tartalom
célok:
- az én-koncepció – a vezető valódi önazonosításának – azonosításának képességének képzése;
- fejleszteni a vezető azon képességét, hogy összekapcsolja az empirikus és érzékszervi tapasztalatok különböző területeiről származó ötleteket;
- olyan vezetői tulajdonságok képzésére, mint a gondolkodás mobilitása és a hatékony kommunikációs készségek;
- elősegítse az anyag világos és szemléletes bemutatásának képességének képzését.
Sávméret: lehetőleg legfeljebb 20 résztvevő. Ez nem a gyakorlat lehetőségének, hanem annak hatékonyságának köszönhető. A nagyobb csoportlétszám a figyelem elmosódását és a partnerre való koncentráció gyengülését eredményezi.
Források: egy nagy papírlapon minden résztvevő számára; a csoport számára – filctollak, olló, ragasztószalag, festékek, ragasztó, nagyszámú nyomtatott anyag (prospektusok, prospektusok, illusztrált magazinok és újságok).
Idő: körülbelül egy óra.
A gyakorlat előrehaladása
A „névjegykártya” komoly feladat, amely lehetőséget ad a tréning résztvevőjének önvizsgálatára, önazonosítására. Az ilyen munka az önmegvalósítás szükséges előkészülete – a kötelezettségből a magatartás eszközévé emeli mindazokat a szükséges ötleteket, készségeket és képességeket, amelyekkel a vezetőjelölt rendelkezik.
Ez a gyakorlat nagyszerű a képzés kezdeti szakaszában, mivel magában foglalja a csoporttagok megismerését. Ezen túlmenően a munkakörülmények megkövetelik a résztvevőktől, hogy többszörös és nem irányító kapcsolatot tartsanak fenn a csapat tagjaival.
Először minden résztvevő függőlegesen félbehajtja a kapott Whatman lapot, és egy bemetszést ejt ezen a helyen (elég nagy ahhoz, hogy beledughassa a fejét a lyukba). Ha most magunkra teszünk egy lepedőt, látni fogjuk, hogy egy élő hirdetőállvány lettünk, aminek van elülső és hátsó oldala is.
A lap elejére a tréning résztvevői egyéni kollázst készítenek, amely a játékos személyes tulajdonságairól mesél. Itt, a „mellnél” hangsúlyozni kell az érdemeket, de ne feledkezzünk meg azokról a tulajdonságokról sem, amelyek enyhén szólva nem okoznak sok örömet. A Whatman lap hátoldalán („back”) tükrözzük majd, hogy mire törekszel, miről álmodozol, mit szeretnél elérni.
Maga a kollázs szövegekből, rajzokból, fényképekből épül fel, amelyek meglévő nyomtatott anyagokból kivághatók, és szükség esetén kézzel készített rajzokkal, feliratokkal kiegészíthetők.
Amikor a névjegykártya elkészítése befejeződött, mindenki felrakja a kapott kollázsokat, és sétányt készít a helyiségben. Mindenki sétál, ismerkedik egymás névjegykártyáival, kommunikál, kérdez. A kellemes halk zene remek hátteret kínál a személyiségek eme parádéjához.
Befejezés: a gyakorlat megbeszélése.
— Ön szerint lehetséges-e hatékonyan vezetni másokat anélkül, hogy tudnád, ki is vagy?
— Úgy gondolja, hogy a megbízás során jobban megértette, milyen ember vagy? Sikerült teljesen és kellően világosan elkészíteni a névjegykártyát?
– Melyik volt könnyebb – az érdemeiről beszélni, vagy a hiányosságait a lapon feltüntetni?
— Találtál a partnerek között olyat, aki hasonlít rád? aki nagyon különbözik tőled?
Kinek a kollázsára emlékszel a legszívesebben és miért?
— Hogyan hathat az ilyen jellegű munka a vezetői tulajdonságok fejlődésére?
Érzékelésünk az a tükör, amely kialakítja önmagunkról alkotott benyomásunkat, énképünket. Természetesen a körülöttünk lévők (család, barátok, kollégák) korrigálják önazonosságunkat. Néha olyan mértékben, hogy az uXNUMXbuXNUMXbone saját én gondolata a felismerhetetlenségig megváltozik egy olyan emberben, aki hajlamos kívülről érzékelni egy véleményt, és sokkal jobban megbízik másokban, mint önmagában.
Vannak, akiknek nagyon kidolgozott önfelfogásuk van. Szabadon leírhatják saját megjelenésüket, készségeiket, képességeiket, jellemvonásaikat. Úgy tartják, minél gazdagabb az énképem, annál könnyebben tudok megbirkózni a különféle problémák megoldásával, annál spontánabb és magabiztosabb leszek az interperszonális kommunikációban.