Gyakran negatív kontextusban halljuk a „mozgásszegény életmód” kifejezést, arról beszélünk, mint a rossz egészségi állapotról vagy akár a betegség kialakulásáról. De miért olyan káros a mozgásszegény életmód a valóságban? Nemrég találkoztam egy cikkel, amely sokat elmagyarázott nekem.
Ismeretes, hogy a fizikai aktivitás konstruktív módon befolyásolhatja az agy állapotát, serkenti az új sejtek képződését és más változásokat okozhat. Új kutatások jelentek meg, amelyek azt mutatják, hogy a mozdulatlanság bizonyos neuronok deformálásával kiválthatja az agy változását is. És ez nemcsak az agyat, hanem a szívet is érinti.
Ilyen adatokat egy patkányokon végzett vizsgálat során kaptak, de a tudósok szerint ez valószínűleg az emberek számára fontos. Ezek az eredmények részben magyarázatot adhatnak arra, hogy az ülő életmód miért olyan negatív a testünk számára.
Ha érdekelnek a tanulmány részletei, akkor megtalálja őket alább, de annak érdekében, hogy ne fárasszam el a részleteket, elmondom a lényegét.
A The Journal of Comparative Neurology folyóiratban megjelent kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a fizikai inaktivitás deformálja az egyik agyrégió neuronjait. Ez a szakasz felelős a szimpatikus idegrendszerért, amely többek között az erek szűkületének mértékének megváltoztatásával szabályozza a vérnyomást. A kísérleti patkányok csoportjában, amelyektől néhány hétig nem volt lehetőség az aktív mozgásra, hatalmas számú új ág jelent meg az agy ezen részének idegsejtjeiben. Ennek eredményeként az idegsejtek sokkal erősebben képesek irritálni a szimpatikus idegrendszert, megzavarva munkájuk egyensúlyát, és ezáltal potenciálisan megnövelhetik a vérnyomást, és hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához.
Természetesen a patkányok nem emberek, és ez egy kicsi, rövid távú vizsgálat. De az egyik következtetés egyértelmű: a mozgásszegény életmódnak óriási élettani következményei vannak.
Számomra úgy tűnik, hogy egy hétig hidegben töltött idő után, ami sajnos egyáltalán nem az elemem, és jelentősen korlátozza a friss levegőn való tartózkodásomat és általában a tevékenységemet, úgy érzem magam, mint egy kísérlet után. És ebből a kísérletből levonhatom személyes következtetéseimet: a fizikai aktivitás hiánya rendkívül negatívan befolyásolja a hangulatot és az általános közérzetet. ((
További információ a témáról:
20 évvel ezelőttig a legtöbb tudós úgy vélte, hogy az agy szerkezete véglegesen rögzül a felnőttkor kezdetével, vagyis az agya már nem képes új sejteket létrehozni, megváltoztatni a meglévők alakját, vagy bármilyen más módon fizikailag megváltoztatni agyának állapota serdülőkor után. De az elmúlt években neurológiai kutatások kimutatták, hogy az agy egész életünkben megőrzi a plaszticitást vagy az átalakulás képességét. És a tudósok szerint a testedzés erre különösen hatékony.
Szinte semmit sem tudni arról, hogy a fizikai aktivitás hiánya befolyásolhatja-e az agy szerkezetének átalakulását, és ha igen, milyen következményekkel járhat. Tehát annak a tanulmánynak a lebonyolításához, amelyről nemrégiben a The Journal of Comparative Neurology publikált információkat, a Wayne Állami Egyetem Orvostudományi Karának és más intézmények tudósai egy tucat patkányt vittek el. Felüket forgó kerekes ketrecekben telepítették be, ahová az állatok bármikor bemászhattak. A patkányok szeretnek futni, és napi körülbelül három mérföldet futottak a kerekükön. A patkányok többi részét kerek nélküli ketrecekben helyezték el, és kénytelenek voltak „ülő életmódot” folytatni.
Közel három hónapos kísérlet után az állatoknak egy speciális festéket injektáltak, amely az agyban specifikus idegsejteket fest. Így a tudósok meg akarták jelölni az idegsejteket az állatok medulla oblongata rostralis ventromedialis régiójában - az agy egy feltáratlan részén, amely irányítja a légzést és a létezésünkhöz szükséges egyéb tudattalan tevékenységeket.
A rostralis ventromedial medulla oblongata irányítja a test szimpatikus idegrendszerét, amely többek között az érszűkület mértékének megváltoztatásával percenként szabályozza a vérnyomást. Bár a rostralis ventromedialis medulla oblongata-val kapcsolatos tudományos eredmények többsége állatkísérletekből származik, az embereken végzett képalkotó vizsgálatok azt sugallják, hogy hasonló agyi régiónk van, és hasonló módon működik.
A jól szabályozott szimpatikus idegrendszer az erek kitágulását vagy összehúzódását okozza, lehetővé téve a megfelelő véráramlást, így mondhatni ájulás nélkül elrohanhat egy betörő elől, vagy kimászhat az irodai székről. De a szimpatikus idegrendszer túlzott reakciója problémákat okoz Patrick Mueller, a Wayne Egyetem élettani docense szerint, aki az új tanulmányt felügyelte. Szerinte a legújabb tudományos eredmények azt mutatják, hogy „a túlzottan szimpatikus idegrendszer hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségekhez azáltal, hogy az erek túl erősen, túl gyengén vagy túl gyakran összehúzódnak, ami magas vérnyomáshoz és szív- és érrendszeri károsodáshoz vezet”.
A tudósok feltételezik, hogy a szimpatikus idegrendszer rendszertelenül és veszedelmesen reagál, ha túl sok (esetleg torzított) üzenetet kap a rostralis ventrolateralis medulla oblongata neuronjaitól.
Ennek eredményeként, amikor a tudósok belenéztek patkányaik agyába, miután az állatok 12 hétig aktívak vagy mozgásszegények voltak, észrevehető különbségeket tapasztaltak a két csoport között az agy azon régiójában található idegsejtek alakjában.
A tudósok számítógéppel támogatott digitalizáló program segítségével újrateremtették az állat agyának belsejét, és megállapították, hogy a futó patkányok agyában lévő idegsejtek ugyanolyan alakúak, mint a vizsgálat kezdetén, és normálisan működnek. De az ülő patkányok agyának számos neuronjában hatalmas számú új antenna, az úgynevezett ágak jelentek meg. Ezek az ágak összekapcsolják az idegrendszer egészséges idegsejtjeit. De ezeknek az idegsejteknek több elágazása volt, mint a normál idegsejteknek, így érzékenyebbek az ingerekre és hajlamosak véletlenszerű üzeneteket küldeni az idegrendszerre.
Valójában ezek az idegsejtek oly módon megváltoztak, hogy sokkal irritálóbbá válnak a szimpatikus idegrendszerre, potenciálisan a vérnyomás emelkedését okozva hozzájárulhatnak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásához.
Ez a felfedezés fontos, mondja Dr. Müller, mivel elmélyíti annak megértését, hogy sejtszinten az inaktivitás hogyan növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. De ezeknek a tanulmányoknak az eredménye még érdekesebb, hogy a mozdulatlanság - mint a tevékenység - megváltoztathatja az agy szerkezetét és működését.
Források:
NYTimes.com/blogs
Nemzeti Biotechnológiai Információs Központ