Minden másodpercben egy teherautónyi ruha kerül a szemétlerakóba. Azok a fogyasztók, akik ezt felismerik, nem akarnak nem környezetbarát termékeket vásárolni. A ruhagyártók a bolygót és saját üzletüket megmentve vállalták, hogy banánból és algából varrnak dolgokat
Egy repülőtéri terminál méretű gyárban lézervágók aprítják a hosszú pamut lepedőket, levágva azt, ami Zara kabátjainak ujjaivá válna. Egészen tavalyelőtt a fémkosarakba hullott törmeléket kárpitozott bútorok töltőanyagaként használták, vagy egyenesen az észak-spanyolországi Arteijo város szeméttelepére küldték. Most vegyi úton cellulózzá dolgozzák fel, farosttal keverik, és létrehozzák a refibra nevű anyagot, amelyből több mint egy tucat ruhadarab készül: pólók, nadrágok, felsők.
Ez az Inditex kezdeményezése, a Zara és hét másik márka tulajdonosa. Mindegyik a divatipar azon szegmensét képviseli, amely a meglehetősen olcsó ruhákról ismert, amelyek minden szezon elején elárasztják a vásárlók gardróbját, és néhány hónap múlva a szemeteskosárba vagy a gardrób legtávolabbi polcaira kerülnek.
- Rajtuk kívül a Gap azt ígéri, hogy 2021-ig csak biofarmokból vagy olyan iparágakból származó szolgákat vesz igénybe, amelyek nem károsítják a környezetet;
- Az Uniqlo-t birtokló japán Fast Retailing cég lézeres feldolgozással kísérletezik, hogy csökkentse a víz- és vegyszerhasználatot a bajba jutott farmerekben;
- A svéd óriás Hennes & Mauritz olyan induló vállalkozásokba fektet be, amelyek hulladék-újrahasznosítási technológiák fejlesztésére és nem hagyományos anyagokból, például gomba micéliumból történő dolgok előállítására szakosodtak.
„Az egyik legnagyobb kihívás az, hogyan biztosítsunk divatot az egyre növekvő lakosság számára, miközben környezetbarátak vagyunk” – mondja Karl-Johan Persson, a H&M vezérigazgatója. „Csak át kell váltanunk egy hulladékmentes termelési modellre.”
A 3 billió dolláros iparág elképzelhetetlen mennyiségű gyapotot, vizet és elektromosságot használ fel évente 100 milliárd ruhadarab és kiegészítő előállítására, amelyeknek 60%-a a McKinsey szerint egy éven belül kidobásra kerül. Rob Opsomer, az Ellen MacArthur Foundation angol kutatócég munkatársa elismeri, hogy az előállított dolgok kevesebb mint 1%-át hasznosítják újra új dolgokká. „Körülbelül egy egész teherautónyi szövet kerül a szeméttelepre másodpercenként” – mondja.
2016-ban az Inditex 1,4 millió ruhadarabot gyártott. Ez a termelési ütem hozzásegítette a vállalatot piaci értékének közel ötszörösére az elmúlt évtizedben. De most lelassult a piac növekedése: a millenniumok, akik értékelik a „fast fashion” környezetre gyakorolt hatását, szívesebben fizetnek az élményekért és az érzelmekért, mint a dolgokért. Az Inditex és a H&M bevételei elmaradtak az elemzői várakozásoktól az elmúlt években, és a vállalatok piaci részesedése 2018-ban mintegy harmadával zsugorodott. „Üzleti modelljük nem zéró hulladék” – mondja Edwin Ke, a Hong Kong Light vezérigazgatója. Ipari Kutatóintézet. – De már mindannyiunknak van elég dolgunk.
A felelős fogyasztás irányzata megszabja a maga feltételeit: versenyelőnyre tehetnek szert azok a cégek, amelyek időben átállnak a hulladékmentes termelésre. A hulladék mennyiségének csökkentése érdekében a kereskedők számos üzletben speciális konténereket helyeztek el, ahol a vásárlók hagyhatják azokat a dolgokat, amelyeket aztán újrahasznosításra küldenek.
