A gomba szaporodásának típusai
A gombák szaporodásának három típusa van: vegetatív, ivartalan és ivaros. Gyakran helyettesítik egymást a gombák növekedésének és fejlődésének folyamatában.
A gombák vegetatív szaporodása a micélium egyes részeinek, valamint a bimbózó, chlamydospórák, arthrospórák és drágakövek leválasztásával történik. A gombák vegetatív szaporításának fő módja a micélium egyes részeinek izolálása. A micélium a régi micélium bármely részében kialakulhat, amely képes sejtet tartalmaz. Szaporodásra alkalmasak a nem sejtes micélium területei is. Ezt a szaporítási módot a hazai ehető gombák termesztése során alkalmazzák.
A rügyezés a gombák vegetatív szaporításának egyik módja. Az élesztőszerű tallusszal rendelkező gombákban található. Ennek során a leánysejt egy septum segítségével válik el az anyasejttől, majd külön egysejtű szervezetként működik. Meg kell jegyezni, hogy az élesztősejt nem képes a végtelenségig bimbózni. A tökéletes osztódások számát a kitingyűrűk határozzák meg, amelyek a vese elválasztásának helyén láthatók. Az öreg élesztősejtek nagyobbak, mint a fiatalok, de számuk kevesebb.
Az artrospórák a gombák vegetatív szaporodásának speciális sejtjei, másik nevük az oidia. A hifák felosztása következtében keletkeznek, a csúcsoktól kezdve számos folyamatra, később új micéliumot adnak életre. Az Oidia vékony héjú és rövid élettartamú. Más gombafajokban is megtalálhatók.
A drágakövek az oidia egyik alfaja, vastagabb és sötétebb színű héjuk jellemzi őket, és hosszabb ideig tartanak. Drágakövek megtalálhatók az erszényes állatokban, valamint a smukák és a tökéletlenségek.
A chlamidospórák a gombák vegetatív szaporodásához szükségesek. Sűrű, sötét színű héjuk van, és jól tűrik a zord körülményeket. Az egyes micéliumsejtek tartalmának tömörítésével és elválasztásával keletkeznek, amelyeket e folyamat során sűrű, sötét színű héj borít. Az anyai hifák sejtjétől elválasztott chlamidospórák bármilyen zord körülmények között is hosszú ideig fennmaradnak. Amikor csírázni kezdenek, sporulációs szervek vagy micélium jelennek meg bennük. A chlamidospórák számos bazidiomycetesben, deuteromycetesben és oomycetesben fordulnak elő.
Az ivartalan szaporodás fontos szerepet játszik a gombák természetben való elterjedésében, és ezen organizmusok egyik fő jellemzője. Ez a fajta szaporodás spórák segítségével történik, amelyek megtermékenyítés nélkül képződnek speciális szerveken. Ezek a szervek alakjukban és tulajdonságaiban különböznek a micélium vegetatív hifáitól. A spóraképzés endogén módszerével kétféle spórahordozó szervet különböztetnek meg – nevezetesen a zoosporangiumokat és a sporangiumokat. A konídiumok exogén módon fordulnak elő.
A gombaspórák a szaporodásban részt vevő fő struktúrák. A spórák fő funkciója egy adott faj új egyedeinek létrehozása, illetve új helyekre történő áttelepítése. Eredetükben, jellemzőikben és elszámolási módjukban különböznek egymástól. Gyakran sűrű, sokrétegű védőburok védi őket, vagy nincs sejtfaluk, lehetnek többsejtűek, szél, eső, állatok szállítják, vagy akár önállóan is mozoghatnak flagellák segítségével.
A zoospórák a gombák ivartalan szaporodási struktúrái. Ezek a protoplazma csupasz szakaszai, amelyeknek nincs héjuk, egy vagy több magjuk van egy vagy több flagellával. Ezeknek a flagelláknak az eukarióták többségére jellemző belső szerkezetük van. A gombák megtelepedéséhez szükségesek, jelentéktelen mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, és nem maradhatnak sokáig életképesek. Endogén a zoosporangiumban fordul elő. A zoospórák az alsóbbrendű gombák szaporodását szolgálják, amelyek főként vízi eredetűek, de a zoosporangium számos szárazföldi növényeken élő szárazföldi gombában is megtalálható.
A zoosporangium egy spórás szerv, amely mozgékony, ivartalanul szaporodó spórákat termel, amelyekben flagellák találhatók. Ezeket a spórákat zoospóráknak nevezzük. A zoosporangiumok általában közvetlenül a vegetatív hifákon keletkeznek, speciális sporangioforok nélkül.
A sporangiospórák (aplanospórák) a gombák ivartalan szaporodásának struktúrái. Mozdulatlanok, nincsenek mozgásszerveik, van egy héj. A gombák megtelepedéséhez szükségesek, jelentéktelen mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, és nem maradhatnak sokáig életképesek. Endogén módon keletkeznek a sporogén szervekben (sporangiumokban). A spórák a héjon (pórusokon) lévő nyílásokon keresztül lépnek ki a sporangiumból, vagy ha ez utóbbi integritása megsérül. Az endogén sporuláció primitívebb gombákban fordul elő. A sporangiospórák ivartalanul szaporodnak a Zygomycetesben.
Sporangium – ez a spórahordozó szerv neve, amelynek belsejében héjas, ivartalan szaporodású, mozdulatlan spórák keletkeznek és növekednek. A legtöbb fonalas gombában a sporangium a hifacsúcs duzzadásával jön létre, miután azt egy válaszfal választja el a szülő hifától. A spóraképződés során a sporangium protoplaszt sokszor osztódik, sok ezer spórát képezve. Számos gombafajban a sporangiumot hordozó hifák morfológiailag nagyon különböznek a vegetatív hifáktól. Ebben az esetben sporangioforoknak nevezik őket.
A sporangioforok gyümölcstermő hifák, amelyek sporangiumokat termelnek.
A konídiumok ivartalan szaporodású spórák, amelyek egy spórát hordozó szerv felületén, az úgynevezett konidioforon képződnek hegyesen, és a micélium speciális szakaszait képviselik. A közönséges konídiumok az erszényes állatokban, a bazidiomycetákban és az anamorf gombákban találhatók. A tökéletlen gombák (deuteromycetes) kizárólag konídiumokkal szaporodhatnak. A konídiumok képződésének módjai, tulajdonságaik, asszociációik és elhelyezéseik igen változatosak. A konídiumok lehetnek egysejtűek és többsejtűek, különböző alakúak. Színezésük mértéke is változó – átlátszótól aranysárgáig, füstös, szürke, olíva, rózsaszínig. A konídiumok felszabadulása általában passzívan megy végbe, de néhány esetben megfigyelhető aktív kilökődésük.