Milyen szerepet játszik életünkben a pszichológiai segítség? Miért félnek olyan sokan a terápiától? Milyen szabályok, tilalmak, ajánlások szabályozzák a pszichoterapeuta munkáját?
Kezdjük a legelejéről. Honnan tudhatom, hogy szükségem van-e pszichoterapeuta segítségére?
Varga Anna, szisztémás családterapeuta: Az első jele annak, hogy pszichoterapeuta segítségére van szükség, a lelki szenvedés, szomorúság, zsákutcás érzés, amikor az ember rájön, hogy rokonai, ismerősei nem adják a megfelelő tanácsot.
Vagy úgy gondolja, hogy nem tudja megbeszélni velük az érzéseit – akkor meg kell próbálnia megkeresnie pszichoterapeutáját, és meg kell beszélnie vele a tapasztalatait.
Sokan azt gondolják, hogy az a szakember, akivel dolgozni fognak, behatol a személyes terükbe. Hogyan magyarázná el, hogy ez segítség, és nem csak a problémák fájdalmas megbeszélése?
Vagy a pszichoterapeuta beteges kíváncsisága… Látod, ezek a nézetek egyrészt a pszichoterapeuta nevéhez fűződnek: azt sugallják, hogy a pszichoterapeuta valami hatalmas lény, aki valakinek a fejébe tud jutni. Persze szép, de nem az.
Másrészt a tudatodnak nincs különösebb tartalma - olyan, amely a fejedben "a polcokon" van, egy zárt ajtó mögött, és amelyet a terapeuta láthat. Ez a tartalom sem kívülről, sem mellesleg belülről nem látható.
Ezért van szükségük beszélgetőpartnerre azoknak, akik pszichológiai problémákkal küzdenek.
A pszichológiai tartalmak csak a beszélgetés során alakulnak ki, strukturálódnak és válnak világossá számunkra (intellektuális és érzelmi szinten egyaránt). Ilyenek vagyunk mi.
Vagyis nem ismerjük önmagunkat, és ezért egyetlen pszichoterapeuta sem tud behatolni…
…Igen, behatolni abba, amit mi magunk nem tudunk. A bánatunk a beszélgetés során válik világossá (és így valahogy együtt tudunk velük dolgozni, elköltözni valahova), amikor megfogalmazzuk, választ kapunk, és különböző szemszögekből együtt mérlegeljük a helyzetet.
A szomorúság sokszor nem szavakban, nem érzésekben van jelen, hanem az előzetes érzések, előzetes gondolatok egyfajta alkonyati formájában. Ez bizonyos mértékig továbbra is rejtély marad.
Van még egy félelem: mi van, ha a pszichoterapeuta elítél – azt mondja, hogy nem tudom, hogyan kezeljem magam, vagy hogyan döntsek?
A terapeuta mindig a kliens oldalán áll. Az ügyfélnek dolgozik, hogy segítsen neki. Egy jól képzett pszichoterapeuta (és nem az, aki felkapott valahol, pszichoterapeutának nevezte magát és elment dolgozni) jól tudja, hogy az elmarasztalás soha nem segít senkinek, nincs terápiás értelme.
Ha olyasmit tettél, amit nagyon megbántál, az azt jelenti, hogy annyira túlélted azt a pillanatot, és senkinek nincs joga elítélni téged.
„Jól képzett terapeuta”: mit teszel bele? Az oktatás tudományos és gyakorlati jellegű. Mit gondolsz, mi a fontosabb egy terapeuta számára?
Az én véleményem itt egyáltalán nem számít: a megfelelően képzett pszichoterapeuta olyan szakember, aki megfelel bizonyos kritériumoknak.
Nem kérdezzük, hogy milyen a megfelelően képzett matematikus! Megértjük, hogy felsőfokú matematikai végzettséggel kell rendelkeznie, és mindenki felteszi ezt a kérdést pszichológusoknak és pszichoterapeutáknak.
Az orvosokkal kapcsolatban is gyakran feltesszük ezt a kérdést: lehet, hogy doktori végzettsége van, de nem megyünk hozzá kezelésre.
Igen ez igaz. Hogyan néz ki a segítő pszichológus, pszichoterapeuta általánosan elfogadott képzése? Ez pszichológiai, orvosi alapfokú végzettség vagy szociális munkás diploma.