Az Accenture kiskereskedelmi tanácsadója, Jill Standish úgy véli, hogy a fenntartható ruhákat gyártó cégek több vásárlót tudnak vonzani. „Egy szőlőlevélből készült zacskó vagy egy narancshéjból készült ruha már nem csak dolgok, hanem egy érdekes történet is van mögöttük” – mondja.
A H&M célja, hogy 2030-ra mindent újrahasznosított és fenntartható anyagokból állítson elő (az ilyen dolgok aránya jelenleg 35%). A cég 2015 óta szponzorál egy versenyt olyan startup vállalkozások számára, amelyek technológiái segítenek csökkenteni a divatipar környezetre gyakorolt negatív hatását. A versenyzők 1 millió eurós (1,2 millió dollár) támogatásért versengenek. A tavalyi év egyik nyertese a Smart Stitch, amely magas hőmérsékleten oldódó szálat fejlesztett ki. Ez a technológia segít optimalizálni a dolgok újrahasznosítását, megkönnyítve a gombok és cipzárak eltávolítását a ruhákról. A startup Crop-A-Porter megtanulta, hogyan lehet fonalat készíteni len-, banán- és ananászültetvények hulladékából. Egy másik versenyző olyan technológiát hozott létre, amely a különböző anyagok rostjait szétválasztja vegyes szövetek feldolgozása során, míg más startupok gombákból és algákból készítenek ruhákat.
2017-ben az Inditex megkezdte a régi ruhák újrahasznosítását, úgynevezett történelmi darabokká. A felelősségteljes termelés (biopamutból készült dolgok, bordás és egyéb öko-anyagok felhasználása) terén a cég minden próbálkozásának eredménye a Join Life ruhacsalád. 2017-ben 50%-kal több cikk jelent meg ezzel a márkával, de az Inditex teljes értékesítésében az ilyen ruhák nem haladják meg a 10%-ot. A fenntartható szövetek termelésének növelése érdekében a vállalat a Massachusetts Institute of Technology és több spanyol egyetem kutatását támogatja.
2030-ra a H&M azt tervezi, hogy termékeiben 100%-ra növeli az újrahasznosított vagy fenntartható anyagok arányát a jelenlegi 35%-ról.
Az egyik technológia, amelyen a kutatók dolgoznak, a fafeldolgozás melléktermékeiből ruhagyártás 3D nyomtatással. Más tudósok a vegyes szövetek feldolgozása során tanulják meg elválasztani a pamutszálakat a poliészter szálaktól.
„Minden anyagból igyekszünk zöldebb változatokat találni” – mondja German Garcia Ibáñez, aki az Inditex újrahasznosítását felügyeli. Elmondása szerint az újrahasznosított anyagokból készült farmerek ma már csak 15%-ban újrahasznosított pamutot tartalmaznak – a régi szálak elhasználódnak, újakkal kell keverni.
Az Inditex és a H&M szerint a cégek fedezik az újrahasznosított és újrahasznosított anyagok használatának többletköltségeit. A Join Life-termékek nagyjából ugyanannyiba kerülnek, mint a többi ruha a Zara üzletekben: a pólókat 10 dollárnál kevesebbért árulják, míg a nadrágok ára általában nem haladja meg a 40 dollárt. A H&M arról is beszél, hogy alacsonyan kívánja tartani a fenntartható anyagokból készült ruhák árait, a cég arra számít, hogy a termelés növekedésével az ilyen termékek költsége is alacsonyabb lesz. „Ahelyett, hogy az ügyfeleket a költségek megfizetésére kényszerítenénk, csak hosszú távú befektetésnek tekintjük” – mondja Anna Gedda, a H&M fenntartható termeléséért felelős munkatársa. „Hiszünk abban, hogy a zöld divat minden vásárló számára megfizethető.”