A myoclonusra rövid izomrángások jellemzőek. Ezek akaratlan és hirtelen mozdulatokban nyilvánulnak meg. Különböző formái léteznek, beleértve az alvás mioklonust vagy a másodlagos mioklonust, amely különösen epilepsziában fordul elő.

A myoclonus egy rövid izomrángás, amely akaratlan, hirtelen és hirtelen mozgásokat okoz. Előfordulhatnak spontán módon, vagy olyan ingerre adott reakcióként, mint például zaj vagy fényvillanás. A rángatózás egyetlen izomban fordulhat elő, vagy izomcsoportot érinthet.

A myoclonus szokásos példája a csuklás vagy a phrenoglottic myoclonus. Ez az önkéntelen izomösszehúzódások következménye.

A myoclonus oka lehet hirtelen izomösszehúzódás vagy az izomtevékenység hirtelen leállása. Ezeknek a jelenségeknek több magyarázata is lehet. Esettől függően háromféle myoclonus létezik:

• fiziológiai myoclonus, amelyek kapcsolódnak a szervezet működéséhez;
• másodlagos myoclonus, amelyeket a szervezetben fellépő rendellenességek előfordulása okoz;
• les myoclonies iatrogènes, amelyek az orvosi kezelés következményei.

A fiziológiai myoclonus okai

A myoclonus a test működéséhez köthető. Idézhetünk például:

• frenoglottikus myoclonus, ismertebb nevén csuklás;
• elalvás előtti myoclonus, vagy alvás myoclonus, amely alváskor megdöbbenve nyilvánul meg, és általában az elalvás első perceiben jelentkezik.

Más fiziológiai okokat is azonosítottak. Ide tartozik a szorongás, a testmozgás és az étrend.

A másodlagos myoclonus okai

A másodlagos myoclonus különböző rendellenességeknek köszönhető, például:

• epilepszia, neurológiai állapot, amelyben a myoclonus az egyik fő tünet;
• demencia, különösen Creutzfeldt-Jakob-kór, Alzheimer-kór, diffúz Lewy-testbetegség, frontotemporális demencia vagy Rett-szindróma idején;
• spinocerebellaris degeneráció, amely számos neurodegeneratív betegség, például Parkinson-kór, Huntington-kór, Ramsay-Hunt-szindróma vagy akár Wilson-kór összefüggésében fordul elő;
• fizikai és hipoxiás encephalopathiák, agyi diszfunkciók, amelyek különösen áramütés, hőguta, hypoxia, traumás agysérülés és dekompressziós betegség esetén jelentkeznek;
• toxikus encephalopathia, agyi károsodás, amely különösen a nehézfém -mérgezés következménye;
• fertőzések, különösen a letargiás encephalitis, a herpes simplex vírusos encephalitis, a fertőzés utáni encephalitis, a malária, a szifilisz és a Lyme-kór esetén;
• bizonyos anyagcserezavarok, például hyperthyreosis, májelégtelenség, veseelégtelenség, hipoglikémia, nem ketotikus hyperglykaemia és hyponatremia.

Az iatrogén myoclonus okai

A myoclonus néha orvosi kezelés eredménye lehet. Következhet például a következőkből:

• pszichiátriai kezelés, különösen lítium, antidepresszánsok vagy neuroleptikumok alkalmazása esetén;
• bizonyos fertőzésellenes kezelések, különösen kinolonok alkalmazása esetén;
• bizonyos kardiológiai kezelések;
• altatók használata;
• antikonvulzív szerek használata;
• érzéstelenítők szedése.

A myoclonus klinikai megnyilvánulásai esetenként eltérőek. Különösen amplitúdójuk és frekvenciájuk változhat. Súlyosabb esetekben az izomrángás általánosítható a rohamok megjelenésével.

Amikor a myoclonus általános, tartós vagy megismétlődik, sürgős orvosi konzultáció javasolt. Az orvosi menedzsment lehetővé teszi a myoclonus okának azonosítását és kezelését.

A myoclonus eredetének meghatározásához általában szükség van a kóros mozgások elektrofiziológiai rögzítésére.

Az izomrángások enyhítésére néha tüneti kezelést lehet alkalmazni. Ez a különböző gyógyszerek használatán alapulhat:

• benzodiazepinek, például a klonazepám, amelyek a pszichotróp gyógyszerek egy csoportja;
• epilepsziaellenes szerek, például valproát;
• nootropikumok, például piracetám;
• görcsoldók, például leviracetám.