogy közel kerüljön a keszeghez. Csak hosszú, öt-hat méteres rudakat használjon. Ugyanakkor érdemes drágábbakat venni, amelyek kisebbek. Az áramlatban mind a legyezőbotos horgászatot, mind a gyűrűs és orsós bolognai bottal való horgászatot gyakorolják. Utóbbival egy orsóval kicsit távolabb lehet dobni a tackle-t, de a dobási távolság összehasonlíthatatlan a match horgászattal, és általában kicsi.

A Cralusso Bolo és Surf úszó nagyban kibővíti a horgász lehetőségeit. A Magyarországon kitalált úszók segítségével teljes mértékben horgászhatsz bolognai felszereléssel a parttól nagy távolságban. Úgy viselkednek, mint egy vitorla az áramlatban, lehetővé téve, hogy a fúvókát messzire vigye anélkül, hogy a part menti zónához szögezné. A Bolo kevesebb energiát ad, és alkalmasabb a szakaszos vontatásra, míg a Surf úgy van kialakítva, hogy lassan „érezzen” minden egyes centimétert a fenéken. A botot és az orsót ügyesen kezelő horgász képes a segítségükkel filigrán módon adagolni a fúvókát a megfelelő helyre. Akár azt is mondhatnánk, hogy a keszeghorgászat ezen úszók nélkül szinte időpocsékolás.

A horgászathoz növényi és állati csalikat is kell használni. Használja ki jól a szendvicseket. Benőtt fenéken az úszórúd hatékonyabb, mint a szamár, mivel a fúvókát közvetlenül a fű fölött tarthatja, vagy úgy, hogy az alsó rétegben a szőnyegén fekve ne menjen bele a vastagságába. A fúvókának MINDIG az úszó előtt kell haladnia. Ez azt eredményezi, hogy kisebb az esélye annak, hogy beleakad a fűbe, és jobban hasonlít a zsákmány természetes viselkedéséhez a vízben.

A keszeg úszós horgászatához csali szükséges. Célszerű egy kis idővel a fogás előtt elvégezni, hogy el tudja fogni a keszeget, és ne ijedjen meg a lehulló csaligolyók zajától. Az úszós horgászatban a talajt aktívan használják. Ebben az esetben a csali mennyiségének jóval nagyobbnak kell lennie, mint az etetőn horgászatnál – néha a vödörig kell dobni az etetés indításához, és ha hiányzik a kapás, dobjon egy másik felét.

Páros keszeg horgászat

Lehetetlen megkerülni egy olyan nem túl közismert módszert, mint a gyufás keszeghalászat. Csak olyan helyeken gyakorolják, ahol gyenge vagy nincs áram. Általában ezek a folyók öblei, természetes nyúlványok közelében található helyek, köpenyek, sárvédők, örvénylős és fordított áramlású helyek, füves bozót mögötti területek, amelyek tompítják az áramlás erejét. Nyár elején különösen jól lehet fogni, olyan helyekre dobva, amelyek egy normál úszó számára elérhetetlenek.

A horgászathoz klasszikus, 3.9-4.2 méter hosszú matchbotot és a damilhoz mereven rögzített waggler úszót használnak. Csaliként elég nagy és gyorsan süllyedő fúvókákat használnak, hogy legyen idejük merülni, és ne juthassanak kis halakhoz. A pásztort is elég nehézkesen helyezzük el, de a horogtól kb. 30-40 cm távolságra. Nagy jelentőségű a fogaskerék finombeállítása is. Nagyon fontos, hogy a fúvóka mozdulatlanul feküdjön az alján, és a pásztor lógott fölötte. Megfelelően hosszú pórázt használnak.

A keszegfogás és a játék ugyanabban a sorrendben történik, mint az etetőn. De sokkal élesebb az az érzés, hogy vékony meccsfelszerelésen fogunk halat. Maga a tackle pedig a szerző szerint sokkal atletikusabb.

Egyéb módok a partról történő horgászatra

• Nyári mormyshka. A halászat módszerét gyakrabban alkalmazzák vegyes halak fogására. A nyári hónapokban használható vízi növényzet ablakaiban gázolásra, valamint csúszó úszóval kombinálva a jig-et, együtt játszva, keszeget csalogatva. A mormyshka sok helyen jobb eredményeket hoz, mint a keszeg horgászata a közönséges úszófelszereléssel. Júliusban és augusztusban ritkábban alkalmazzák a módszert, mivel a keszeg távolabb kerül a parttól, és a mormyshka, mint kevésbé hosszú távú fogás, már nem olyan hatékony.
• Úszó horgászat az ablakokban. A nyári jighez hasonlóan használják, ugyanakkor a tackle nagyobb hatótávolságú, és lehetővé teszi a dobást egy kicsit. Általában orsó használata nélkül dobnak, hogy biztosítsák a maximális dobási pontosságot, és ne kapjanak el. Ugyanezen okból használnak egy meglehetősen vastag damilú légybotot. Kisebb súlyú és könnyebb a kezében, mint egy gyűrűs és orsós bot, a vastag zsinór pedig lehetővé teszi, hogy ne csak a halat húzza ki, hanem a horgot is kihúzza a fűből. Talaj etetőanyagot ritkán használnak mind a bottal való kirakós, mind az úszós ablakos horgászat során, és a horgász általában olyan helyek közelében keresi a halat, ahol a keszeg nemrégiben ívott.