Versenykörnyezetben élünk: ha el akarsz érni valamit, nyilatkozz magadról, mutasd meg, hogy jobb vagy másoknál. Akarod, hogy figyelembe vegyék? Állj ki a jogaidért. A szerénységet ma nem tisztelik. Vannak, akik ezt a gyengeség jelének is tartják. Gerald Schonewulf pszichoanalitikus biztos abban, hogy ezt a tulajdonságot feleslegesen toltuk a hátsó sorokba.
Az ókori filozófusok és költők jól tudták a szerénység fontosságát. Szókratész értékelte korának összes híres bölcsét, és arra a következtetésre jutott, hogy ő volt a legbölcsebb, mert „tudja, hogy nem tud semmit”. Egy híres bölcsről Szókratész ezt mondta: „Azt hiszi, tudja, amit valójában nem tud, miközben én jól értem a saját tudatlanságomat.”
„Sokat utaztam és sokat láttam, de eddig nem találkoztam olyan személlyel, aki jogosan elítélhette volna magát” – mondta Konfuciusz. „De a legfontosabb: légy hű önmagadhoz / Akkor, ahogy éjszaka követi a napot, / nem árulsz el másokat” – írta Shakespeare a Hamletben (ford. ML Lozinsky). Ezek az idézetek hangsúlyozzák, mennyire fontos lelki jólétünk szempontjából, hogy képesek legyünk objektíven értékelni magunkat (és ez szerénység nélkül lehetetlen).
Ezt támasztja alá Toni Antonucci és három kollégája a Michigani Egyetemen nemrégiben készült tanulmánya. A kutatók azt találták, hogy a szerénység különösen fontos a sikeres kapcsolatok kialakításához.
Az alázat segít megtalálni a felmerülő problémák megoldásához szükséges kompromisszumokat.
A vizsgálatban 284 detroiti pár vett részt, és olyan kérdésekre kellett válaszolniuk, mint: „Mennyire vagy szerény?”, „Mennyire szerény a partnered?”, „Szerinted meg tudod bocsátani egy partnerednek, ha megbánt vagy megbánt. Ön?" A válaszok segítettek a kutatóknak többet megtudni a szerénység és a megbocsátás kapcsolatáról.
„Azt tapasztaltuk, hogy azok, akik szerény embernek tartották párjukat, szívesebben bocsátották meg neki a sértést. Ezzel szemben, ha a partner arrogáns volt, és nem ismerte el a hibáit, akkor nagyon vonakodva bocsátották meg” – írják a tanulmány szerzői.
Sajnos a szerénységet a mai társadalom nem értékeli eléggé. Ritkán beszélünk objektív önbecsülésről és mások véleményének toleranciájáról. Ellenkezőleg, folyamatosan ismételgetjük az önbizalom és a jogaiért való küzdelem fontosságát.
A párokkal végzett munkám során azt vettem észre, hogy nagyon gyakran a terápia fő akadálya az, hogy mindkét partner nem hajlandó beismerni, hogy téved. Minél arrogánsabb valaki, annál valószínűbb, hogy csak neki van igaza, és mindenki másnak nincs igaza. Az ilyen személy általában nem hajlandó megbocsátani partnerének, mert soha nem ismeri el saját hibáit, ezért ugyanolyan intoleráns az idegenekkel szemben.
Az arrogáns és arrogáns emberek gyakran azt hiszik, hogy vallásuk, politikai pártjuk vagy nemzetük magasabb rendű, mint a többi. Kitartó igényük, hogy mindig és mindenben igazuk legyen, elkerülhetetlenül konfliktusokhoz vezet – mind interperszonális, mind interkulturális. A szerénység viszont nem konfliktusokat gerjeszt, hanem éppen ellenkezőleg, együttműködésre és kölcsönös segítségnyújtásra ösztönöz. Ahogy az arrogancia kölcsönös arroganciát vált ki, úgy a szerénység is legtöbbször kölcsönös szerénységet, építő párbeszédet, kölcsönös megértést és békét eredményez.
Összefoglalva: az egészséges szerénység (nem tévesztendő össze a neurotikus önmegalázással) segít abban, hogy reálisan tekints önmagára és másokra. A körülöttünk lévő világ és az abban betöltött szerepünk helyes felméréséhez szükséges a valóság megfelelő érzékelése. A szerénység segít megtalálni a felmerülő problémák megoldásához szükséges kompromisszumokat. Ezért az egészséges szerénység az egészséges önbecsülés kulcsa.
A történelem azt mutatja, hogy az arrogancia és az arrogancia sok kultúrát és népet megakadályozott abban, hogy megváltozzanak, amikor változásra volt szükség a túléléshez. Az ókori Görögország és Róma is hanyatlásnak indult, ahogy egyre büszkébbek és arrogánsabbak lettek, elfelejtve a szerénység értékét. „A gőg megelőzi a pusztulást, az arrogancia a bukás előtt” – mondja a Biblia. Tudjuk-e újra felismerni (mind az egyének, mind a társadalom egésze), mennyire fontos a szerénység?
Forrás: blogs.psychcentral.com