Az alapoktatás feltételezi, hogy a tanuló alapvető ismereteket kapott az emberi pszichológiáról általában: magasabb mentális funkciókról, emlékezetről, figyelemről, gondolkodásról, társadalmi csoportokról.
Ezután kezdődik a gyógypedagógia, melynek keretében ténylegesen segítő tevékenységet tanítanak: hogyan rendeződnek az emberi működési zavarok, és milyen módszerekkel, eszközökkel lehet ezeket a diszfunkciókat funkcionális állapotba átvinni.
Egy ember vagy család életében vannak pillanatok, amikor kóros állapotban van, és vannak pillanatok, amikor tökéletesen működik. Ezért a patológia és a norma fogalma nem működik.
És van még egy fontos pont, amikor a segítő szakember felkészül a szakmai tevékenységre.
Ez egy személyes terápia, amelyen át kell mennie. Enélkül nem tud hatékonyan dolgozni. Miért van szüksége egy szakembernek személyi terápiára? Ahhoz, hogy ő egyrészt megértse, milyen a kliens, másrészt segítséget kapjon, elfogadja, ami nagyon fontos.
Sok pszichológiai kar hallgatója úgy véli, hogy a gyakorlat megkezdésével mindenkit erőteljesen segítenek és megmentenek. De ha az ember nem tudja, hogyan vegyen, fogadjon, kérjen segítséget, akkor nem tud segíteni senkinek. Adni és kapni ugyanannak az éremnek a két oldala.
Ezenkívül magát is kezelni kell a pszichoterápia során: "orvoshoz, gyógyítsd meg magad." Szabadulj meg a saját problémáidtól, amelyek mindenkivel vannak, azoktól a problémáktól, amelyek akadályozhatják egy másik ember segítését.
Például egy ügyfél odajön hozzád, és neki ugyanazok a problémái, mint neked. Ezt felismerve használhatatlanná válsz az ügyfél számára, mert elmerülsz saját szenvedéseid világában.
A munkafolyamat során a pszichoterapeuta újabb szenvedéseket él át, de már tudja, hogyan kezelje ezeket, és hova forduljon, van szupervizora, egy személy, aki tud segíteni.
Hogyan válasszunk pszichoterapeutát? Mik a kritériumok? Személyes vonzalom? Nemi jel? Vagy van értelme a módszer oldaláról megközelíteni: egzisztenciális, szisztémás család- vagy gestaltterápia? Van-e egyáltalán lehetősége a kliensnek különböző típusú terápia értékelésére, ha nem szakember?
Szerintem minden működik. Ha tudsz valamit a pszichológiai megközelítésről, és ésszerűnek tűnik számodra, keress egy szakembert, aki ezt gyakorolja. Ha találkoztál egy pszichológussal, és nem volt bizalom, az az érzés, hogy megért téged, keress valakit, akivel ez az érzés felmerül.
És egy férfi terapeuta vagy egy nő… Igen, vannak ilyen kérések, különösen a családterápiában, amikor szexuális zavarokról van szó. Egy férfi mondhatja: "Nem megyek egy nőhöz, ő nem fog megérteni."
Tegyük fel, hogy már bekerültem a terápiába, ez már egy ideje tart. Hogyan érthetném meg, ha fejlődök, vagy éppen ellenkezőleg, zsákutcába jutottam? Vagy itt az ideje befejezni a terápiát? Vannak belső irányelvek?
Ez egy nagyon összetett folyamat. A pszichoterápia befejezésének kritériumait elméletileg a folyamat során kell megvitatni. Pszichoterápiás szerződés jön létre: a pszichológus és a kliens megállapodik abban, hogy mi lesz a közös munka jó eredménye számukra. Ez nem jelenti azt, hogy az eredmény elképzelése nem változhat.
Néha a pszichológus olyasmit mond, amit a kliensek nem szívesen hallanak.
Például egy család jön egy tinédzserrel, és ez a tinédzser megérti, hogy a terapeuta könnyű és biztonságos kommunikációs helyzetet teremtett számára. És elkezd nagyon kellemetlen dolgokat mondani a szüleinek, ami sértő és nehéz számukra. Kezdenek dühösek lenni, azt hiszik, hogy a terapeuta provokálta a gyereket. Ez normális, a legfontosabb, hogy szóljon erről a terapeutának.
