A félénkségtől az önbizalomig

A probléma megoldásának első lépése a probléma felismerése. Legyünk őszinték, bár csodák történnek az életünkben, de elég ritkák (ezért is csodák). Tehát a legtöbb esetben ahhoz, hogy valamit elérjen, komoly erőfeszítéseket kell tennie, és el kell haladnia a cél felé. Beleértve, ha a feladat a túlzott félénkség és félénkség leküzdése, ami aligha járul hozzá a sikerhez és a fejlődéshez. Mi különbözteti meg azt az embert, aki tele van az erejében és képességeiben bízva, attól, aki állandóan kételkedik önmagában? Az utóbbiak éppen ellenkezőleg, igyekeznek elzárni magukat az ijesztő, sőt érdekes feladatoktól és lehetőségektől, kevesebbel vállalják, mint amennyire képesek. Az önbizalom építése és fejlesztése azonban néha ijesztő feladat lehet. Egy dolog tudni, hogy mennyire fontos biztosnak lenni a képességeiben, de egy másik dolog azzá válni, különösen akkor, ha szégyelli bejelenteni a buszmegállót vagy felhívni a házhozszállítást, hogy pizzát rendeljen. Felmerül az elkerülhetetlen kérdés: mit tegyünk, és ki a hibás? A válasz rejlik. A magabiztos emberek nem kételkednek abban, hogy a körülményektől függetlenül képesek megbirkózni egy problémával (feladattal). A nehézségekkel szembesülve tudják, hogy a helyzetet a számukra előnyös irányba fordíthatják. Ahelyett, hogy megszállottan ragaszkodnának egy problémához, vagy folyamatosan félnének egy problémától, tanulnak a tapasztalatokból, „pumpálják” készségeiket, és olyan viselkedésmintát alakítanak ki, amely sikerhez vezet. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy magabiztos embertől idegen a csalódás vagy valaminek az elutasítása okozta fájdalom, de tudja, hogyan élje át méltósággal, és ne engedje, hogy a helyzet negatívan befolyásolja a jövőt. Az önbecsülés növelése érdekében fontos fejleszteni azt a képességet, hogy gyorsan felépüljön a kudarcokból, és ne függjön a külső tényezőktől. Persze, jó, ha dicséretet kapsz a főnöködtől, vagy rangos díjat kapsz az iparágadban, de azzal, hogy csak mások elismerésére támaszkodsz, korlátozod a lehetőségeidet és azt, hogy milyen mértékben befolyásolhatod a jövőt. A mélyen gyökerező önbizalom két dologból fakad: . Az ilyen tudatossághoz idő kell. Számos gyakorlati javaslat megfontolását javasoljuk rövid távra. A természetes tehetségek, hajlamok és szenvedélyek megtalálásának és megismerésének ténye varázslatosan növeli önbizalmát és önbecsülését. Kezdje azzal, hogy gondolja át, mi az, ami elbűvöl, milyen cél ragadja meg a szellemét. Talán egy részed azt suttogja, hogy „nem vagy erre képes”, légy hajthatatlan, írd le a pozitív tulajdonságaidat egy papírra, ami segít elérni, amit szeretnél. Például megtaláltad ambíciódat – filmforgatókönyveket írsz. Első pillantásra ez lehetetlennek tűnik, de ha már mindent a polcokra teszel, ahogy megérted: nem kell más, mint a mozi iránti szenvedély, az alkotói hajlam és a történetírás képessége, ezek mind megvannak. Hajlamosak vagyunk alábecsülni képességeinket, annak ellenére, hogy ez nem praktikus és általában alapvetően helytelen. Gondoljon egy konkrét teljesítményre, például az első munkahely megszerzésére vagy egy nehéz vizsga sikeres letételére. Elemezze, mit tett ennek érdekében? A kitartásod, valami különleges képességed vagy megközelítésed volt ez? Képességeid és tulajdonságaid minden bizonnyal kamatoztatni lehet a következő célok elérésében. Az a szokás, ami sok embert megöl, az önmaga állandó összehasonlítása másokkal. Te vagy, tehát ne hasonlítgasd magad másokkal addig a pontig, amíg elveszíted az önbecsülésedet. A félénkségtől való megszabadulás első lépése az, hogy teljes mértékben elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, pozitív és nem olyan tulajdonságokkal. Lépésről lépésre feszegesd a határaidat és korlátaidat. Meg fog lepődni, hogy egy személy képes alkalmazkodni a különböző új körülményekhez! Menjen nyilvános helyekre, kiállításokra, találkozókra, fesztiválokra és rendezvényekre, tegye az élet részévé. Ennek eredményeként elkezdi észrevenni, hogy egyre kényelmesebbé válik, és a félénkség valahol eltűnik. Ne feledd, hogy a komfortzónádon belül maradva azt jelenti, hogy nem változol, és mint ilyen, a félénkség sem fog eltűnni. Az elutasítás az élet normális része. Így vagy úgy, az élet során találkozunk olyan emberekkel, akiknek érdekei és értékei nem esnek egybe a mieinkkel, vagy olyan munkaadókkal, akik nem tekintenek ránk a csapatuk részének. És ez ismét normális. Tanuld meg, hogy az ilyen helyzeteket ne vedd személyes sértésnek, hanem csak a fejlődés lehetőségének. A testbeszéd közvetlen összefüggésben áll az érzéseinkkel. Ha görnyedten állsz, összehúzódsz a válladtól és lehajtott fejjel, akkor automatikusan elbizonytalanodsz, és mintha szégyellnéd magad. De próbálja kiegyenesíteni a hátát, kiegyenesíteni a vállát, büszkén emelje fel az orrát és járjon magabiztos járással, mivel maga nem fogja észrevenni, hogy sokkal méltóbb és bátrabb embernek érzi magát. Ez is időbe telik, de nyugodj meg, itt az ideje.

Hagy egy Válaszol