Mit tegyünk a végtelen mennyiségű műanyaghulladékkal, ha nem akarjuk, hogy a faágakhoz tapadjon, úszkáljon az óceánokban, és ne tömje be a tengeri madarak és bálnák gyomrát?
A Világgazdasági Fórum által kiadott jelentés szerint a következő 20 évben várhatóan megduplázódik a műanyaggyártás. Ugyanakkor Európában a műanyag mintegy 30%-át, az USA-ban mindössze 9%-át hasznosítják újra, a legtöbb fejlődő országban pedig a legkisebb részt vagy egyáltalán nem hasznosítják újra.
2019 januárjában az Alliance to Fight Plastic Waste nevű petrolkémiai és fogyasztói termékeket gyártó konzorcium elkötelezte magát, hogy 1,5 milliárd dollárt költ a probléma öt éven keresztül történő kezelésére. Céljuk, hogy támogassák az alternatív anyagokat és szállítási rendszereket, támogassák az újrahasznosítási programokat, és – ami még ellentmondásosabb – a műanyagokat üzemanyaggá vagy energiává alakító technológiák népszerűsítése.
A műanyagot és egyéb hulladékot égető üzemek elegendő hőt és gőzt termelhetnek a helyi rendszerek táplálásához. A szerves hulladékok lerakását korlátozó Európai Unió már most is elégeti hulladékának közel 42%-át; Az USA 12,5%-ot éget el. A World Energy Council, az Egyesült Államokban akkreditált, számos energiaforrást és technológiát képviselő hálózat szerint a hulladékból energiává történő projektek szektora valószínűleg erőteljes növekedést fog tapasztalni a következő években, különösen az ázsiai-csendes-óceáni térségben. Kínában már körülbelül 300 újrahasznosító létesítmény működik, és több száz további fejlesztés alatt áll.
„Ahogy az olyan országok, mint Kína, bezárják kapuikat a más országokból származó hulladékimport előtt, és a túlterhelt feldolgozóipar nem képes megbirkózni a műanyagszennyezési válsággal, az égetést egyre inkább népszerűsítik, mint egyszerű alternatívát” – mondja John Hochevar, a Greenpeace szóvivője.
De jó ötlet?
A műanyaghulladék energiatermelés céljából történő elégetésének ötlete ésszerűnek tűnik: a műanyag végül is szénhidrogénekből készül, mint az olaj, és sűrűbb, mint a szén. De a hulladékégetés elterjedését bizonyos árnyalatok hátráltathatják.
Kezdjük azzal, hogy a hulladék-energiát termelő vállalkozások elhelyezkedése nehézkes: senki sem akar olyan üzem mellett lakni, amelynek közelében hatalmas szeméttelep és naponta több száz szemeteskocsi lesz. Ezek a gyárak jellemzően alacsony jövedelmű közösségek közelében helyezkednek el. Az Egyesült Államokban 1997 óta csak egy új égetőmű épült.
A nagy gyárak elegendő áramot termelnek otthonok tízezreinek ellátásához. A kutatások azonban kimutatták, hogy a műanyaghulladék újrahasznosítása több energiát takarít meg, mivel csökkenti a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének szükségességét új műanyagok előállításához.
Végül, a hulladékból energiát hasznosító üzemek mérgező szennyező anyagokat, például dioxinokat, savas gázokat és nehézfémeket bocsáthatnak ki, bár alacsony szinten. A modern gyárak szűrőket használnak ezeknek az anyagoknak a felfogására, de ahogy az Energia Világtanács egy 2017-es jelentésében kijelenti: „Ezek a technológiák akkor hasznosak, ha megfelelően működnek az égetők, és szabályozzák a kibocsátást.” Egyes szakértők attól tartanak, hogy azok az országok, amelyek nem rendelkeznek környezetvédelmi törvényekkel, vagy nem hajtanak végre szigorú intézkedéseket, megpróbálhatnak pénzt megtakarítani a kibocsátás-szabályozáson.
