Az egész világ függetlenségre tanítja a gyerekeket, és azt akarja, hogy a gyerekek a szüleiktől függjenek. A világ a kortársakkal való kommunikáció előnyeiről beszél, de véleménye szerint a szülőkkel való kommunikáció sokkal fontosabb. Min alapul az önbizalma?
Pszichológiák: Lehet, hogy a mai gyermeknevelésről alkotott nézete nem hagyományos?
Gordon Neufeld, kanadai pszichológus, a Vigyázz a gyerekekre című könyv szerzője: Talán. De valójában ez csak a hagyományos nézet. Azok a problémák pedig, amelyekkel ma a tanárok és a szülők is szembesülnek, az elmúlt évszázad hagyományrombolásának a következményei.
Milyen problémákra gondolsz?
Például a szülők és a gyerekek közötti kapcsolat hiánya. Elég csak megnézni a statisztikát a gyermekes szülők pszichoterapeutákkal való kezeléséről. Vagy a tanulmányi teljesítmény, sőt a gyerekek iskolai tanulási képességének csökkenése.
A lényeg láthatóan az, hogy a mai iskola nem képes érzelmi kapcsolatokat kialakítani a tanulókkal. E nélkül pedig hiába „terheljük” a gyereket információval, rosszul felszívódik.
Ha egy gyerek értékeli apja és anyja véleményét, nem kell még egyszer erőltetni
Körülbelül 100-150 évvel ezelőtt az iskola beilleszkedett a gyermek vonzalmainak körébe, amelyek élete legelején jelentkeznek. A szülők beszéltek az iskoláról, ahol fiuk vagy lányuk tanulni fog, és a tanárokról, akik maguk tanították őket.
Mára az iskola kiesett a kötődési körből. Sok tanár van, minden tantárgynak megvan a maga, velük nehezebb érzelmi kapcsolatokat kiépíteni. A szülők bármilyen okból veszekednek az iskolával, és történeteik sem járulnak hozzá a pozitív hozzáálláshoz. Általában a hagyományos modell szétesett.
Az érzelmi jólétért azonban a család felelőssége. Az az elképzelésed, hogy jó, ha a gyerekek érzelmileg függenek a szüleiktől, merésznek tűnik…
A „függőség” szó számos negatív konnotációt kapott. De én egyszerű és, számomra úgy tűnik, nyilvánvaló dolgokról beszélek. A gyermeknek érzelmi kötődésre van szüksége a szüleihez. Ebben van lelki jólétének és jövőbeli sikerének garanciája.
Ebben az értelemben a kötődés fontosabb, mint a fegyelem. Ha egy gyerek értékeli apja és anyja véleményét, nem kell még egyszer erőltetni. Ő maga is megteszi, ha érzi, hogy ez mennyire fontos a szülők számára.
Ön szerint a szülőkkel való kapcsolatoknak továbbra is a legfontosabbnak kell maradniuk? De meddig? A 30-as és 40-es éveidben a szüleiddel élni szintén nem a legjobb megoldás.
Amiről te beszélsz, az elválasztás kérdése, a gyerek elválasztása a szülőktől. Csak minél sikeresebben múlik el, minél virágzóbb a kapcsolat a családban, annál egészségesebb az érzelmi kötődés.
Semmilyen módon nem akadályozza a függetlenséget. Egy gyerek két évesen megtanulhatja saját cipőfűzőjét vagy gombjait bekötni, ugyanakkor érzelmileg függhet a szüleitől.
A kortársakkal való barátság nem helyettesítheti a szülők iránti szeretetet
Öt gyerekem van, a legidősebb 45 éves, már unokáim is vannak. És csodálatos, hogy a gyerekeimnek még mindig szükségük van rám és a feleségemre. De ez nem jelenti azt, hogy nem függetlenek.
Ha egy gyerek őszintén kötődik szüleihez, és ők bátorítják függetlenségét, akkor minden erejével erre fog törekedni. Persze nem azt mondom, hogy a szülőknek az egész világot le kell cserélniük gyermekük helyett. Arról beszélek, hogy a szülőket és a társakat nem kell ellenkezni, felismerve, hogy a kortársakkal való barátság nem helyettesítheti a szülők iránti szeretetet.
Egy ilyen kötődés kialakítása időt és erőfeszítést igényel. És a szülők, mint általában, kénytelenek dolgozni. Ez egy ördögi kör. Azt is mondhatnád, hogy régen tisztább volt a levegő, mert nem voltak vegyi üzemek.
Viszonylagosan nem arra szólítok fel, hogy robbantsanak fel minden vegyi üzemet. Nem próbálom megváltoztatni a társadalmat. Csak a legalapvetőbb, legalapvetőbb kérdésekre szeretném felhívni a figyelmét.
A gyermek jóléte, fejlődése függ a kötődéseitől, a felnőttekhez fűződő érzelmi kapcsolataitól. Egyébként nem csak a szülőkkel. És más rokonokkal, dadusokkal, iskolai tanárokkal vagy edzőkkel a sportrészlegben.
