Támogasd a kreatív hangulatot: 5 nélkülözhetetlen feltétel

1. Tedd házimunkává a kreativitást

Mindig könnyű találni valami jobbat, mint az írás. Nem egyszer néztem ki az ablakon hosszú munkaidő után, és azon tűnődtem, hogy miért nem megyek el kempingezni a barátaimmal, vagy reggel moziba, vagy leülök olvasni egy érdekes könyvet. Miért kényszerítem magam arra, hogy írjak, amikor szinte bármilyen szórakoztató dolgot csinálhatok, amit szeretnék?

De ha a legtöbb sikeres írónak van egy meghatározó vonása, az az, hogy mindannyian rendszeresen írnak. Nem számít – éjfélkor, hajnalban vagy két martini vacsora után. Rutinjuk van. „A cél terv nélkül csak álom” – mondta Antoine de Saint-Exupery. A rutin egy terv. Önátadó terv. Segít lerombolni minden olyan akadályt, amely megakadályozza az alkotást, legyen az pszichológiai akadály vagy csábító meghívás egy buliba.

De ez még nem minden. Ha a nap bizonyos szakaszaiban és csak elmélkedésre szánt környezetben ír, akkor kreatív előnyökkel jár. A rendszeresség arra hívja az elmét, hogy lépjen be a képzelet ajtaján, és teljes mértékben a kompozícióra koncentráljon.

Állj meg! A művészeknek nem szabad, fegyelmezetlen lényeknek kell lenniük, akik hajlamosak az ihlet szeszélyeit követni, nem pedig a szigorú menetrendeket? A rutin nem teszi tönkre és nem fojtja el a kreativitást? Éppen ellenkezőleg. Biztonságos és ismerős helyet ad a képzeletnek, ahol barangolhat, táncolhat, zuhanhat és ugrálhat le a sziklákról.

A feladat: végezze el a szükséges változtatásokat a napi rutinban, hogy rendszeresen tudjon kreatív munkát végezni.

Gondolj arra, mikor változtattál utoljára rendszereden? Hogyan hatott ez a kreativitásra: pozitívan vagy negatívan? Mit tehetsz annak érdekében, hogy napi feladataid segítsék kreativitásodat?

2. Legyen kezdő

A kezdők gyakran alkalmatlannak és ügyetlennek érzik magukat. Szeretnénk, ha minden könnyen, kecsesen sikerülne, hogy ne legyen akadály az úton. A paradoxon az, hogy néha szórakoztatóbb valakinek lenni, aki nem tud semmit.

Egy este, amikor a fiam járni tanult, néztem, ahogy próbálkozik. Korábban azt hittük, hogy az esés kétségbeesést okoz, de Jules nem ráncolta a homlokát, és nem kezdett el sírni, és újra és újra a fenekére csapott. Felállt, egyik oldalról a másikra imbolygott, és igyekezett megőrizni egyensúlyát, mintha egy puzzle darabkáit rakná össze. Miután megfigyeltem, felírtam a gyakorlatából levont tanulságokat.

1. Nem érdekelte, hogy valaki figyeli-e.
2. Minden kísérlethez a felfedező szellemével közelített.
3. Nem törődött a kudarccal.
4. Minden új lépést élvezett.
5. Nem másolta le valaki más sétáját, hanem a saját útját kereste.

Elmerült a „shoshin” vagy „kezdő elme” állapotában. Ez a zen buddhizmusból származó fogalom, amely minden próbálkozással hangsúlyozza a nyitottság, a figyelmesség és a kíváncsiság előnyeit. „Sok lehetőség rejlik a kezdő fejében, és a szakértőnek nagyon kevés van” – mondta Shunryu Suzuki zen mester. Az ötlet az, hogy a kezdőt nem korlátozza az „eredmények” nevű szűk keret. Elméje mentes az elfogultságtól, az elvárásoktól, az ítélkezéstől és az előítéletektől.

Egy gyakorlat: vissza az elejére.

Gondolj vissza az elejére: az első gitárlecke, az első vers, az első alkalom, amikor egy másik országba mentél, még az első szerelem is. Gondolj arra, hogy milyen lehetőségeket láttál, hogyan figyelted a történteket, milyen kísérleteket végeztél, anélkül, hogy észrevetted volna.

3. Fogadja el a korlátozásokat

Ha választhatnék, nem mennék bevásárolni, és nem is tankolnám a kocsit. Nyugodtan élnék, reggel felébrednék, és az egész napot írással töltenék. Csak akkor tudtam igazán kiteljesíteni a benne rejlő lehetőségeket, és megírhattam álmaim regényét.

Valójában a kreatív életem korlátozott és kaotikus. Egész nap keményen dolgozom, hazatérek, ahol házimunka és szülői feladatom van. Szenvedek attól, amit én magam "a hiány szorongásának" nevezek: nincs elég idő, nincs elég pénz.