Végül a hulladék elégetése üvegházhatású gázokat bocsát ki. 2016-ban az Egyesült Államok égetőművei 12 millió tonna szén-dioxidot termeltek, ennek több mint fele műanyag elégetéséből származott.
Van-e biztonságosabb módja a hulladék elégetésének?
A hulladék energiává alakításának másik módja az elgázosítás, amely során a műanyagot nagyon magas hőmérsékleten, szinte teljes oxigénhiány mellett megolvasztják (ami azt jelenti, hogy nem képződnek méreganyagok, például dioxinok és furánok). Ám a gázosítás az alacsony földgázárak miatt jelenleg versenyképtelen.
Vonzóbb technológia a pirolízis, amelynek során a műanyagot a gázosításnál alacsonyabb hőmérsékleten, még kevesebb oxigén felhasználásával aprítják és olvasztják. A hő hatására a műanyag polimerek kisebb szénhidrogénekre bontják le, amelyekből dízel üzemanyagot, sőt más petrolkémiai anyagokat, köztük új műanyagokat is lehet feldolgozni.
Jelenleg hét viszonylag kis pirolízisüzem működik az Egyesült Államokban, amelyek egy része még a demonstrációs fázisban van, és a technológia világszerte terjeszkedik, Európában, Kínában, Indiában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is nyílnak létesítmények. Az American Council on Chemistry becslése szerint az Egyesült Államokban 600 pirolízisüzem nyitható meg, amelyek napi 30 tonna műanyagot dolgoznak fel, összesen mintegy 6,5 millió tonnát évente – ami a 34,5 millió tonna alig egyötöde. az országban jelenleg termelt műanyaghulladék.
A pirolízis technológia olyan fóliákat, zacskókat és többrétegű anyagokat képes kezelni, amelyeket a legtöbb mechanikai feldolgozási technológia nem képes kezelni. Ezenkívül kis mennyiségű szén-dioxidon kívül nem termel káros szennyező anyagokat.
Másrészt a kritikusok a pirolízist drága és éretlen technológiaként írják le. Jelenleg még mindig olcsóbb fosszilis tüzelőanyagokból dízelt előállítani, mint műanyaghulladékból.
De vajon megújuló energia?
A műanyag üzemanyag megújuló erőforrás? Az Európai Unióban csak a biogén háztartási hulladék számít megújulónak. Az Egyesült Államokban 16 állam tekinti megújuló energiaforrásnak a települési szilárd hulladékot, köztük a műanyagot is. De a műanyag nem olyan értelemben megújuló, mint a fa, a papír vagy a pamut. A műanyag nem a napfénytől nő: a földből kivont fosszilis tüzelőanyagokból készítjük, és a folyamat minden lépése környezetszennyezéshez vezethet.
„Amikor fosszilis tüzelőanyagokat vonunk ki a földből, műanyagokat készítünk belőlük, majd ezeket a műanyagokat energiaként elégetjük, világossá válik, hogy ez nem egy kör, hanem egy vonal” – mondja Rob Opsomer, az Ellen MacArthur Alapítvány munkatársa. a körkörös gazdaság. termékhasználat. Hozzáteszi: „A pirolízis akkor tekinthető a körforgásos gazdaság részének, ha termékét új, kiváló minőségű anyagok, köztük a tartós műanyagok nyersanyagaként használják fel.”
A körkörös társadalom hívei aggodalmát fejezik ki amiatt, hogy a műanyaghulladék energiává alakításának bármilyen megközelítése kevéssé csökkenti az új műanyag termékek iránti keresletet, és még kevésbé csökkenti a klímaváltozást. „Ha ezekre a megközelítésekre összpontosítunk, akkor eltérünk a valódi megoldásoktól” – mondja Claire Arkin, a Global Alliance for Waste Incineration Alternatives tagja, amely megoldásokat kínál a kevesebb műanyag felhasználására, újrafelhasználására és több újrahasznosítására.