tartalom
A foltos tőkehal a tőkehalfélék nagy családjába tartozik. Ez a faj az Atlanti-óceán és a Jeges-tenger hideg vizeiben él. Magas sótartalommal az alsó rétegekben marad. Meglehetősen gyakori, kereskedelmi jelentőségű faj. A hal szögletes testű, magas és oldalról összenyomott. Megkülönböztető jellemzője egy sötét folt jelenléte a hal oldalán. Az első hátúszó sokkal magasabban van, mint az összes többi. A száj alacsonyabb, a felső állkapocs kissé előrenyúlik. Általában véve a foltos tőkehal nagyon hasonlít a többi tőkehalra. A halak mérete elérheti a 19 kg-ot, hossza pedig meghaladja az 1 métert, de a fogások többsége körülbelül 2-3 kg. Az alsó halak általában 200 méteres mélységben élnek, de 1000 m-ig is le tudnak szállni, bár ez ritka. A halak nem jól alkalmazkodnak a nagy mélységben való élethez, és nem gyakran hagyják el a part menti övezetet. Itt érdemes megjegyezni, hogy azok a tengerek, amelyekben ez a hal él, mélytengeri, és általában a part menti övezetben (partipart) élesen csökken a mélység. A fiatal halak viszonylag sekély vízben élnek (akár 100 m-ig), és gyakran magasabb vízrétegeket foglalnak el. Táplálékválasztáskor a halak előnyben részesítik a férgeket, tüskésbőrűeket, puhatestűeket és gerincteleneket.
A foltos tőkehal fogásának módjai
A foltos tőkehal halászatának fő felszerelése a függőleges halászat különféle felszerelése. A halakat általában más tőkehalakkal együtt fogják ki. Tekintettel a foltos tőkehal élőhelyének sajátosságaira (a parthoz közeli fenékhez közeli élőhely), nem mennek a tengerbe, különféle horoggal és függőleges csalikkal horgásznak. A fogófelszerelések különféle természetes csalétkeket használó felszerelésnek tekinthetők.
Foltos tőkehal fogása pergetés közben
A foltos tőkehal horgászatának legsikeresebb módja a puszta csali. A horgászat csónakokról és különböző osztályú csónakokról történik. A többi tőkehalhoz hasonlóan a horgászok is tengeri pergető felszerelést használnak a foltos tőkehal halászatához. A tengeri halak pergetős horgászatánál minden felszerelésnél, akárcsak a trollkodásnál, a fő követelmény a megbízhatóság. Az orsóknak lenyűgöző damil vagy zsinór készlettel kell rendelkezniük. A problémamentes fékrendszer mellett a tekercset védeni kell a sós víztől. A hajóról pergető horgászat eltérhet a csali-ellátás elveiben. A horgászat sok esetben nagy mélységben is történhet, ami azt jelenti, hogy szükség van a zsinór hosszú távú kimerítésére, ami a horgász részéről bizonyos fizikai erőfeszítéseket, valamint a felszerelések és orsók szilárdságára vonatkozó fokozott követelményeket igényel, különösen. A működési elv szerint a tekercsek lehetnek szorzó- és inerciamentesek is. Ennek megfelelően a rudakat az orsórendszertől függően választják ki. A pergető tengeri halakkal történő horgászatnál nagyon fontos a horgásztechnika. A megfelelő vezetékek kiválasztásához forduljon tapasztalt helyi horgászokhoz vagy útmutatókhoz. A nagytestű egyedeket nem szokták kifogni, de a halat nagy mélységből kell felemelni, ami jelentős fizikai megterhelést jelent a zsákmányjáték során.
Baits
Mint már említettük, a halakat minden tőkehal fogásához használt csalival lehet fogni. Beleértve a szeletelt halat és a kagylót. A tapasztalt horgászok azt állítják, hogy a foltos tőkehal jobban reagál a kagylóhúsra, ugyanakkor a halszeletek jobban tartják a horgot. Ha nagy mélységben horgászunk, ez nagyon fontos. A műcsalikkal való horgászat során különféle jigeket, szilikon szerelékeket stb. Lehetőség van kombinált opciók használatára.
Horgászhelyek és élőhelyek
A foltos tőkehal legmagasabb koncentrációja az Északi- és a Barents-tenger déli részein, valamint az Új-Fundland-part és Izland közelében figyelhető meg. Mint már említettük, a hal a kontinensek boreális zónájában és a szigetek közelében található az alsóbb rétegekben, ahol a víz sótartalma magas. Gyakorlatilag nem lép be a sótalanított öblökbe és tengerekbe. Az orosz vizeken a foltos tőkehal bővelkedik a Barents-tengerben, és részben belép a Fehér-tengerbe.
Ívás
Az ivarérettség 2-3 éves korban következik be. Az érés sebessége az élőhelytől függ, például az Északi-tengerben a halak gyorsabban érnek, mint a Barents-tengerben. Ismeretes, hogy a foltos tőkehalra jellemző az ívó vándorlás; az egyes területekre irányuló mozgások különböző területi csoportokra jellemzőek. Például a Barents-tenger halai a Norvég-tengerbe vándorolnak. Ugyanakkor az állomány mozgása 5-6 hónappal az ívás kezdete előtt kezdődik. A foltos tőkehal kaviár pelargikus, megtermékenyítés után az áramlatok hordozzák. A lárvák az ivadékhoz hasonlóan a vízoszlopban élnek, és planktonnal táplálkoznak.