Nem mindegy, hogy melyik felnőtt gondoskodik a gyerekről. Ezek lehetnek biológiai vagy örökbefogadó szülők. A lényeg az, hogy a gyereknek kötődnie kell hozzájuk. Ellenkező esetben nem tud sikeresen fejlődni.
Mi van azokkal, akik akkor jönnek haza a munkából, amikor a gyerekük már alszik?
Először is meg kell érteniük, milyen fontos ez. Ha megértés van, a problémák megoldódnak. Egy hagyományos családban a nagyszülők mindig is óriási szerepet játszottak. A posztindusztriális társadalom egyik fő problémája a nukleáris család anya-apa-gyerek modellre való redukálása.
Az internet a kapcsolatok helyettesítőjévé válik. Ez az érzelmi intimitás kialakítására való képességünk sorvadásához vezet.
De gyakran meghívhatja ugyanazokat a nagyszülőket, nagybácsikat és nagynéniket, csak barátokat, hogy segítsenek. A védőnővel is értelmesen lehet kapcsolatokat építeni úgy, hogy a gyerek ne funkcióként, hanem jelentős és tekintélyes felnőttként fogja fel.
Ha mind a szülők, mind az iskola teljesen megértik a kötődés fontosságát, akkor az eszközöket így vagy úgy megtalálják. Tudod például, milyen fontos a táplálék egy gyerek számára. Ezért még ha fáradtan jön haza a munkából, és üres a hűtőszekrény, akkor is megtalálja a lehetőséget a gyermek etetésére. Rendelj otthon valamit, menj el boltba vagy kávézóba, de etesd meg. Ez itt is ugyanaz.
Az ember találékony lény, biztosan megtalálja a módját a probléma megoldásának. A lényeg az, hogy felismerjük fontosságát.
Hogyan hat az internet a gyerekekre? A közösségi hálózatok ma a főszerepet vették át – úgy tűnik, ez csak az érzelmi kötődésről szól.
Igen, az internet és a kütyük egyre inkább nem a tájékoztatást, hanem az emberek összekapcsolását szolgálják. Ennek az az előnye, hogy lehetővé teszi számunkra, hogy részben kielégítsük a vonzalom és az érzelmi kapcsolatok iránti igényünket. Például azokkal, akik távol vannak tőlünk, akiket fizikailag nem látunk és nem hallunk.
De a hátránya az, hogy az internet a kapcsolatok helyettesítőjévé válik. Nem kell mellém ülni, ne fogd a kezed, ne nézz a szemedbe – csak nyomj egy „lájkot”. Ez a pszichológiai, érzelmi intimitás kialakítására való képességünk sorvadásához vezet. És ebben az értelemben a digitális kapcsolatok kiüresednek.
Az a gyermek, aki túlságosan részt vesz a digitális kapcsolatokban, elveszíti a valódi érzelmi közelség megteremtésének képességét.
Egy felnőtt, akit túlságosan elragad a pornográfia, végül elveszti érdeklődését a valódi szexuális kapcsolatok iránt. Hasonlóképpen, az a gyermek, aki túlságosan részt vesz a digitális kapcsolatokban, elveszíti a valódi érzelmi közelség kialakításának képességét.
Ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeket magas kerítéssel kell megvédeni a számítógépektől és a mobiltelefonoktól. De gondoskodnunk kell arról, hogy először kötődést alakítsanak ki, és megtanulják, hogyan kell fenntartani a kapcsolatokat a való életben.
Egy figyelemreméltó vizsgálat során egy csoport gyermeket fontos vizsgán végeztek. Egyes gyerekek SMS-t küldhettek az anyjuknak, míg mások telefonálhattak. Aztán megmérték a kortizol, a stresszhormon szintjét. És kiderült, hogy azoknak, akik üzeneteket írtak, ez a szint egyáltalán nem változott. A felszólalóknál pedig érezhetően csökkent. Mert hallották az anyjuk hangját, tudod? Mit lehet ehhez hozzátenni? szerintem semmi.
Ön már járt Oroszországban. Mit tud mondani az orosz közönségről?
Igen, harmadszor jöttem ide. Akikkel itt kommunikálok, nyilván érdeklődnek az előadásaim iránt. Nem lusták gondolkodni, igyekeznek megérteni a tudományos fogalmakat. Különböző országokban lépek fel, és hidd el, ez nem mindenhol van így.
Nekem is úgy tűnik, hogy az orosz családról alkotott elképzelések közelebb állnak a hagyományosakhoz, mint sok fejlett országban. Azt hiszem, ezért Oroszországban jobban értik, miről beszélek, közelebb áll hozzájuk, mint ahol az anyagi oldal az első.
Talán összehasonlíthatnám az orosz közönséget a mexikóival – Mexikóban a családról alkotott hagyományos elképzelések is erősek. És nagy a vonakodás attól is, hogy túlságosan hasonlítsanak az Egyesült Államokhoz. Olyan vonakodás, amit csak üdvözölni tudok.