„Néhány ember annyira hozzászokik problémáihoz és egészségtelen viselkedéséhez, hogy nem hajlandó megválni tőlük” – mondja Charles Turk pszichiáter és pszichoanalitikus, aki több mint 20 éve foglalkozik pszichoanalízissel.
Amikor Török Károly orvostanhallgató és gyakornok volt egy kórházban, észrevette, hogy a fizikailag felépült betegek gyakran továbbra is érzelmi szorongást tapasztalnak. Aztán először érdeklődött a pszichiátria iránt, amely csak az ilyen pillanatokra figyel.
Azelőtt tanult, hogy a pszichiátria „újra felfedezte volna az agy működését”, tanárai és felügyelőinek többsége pedig pszichoanalízisre szakosodott – ez eleve meghatározta a választását.
Török Károly a mai napig mindkét irányt – a pszichiátriát és a pszichoanalízist – kombinálja gyakorlatában. Munkássága elismerést kapott a szakmai körökben. 1992-ben megkapta a pszichiáterek szakmai szervezetének, a Mentális Betegek Országos Szövetségének díját. 2004-ben egy újabb díj a Nemzetközi Pszichoanalitikus Oktatási Szövetségtől.
Miben különbözik a pszichoanalízis a pszichoterápiától?
Török Károly: Véleményem szerint a pszichoterápia segít megszabadulni azoktól a tünetektől, amelyek zavarják az embert. A pszichoanalízis ezzel szemben a tünetek mögött rejlő belső konfliktusok azonosítását és feloldását célozza.
Pontosan hogyan segít a pszichoanalízis a betegeknek?
Lehetővé teszi egy biztonságos tér kialakítását, és az ügyfél szabadon beszélhet olyan témákról, amelyeket még soha senkivel nem beszélt meg – miközben az elemző nem avatkozik bele a folyamatba.
Ismertesse a pszichoanalízis folyamatát! Pontosan hogyan dolgozol az ügyfelekkel?
Nem adok semmilyen formális instrukciót, hanem biztonságos teret teremtek a kliensnek, és finoman irányítom, és arra biztatom, hogy ezt a teret úgy töltse be, hogy az számára a leghasznosabb legyen. Ennek a munkának az alapja a „szabad asszociációk”, amelyeket az ügyfél a folyamat során kifejez. De minden joga megvan, hogy megtagadja.
Amikor az ember először találkozik szakemberrel, hogyan válasszon a pszichoanalízis és a terápia egyéb formái között?
Először is el kell gondolkodnia azon, hogy pontosan mi is zavarja. Aztán döntse el, hogy mit szeretne elérni a szakemberrel való együttműködésből. Egyszerűen egy probléma tüneteinek enyhítésére vagy megszabadulására, vagy szubjektív állapotának mélyebb tanulmányozására és feltárására.
Miben különbözik a pszichoanalitikus munkája attól, amit más területek és módszerek szakemberei kínálnak?
Nem adok tanácsot, mert a pszichoanalízis arra hívja fel az embert, hogy megtalálja magában a kulcsot – és már meg is van – abból a börtönből, amelyet magának épített. És igyekszem nem gyógyszereket felírni, bár bizonyos esetekben ezek is fontos szerepet játszhatnak a kezelés teljes folyamatában.
Mesélje el nekünk a pszichoanalitikussal kapcsolatos személyes tapasztalatait.
Amíg én magam a kanapén feküdtem, pszichoanalitikusom megteremtette számomra azt a nagyon biztonságos teret, ahol eszközöket és megoldásokat találhatok arra, hogy megszabaduljak az elidegenedés, a félelem, a rögeszmés makacsság és a depresszió érzéseitől, amelyek régóta gyötörtek. Felváltotta a „hétköznapi emberi elégedetlenség”, amelyet Freud ígért pácienseinek. A praxisomban igyekszem ugyanezt tenni az ügyfeleimnél is.
Soha nem ígérek többet az ügyfeleknek, mint amennyit biztosan tudok adni nekik.
Ön szerint kinek tud segíteni a pszichoanalízis?
A mi szakterületünkön úgy gondolják, hogy van egy bizonyos kritériumrendszer, amely alapján meg lehet határozni, hogy ki alkalmas a pszichoanalízisre. Feltételezik, hogy a módszer potenciálisan veszélyes lehet a „sebezhető egyénekre”. De én egy másik nézőponthoz jutottam, és úgy gondolom, hogy lehetetlen megjósolni, kinek lesz haszna a pszichoanalízisből, és kinek nem.
Ügyfeleimmel igyekszem észrevétlenül elkezdeni a pszichoanalitikus munkát, megteremtve a megfelelő feltételeket. Bármikor visszautasíthatják, ha úgy érzik, hogy ez túl nehéz számukra. Ily módon elkerülhetők az úgynevezett „veszélyek”.
Vannak, akik annyira megszokják problémáikat és egészségtelen viselkedésüket, hogy nem hajlandók elengedni őket. A pszichoanalízis azonban mindenkinek hasznos lehet, aki meg akarja érteni, miért kerül újra és újra ugyanazokba a kellemetlen helyzetekbe, és eltökélt szándéka, hogy ezt helyrehozza. És szeretne megszabadulni az életét megmérgező élményektől, kellemetlen megnyilvánulásoktól.
Volt néhány olyan betegem, aki a korábbi terápia során zsákutcába jutott, de sok munka után sikerült javítanunk az állapotukon – helyet tudtak találni a társadalomban. Közülük hárman skizofréniában szenvedtek. Három másik személy borderline személyiségzavarban szenvedett, és szenvedtek a gyermekkori pszichotrauma súlyos következményeitől.
De voltak kudarcok is. Három másik beteg például kezdetben nagy reményeket fűzött a „beszédkúrához”, és a terápia mellett foglalt állást, de közben feladták. Ezek után úgy döntöttem, soha nem ígérek többet az ügyfeleknek, mint amennyit biztosan tudok adni nekik.