A belvárosban sétálva rengeteg különféle jógaklub, ájurvédikus központ és más olyan hely lett figyelmes, ahol az embereknek lehetőségük nyílik megismerkedni a jóga különböző területeivel. Kétszáz méterenként időnként újabb reklámplakátokra akad a szem, titokzatos rajzokkal és olyan ígéretekkel, mint „most segítünk kinyitni az összes csakrát”. Az egyik ilyen jógaközpont verandáján pedig (a nevét most nem említjük) egy magas fiatalember állt cigarettázva, aki, mint később kiderült, ott jógát tanított. Maga a dohányzó jóga ténye ledöntött, de az érdeklődés kedvéért mégis úgy döntöttem, hogy vegetáriánusként kérem fel ezt a jógagurut, amire enyhe tanácstalansággal vegyes tagadó válasz következett. Ez a helyzet kissé elgondolkodtatott: hogyan lehet az, hogy egy modern jógatanár megengedi magának, hogy dohányozzon és halálos ételeket egyen? Talán ez nem is a teljes lista… Mennyire kompatibilisek ezek a dolgok egymással? Kiderült, hogy amikor emberekkel dolgozol, mesélsz nekik az erőszakmentesség (ahimsa) elveiről, az érzékszervek irányításának fontosságáról (brahmacharya), miközben a pránájáma között csendben dohányzol és shawarmát eszel? Hasznos lenne egy „nem vegetáriánus” guru irányítása alatt gyakorolni? A bölcs Patanjali, a híres „Jóga-szútrák” összeállítója bevezet bennünket a jóga első két lépésébe, amelyek segítenek elkezdeni spirituális fejlődésünk hosszú útját – a yama és a niyama. Yama mindenkinek azt tanácsolja, hogy hagyjon fel az erőszakkal, gyilkossággal, lopással, hazugsággal, vágyakozással, haraggal és kapzsisággal. Kiderült, hogy a jóga az önmagunkon végzett legmélyebb munkával kezdődik, mind finom, mind pedig durva külső szinten. Belül a jógi megtanulja irányítani saját elméjét és irányítani az anyagi vágyakat. Kint tisztán tartja a környezetét, beleértve a tányérjára kerülő ételeket is. A gyilkosságból származó termékek elfogyasztásának megtagadása az ahimsa (erőszakmentesség), amelyet Patandzsali említett a XNUMX. században. IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT. Ezután a második lépés a niyama. Ebben a szakaszban a jógi élete olyan kötelező dolgokat foglal magában, mint a tisztaság, a fegyelem, a képesség, hogy elégedett legyél azzal, amivel rendelkezel, az önképzés, minden dolgod Istennek való odaadása. A rossz szokások sokaságától való megtisztulás folyamata éppen ezen a két kezdeti lépésen megy végbe. És csak ezután következik az ászanák, a pránájáma gyakorlása, de nem fordítva. Kár, hogy beszédünkben pislákolni kezdett a „jógiként dolgozom” kifejezés. Megfejtem: jógiként dolgozni annyit jelent, hogy napi pár órát dolgozol egy jógaközpontban, rugalmasnak és fittnek lenni, beszélni magasztos dolgokról, ismételni a fejből megjegyzett ászanák neveit, és a nap hátralevő részében folytatni a piszkoskodást. szokások. Reggel székek, este pénz. Először másokat kezdek el tanítani, és csak azután kezelem valahogy a saját problémáimat. De ennek nem szabadna így lennie. Az órákon a diák és a tanár között finom érintkezés, egyfajta kölcsönös csere zajlik. Ha jógaguruja valóban betart minden szabályt és előírást, folyamatosan dolgozik önmagán, figyeli a külső és belső tisztaságát, akkor minden bizonnyal átadja neked szellemi erejét, amely segít az önfejlődés és ön-fejlődés útján. javulás… De nem valószínű, hogy valami ilyesmi képes lesz közvetíteni számodra egy olyan tanárt, akinek nem sikerült rendet tennie saját gasztronómiai függőségeiben. Azok az emberek, akikkel érintkezünk, csodálatos hatással vannak életünkre. Mint egy szivacs, magunkba szívjuk azoknak az embereknek a jellemvonásait, ízlését és értékeit, akikkel közeli kapcsolatba kerülünk. Valószínűleg sokan észrevették, hogy sok évnyi együttélés után a férj és a feleség nagyon hasonlít egymásra – ugyanazok a szokások, beszédmód, gesztusok stb. Ugyanez igaz a tanár és diák közötti interakcióra is. A tanuló alázattal és tisztelettel fogadja el a tudást a tanártól, aki viszont készségesen megosztja tapasztalatait a tanulóval. Most gondoljon bele, milyen tapasztalatokat szerezhet egy olyan embertől, aki még nem tanult semmit? Hagyja, hogy a jógatanár ne kapja meg a tökéletes ászanát, abszolút egyenletes formát, de nem fog a verandán dohányozni és karajt vacsorázni. Hidd el, ez sokkal fontosabb. A belső és külső tisztaság a saját jellemünkkel, szokásainkkal, környezetünkkel végzett hosszú távú munka eredménye. Ez az az íz, amit egy jógagurunak meg kell adnia tanítványainak.
2022-11-11