De őszintén szólva kezdtem ráébredni, milyen szerencsés vagyok ezekkel a korlátozásokkal. Most rejtett előnyöket látok bennük. Képzeletünk nem feltétlenül a teljes szabadságban virágzik, inkább lomha és céltalan pazarlássá válik. Nyomás alatt virágzik, ha korlátokat szabnak. A korlátozások segítenek kikapcsolni a perfekcionizmust, így munkához lát, és elkezd írni, mert muszáj.

Egy gyakorlat: Fedezze fel a korlátok kreatív erejét.

Állítson be egy időzítőt 15 vagy 30 percre, és kényszerítse magát, hogy amikor csak lehetősége van rá, kezdjen el dolgozni. Ez a stratégia hasonló a Pomodoro technikához, egy időgazdálkodási módszerhez, amelyben a munka rövid szünetekkel szakaszokra oszlik. A koncentrációs kitörések, majd a rendszeres szünetek növelhetik a mentális rugalmasságot.

4. Hagyd magad unatkozni

Sok fontos jelenség kihalt az elmúlt néhány évszázadban, de talán az egyik leginkább alábecsült veszteség az, hogy életünkből hiányzik az igazi unalom. Gondoljon csak bele: mikor érezte utoljára üresnek, és engedte, hogy az elméje élvezze anélkül, hogy a telefonja vagy a távirányítója után nyúlna?

Ha olyan vagy, mint én, annyira hozzászokott az online szórakoztatáshoz, hogy készen áll bármilyen ürügyet kitalálni, hogy elkerülje a kreativitás mélyreható gondolkodását, hogy valamit – bármit – keressen az interneten. Mintha a Net megírhatná helyetted a következő jelenetet.

Ezenkívül az MRI-vizsgálatok hasonló változásokat tártak fel az internetfüggők és a kábítószer-függők agyában. Az agy olyan elfoglalt, mint még soha, de sekélyes tükröződések. Eszközeinktől elnyelve nem figyelünk a lelki késztetésekre.

De az unalom az alkotó barátja, mert az agy ellenáll az ilyen tétlenség pillanatainak, és keresi az ingereket. A globális összekapcsolódás korszaka előtt az unalom lehetőség volt a megfigyelésre, az álmok varázslatos pillanata. Ez volt az az idő, amikor az ember tehénfejés vagy tüzet gyújtás közben új történetet tudott kitalálni.

Egy gyakorlat: tisztelje az unalmat.

Ha legközelebb unatkozik, alaposan gondolja át, mielőtt előveszi okostelefonját, bekapcsolja a tévét vagy kinyit egy magazint. Adja át magát az unalomnak, tisztelje szent alkotó pillanatként, és induljon el egy utazásra az elmével.

5. Működtesse a belső szerkesztőt

Mindegyik rendelkezik belső szerkesztővel. Általában ez egy uralkodó, követelőző elvtárs, aki megjelenik és jelenti, hogy mindent rosszul csinálsz. Aljas és arrogáns, és nem ad építő jellegű tanácsokat. Idézi kedvenc szerzőinek prózáját, és megmutatja, hogyan működnek, de csak azért, hogy megalázzon. Valójában ez az Ön írói félelmeinek és komplexusainak megszemélyesítése.

A belső szerkesztő megérti, hogy az ő útmutatása és a kiválóság iránti elkötelezettsége nélkül az Ön által első vázlatnak nevezett szemét szemét marad. Megérti a vágyat, hogy a történet minden szálát kecsesen átkösse, megtalálja a mondat tökéletes harmóniáját, a pontos kifejezést, és ez motiválja. A probléma az, hogyan találd meg a perfekcionizmusnak azt a szintjét, amely arra ösztönöz, hogy jobb legyél, ahelyett, hogy elpusztítana.

Próbálja meg meghatározni a belső szerkesztő jellegét. Arra ösztönöz, hogy jobbá válj az önfejlesztés kedvéért ("Hogyan lehetek jobb?"), vagy attól tartva, hogy mások mit fognak gondolni?

A belső szerkesztőnek meg kell értenie, hogy a kreativitás egyik összetevője az őrült ötletek hajszolása a képzelet dombjain és völgyein keresztül. Néha a beállításokat, korrekciókat és polírozást – vagy a vágást, a korbácsolást és az égetést – el kell halasztani.

A belső szerkesztőnek tudnia kell, hogy sokszor csak azért is érdemes rosszat csinálni, hogy megtegye. Arra kell összpontosítania, hogy javítsa a történetet, magának a történetnek a kedvéért, nem pedig mások ítélkező pillantásai miatt.

Egy gyakorlat: jó és rossz belső szerkesztő.

Készíts egy listát öt példából arra vonatkozóan, hogyan segít egy jó belső szerkesztő, és öt példát arra, hogy egy rossz belső szerkesztő hogyan akadályozza meg. Használja ezt a listát, hogy hívja a jó belső szerkesztőjét, hogy segítsen, amikor szüksége van rá, és elűzze a rosszat, ha visszatartja.

Forrás: Grant Faulkner Kezdje az írást. 52 tipp a kreativitás fejlesztéséhez” (Mann, Ivanov és Ferber, 2018).