Régebben az élet szó szerint véget ér a nyugdíjba vonuláskor – az emberre megszűnt szükség a társadalomban, és legjobb esetben is a gyerekeknek és az unokáknak szentelte életét. Most azonban minden megváltozott. Az öregség új távlatokat nyit meg – mondja Varvara Sidorova pszichoterapeuta.
Most egy érdekes időszakot élünk. Az emberek elkezdtek tovább élni, jobban érzik magukat. Az általános közérzet magasabb, így egyre több lehetőség nyílik megkímélni magunkat a felesleges fizikai munkától, van szabadidőnk.
Az életkorral kapcsolatos attitűdök attól függnek, hogy a társadalom milyen elvárásokat támaszt. Egyik életkorban sem létezik biológiailag indokolt hozzáállás önmagához. Ma sokan 50 évesen terveznek még 20, 30 évet élni. És kialakul egy váratlan időszak az ember életében, amikor úgy tűnik, már minden életfeladatot teljesítettek, de még mindig sok az idő.
Emlékszem azokra az időkre, amikor az emberek nyugdíjba vonultak a járandóságuk ledolgozása után (nők 55 évesen, férfiak 60 évesen) azzal az érzéssel, hogy az életnek vége, vagy majdnem vége. Már van egy ilyen csendes, nyugodt, ahogy hivatalosan is nevezik, a túlélés ideje.
És jól emlékszem, hogy egy 50 éves férfi gyerekkoromban nagyon idős, hasas lény volt, és nem csak azért, mert fiatal voltam. Tiszteletre méltó, újságot olvas, vidéken üldögél, vagy valami nagyon nyugis ügyekkel foglalkozik. Senki sem számított arra, hogy például egy férfi 50 évesen futni fog. Furcsán nézne ki.
Még furcsább volt egy 50-es éveiben járó nő, aki úgy döntött, hogy sportolni vagy táncolni megy. Azt a lehetőséget, hogy 40 évesen már lehet gyereket, nem is vették figyelembe. Sőt, emlékszem az egyik barátról folytatott beszélgetésekre: „Micsoda kár, hogy 42 évesen szült.”
Volt egy olyan társadalmi sztereotípia, hogy az élet második felének csendesnek kell lennie, hogy az embernek ne legyenek többé különleges vágyai. Jól élte az életét, ahogy mondani szokták, most pedig az aktív generáció szárnyai között segít a házimunkában. Kevés hétköznapi békés öröme van, mert egy idős embernek kevés az ereje, kevés a vágya. Ő él.
Egy ötvenéves modern férfi jól érzi magát, sok ereje van. Néhányuknak kicsi gyerekeik vannak. És akkor az ember válaszúthoz áll. Van, amit a nagypapák és a dédpapák tanítottak: élj ki. Van valami, amit a modern kultúra most tanít – legyen örökké fiatal.
És ha megnézed például a reklámokat, láthatod, hogy az öregség mennyire kilép a tömegtudatból. A reklámban nincs tisztességes és szép kép az öregségről. Mindannyian emlékszünk a mesékből, hogy voltak ott hangulatos öregasszonyok, bölcs öregek. Minden elveszett.
Csak belül most van egy nyom, hogy mit tegyünk, hogyan szervezzük meg magunknak ezt az új életet.
Látható, hogy a változó körülmények nyomása alatt mennyire elmosódik az öregség klasszikus képe. És az emberek, akik most lépnek ebbe a korba, a szűz földeken járnak. Előttük senki sem járta ezt a csodálatos mezőt. Ha vannak erők, vannak lehetőségek, gyakorlatilag nincsenek kötelezettségek, nincsenek társadalmi elvárások. Nyílt mezőn találod magad, és ez sokak számára meglehetősen ijesztő.
Amikor ijesztő, próbálunk valami támaszt, tippet találni magunknak. A legegyszerűbb, ha valami készet veszünk: vagy azt, ami már van, vagy felveszünk egy fiatal viselkedési modellt, ami valójában nem megfelelő, mert más a tapasztalat, mások a vágyak… És mit jó akarni, és mi az jó, hogy képes vagyok ebben a korban, senki sem tudja.
Volt egy érdekes esetem. Hozzám jött egy 64 éves nő, aki megismerkedett az iskolai szerelemmel, és három év randevúzás után úgy döntöttek, mégis összeházasodnak. Egészen váratlanul szembesült azzal a ténnyel, hogy sokan elítélik. Sőt, a barátai szó szerint azt mondták neki: "Itt az ideje, hogy gondolj a lelkedre, és meg fogsz házasodni." És úgy tűnik, mégis vétkezett a testi intimitással, amely a barátai szemszögéből nem mászott be semmilyen kapun.