Például volt egy házaspárom. A nő csendes, engedelmes. A terápia során elkezdett "letérdelni". A férfi nagyon dühös volt rám: „Mi ez? Miattad kezdett feltételeket szabni nekem! De végül az egymás iránt érzett szeretet kezdett tágulni, elmélyülni, az elégedetlenség gyorsan leküzdött.
A pszichoterápia gyakran kellemetlen folyamat. Nagyon kívánatos, hogy a foglalkozás után az ember jobb hangulatban távozzon, mint ahogyan bejött, de ez nem mindig van így. Ha megvan a bizalom a pszichoterapeutában, akkor a kliens feladata nem az, hogy elrejtse vele szembeni elégedetlenségét, csalódásait, haragját.
A pszichoterapeutának a maga részéről látnia kell a rejtett elégedetlenség jeleit. Például mindig időben jött az időpontra, és most kezdett késni.
A terapeutának fel kell tennie a kérdést a kliensnek: „Mit csinálok rosszul? Hiszem, hogy mivel elkéstél, ezért az idejövetel iránti vágy mellett van benned egy vonakodás is. Nyilvánvaló, hogy van közöttünk valami, ami nem áll jól neked. Találjuk ki."
A felelős kliens nem rejti el, ha valami nem felel meg neki a pszichoterápia folyamatában, és közvetlenül elmondja a terapeutának.
Egy másik fontos téma az etika a terapeuta és a kliens kapcsolatában. Azok számára, akik találkozóra mennek, fontos elképzelniük, hogy milyen határokon belül fognak interakciót folytatni. Mik a kliens jogai és a pszichoterapeuta kötelezettségei?
Az etika valóban nagyon komoly. A pszichoterapeuta információval rendelkezik a kliensről, tekintélyes, jelentős személyiség a kliens számára, ezzel nem élhet vissza. Fontos, hogy megvédjük a klienst a pszichoterapeuta önkéntes vagy akaratlan bántalmazásától.
Az első a magánélet. A terapeuta tiszteletben tartja magánéletét, kivéve, ha életről és halálról van szó. Másodszor – és ez nagyon fontos – nincs interakció az iroda falain kívül.
Ez egy lényeges szempont, és nagyon kevéssé ismert. Szeretünk mindenkivel barátkozni, kötetlenül kommunikálni…
Az ügyfelek szeretnek bevonni minket a kapcsolatokba: amellett, hogy a terapeutám vagy, a barátom is vagy. És ez a biztonság javítása érdekében történik. De amint megkezdődik az irodán kívüli kommunikáció, a pszichoterápia véget ér.
Nem működik, mert a kliens és a terapeuta kapcsolata finom interakció.
És a szerelem, a barátság, a szex erősebb hullámai azonnal elmossák. Ezért nem lehet egymás házába nézni, együtt koncertekre, előadásokra járni.
Egy másik kérdés, amely rendkívül aktuális társadalmunkban. Tegyük fel, hogy megértem, hogy a barátomnak, testvéremnek, lányomnak, apámnak, anyámnak segítségre van szüksége. Látom, hogy rosszul érzik magukat, szeretnék segíteni, ráveszem őket, hogy menjenek el pszichoterapeutához, de nem mennek. Mit tegyek, ha őszintén hiszek a terápiában, de a szerettem nem hisz benne?
Békülj ki és várj. Ha nem hiszi, akkor nem hajlandó elfogadni ezt a segítséget. Van egy ilyen szabály: aki pszichoterapeutát keres, annak segítségre van szüksége. Tegyük fel, hogy egy anya, aki úgy gondolja, hogy gyermekeinek terápiára van szüksége, valószínűleg maga is kliens.
Ön szerint a pszichoterápia még mindig nem ismert a társadalmunkban? Népszerűsíteni kell? Vagy elég, ha vannak pszichoterapeuták, és akinek szüksége van rájuk, az megtalálja hozzájuk az utat?
A nehézség az, hogy nem kell homogén társadalomról beszélni. Egyes körök ismerik a pszichoterapeutákat, és igénybe veszik szolgáltatásaikat. De vannak olyanok is, akik lelki szenvedést élnek át, és akiken pszichoterapeuta tudna segíteni, de nem tudnak semmit a terápiáról. A válaszom természetesen az, hogy oktatni, propagálni és elmondani kell.
Az interjút a Psychologies magazin és a "Culture" rádió közös projektje, a "Status: in a connection" című projektje számára rögzítették 2017 januárjában.