Tényleg áttörte a falat, példájával megmutatva, hogy ez lehetséges. Erre emlékezni fognak gyermekei, unokái, majd ez a példa valahogy beépül a család történetébe. Az ilyen példákból ölt testet most egy szemléletváltás.
Az egyetlen dolog, amit kívánhatsz az embereknek ebben a korban, hogy hallgass magadra. Mert csak most belül van egy nyom, hogy mit tegyünk, hogyan szervezzük meg magunknak ezt az új életet. Nincs kire támaszkodni: csak te tudod magadnak megmondani, hogyan élj.
A modern városlakó nemcsak életmódját, hanem foglalkozását is megváltoztatja. Az én generációmban például az 1990-es években sokan váltottak munkahelyet. És eleinte mindenkinek nehéz volt, aztán mindenki megtalálta a kívánt szakmát. És szinte mindegyik különbözött attól, amit az elején tanultak.
Úgy látom, hogy az 50 év felettiek elkezdenek új foglalkozást keresni maguknak. Ha szakmában nem tudják, akkor hobbiból megcsinálják.
Aki új elfoglaltságot fedez fel magának, az észre sem veszi a sokak számára olyan nehéz időszakot, mint a nyugdíj. Nagy érdeklődéssel és csodálattal tekintek azokra az emberekre, akik ebben a korban társadalmi késztetések és támogatások híján új megoldásokat találnak, tanulok tőlük, igyekszem általánosítani tapasztalataikat, és a társadalmi változásnak ez a pillanata nagyon megragad.
Persze végtelenül lehet idegesíteni, hogy már nem vesznek fel a szakomra, nem tudok karriert csinálni. Még mindig ki kell próbálnod valami újat. Ha nem visznek oda, ahova szeretnél, keress egy másik helyet, ahol elégedett, szórakoztató és érdekes lesz.
Hol vagy a saját urad – még mindig lehet ilyen utalás. Sokan félnek az ismeretlentől, különösen, ha arra gondolnak, hogy mások hogyan reagálnak rá. De mások másképp reagálnak.
Valaki azt mondja egy 64 éves nőről, aki aktívan próbál élni: "Micsoda borzalom, micsoda rémálom." Valaki körül sok ember van, aki elítéli. És valaki éppen ellenkezőleg, azt mondja róla: "Micsoda jó fickó." És itt csak egyet tudunk tanácsolni: keress hasonló gondolkodású embereket, keress olyanokat, akik támogatnak. Sok ilyen ember van, nem vagy egyedül. Az biztos.
Ne próbálj meg szexinek és vonzónak látszani. Ne szerelmet keress, hanem szerelmet
Ezenkívül nézzen tükörbe, és javítsa azt, amije van, még akkor is, ha emlékszik arra, hogy fiatal volt. Először persze megijedhetsz, ha odanézel, mert egy 20 éves szépség helyett egy 60 éves idős hölgy néz rád. De minél inkább nem fiatalossá, hanem széppé teszi ezt a hölgyet, annál jobban fog tetszeni.
Nézd meg a nálad 10, 15, 20 évvel idősebb nőket. Kiválaszthatod a modellt, megértheted, mire támaszkodj, mi felé haladj, hogyan díszítsd fel magad úgy, hogy az ne vicces, hanem természetes legyen.
Van még egy fontos dolog: gyakran összekeverjük, különösen az utóbbi időben, a szexuális vonzerőt és a szerelmet okozó képességet. Nem kell mindig felkelteni a szexuális vágyat, elég csak szeretni.
A modern, különösen a magazin- vagy televíziós kultúra azt súgja, hogy nézzünk ki szexien. De furcsa 60 évesen szexinek látszani, főleg ha nem akarsz ilyesmit.
Mindannyian megértjük, hogy 60 évesen egy nőt különböző emberek szerethetnek. Nem csak a párkereső férfiakat, egy 60 éves nőt is szerethetnek más nők, olyan férfiak, akik nem párt keresnek, hanem csak egy érdekes, jó embert.
Szerethetik gyerekek, idősek, de még macskák és kutyák is. Ne próbáljon szexinek és vonzónak tűnni, és ne keresse. Ne szerelmet keress, hanem szerelmet. Egyszerűbb lesz.