Sokan érdeklődnek az ivóvíz minősége és biztonsága iránt. Mivel a folyókat és tavakat könnyen szennyezik az ipari hulladékok és a mezőgazdasági területekről lefolyó víz, a talajvíz a jó minőségű ivóvíz fő forrása. Az ilyen víz azonban nem mindig biztonságos. Sok kút, ivóvízforrás is szennyezett. Napjainkban a vízszennyezést az egyik legnagyobb egészségügyi veszélynek tekintik. A vízben előforduló leggyakoribb szennyeződések a víz klóros fertőtlenítése során keletkező melléktermékek. Ezek a melléktermékek növelik a hólyag- és vastagbélrák kockázatát. Azon terhes nőknél, akik nagy mennyiségben fogyasztják ezeket a melléktermékeket, fokozott a vetélés kockázata. Az ivóvíz nitrátokat tartalmazhat. A talajvízben (beleértve a magánkutakot is) a nitrátforrások jellemzően mezőgazdasági hulladékok, műtrágyák és takarmánytelepekről származó trágya. Az emberi szervezetben a nitrátok nitrozaminokká, rákkeltő anyagokká alakulhatnak. A régi csövekkel és a csőcsatlakozásoknál ólomforraszanyaggal érintkező víz ólommal telítődik, különösen, ha meleg, oxidált vagy meglágyult. A magas vérólomtartalmú gyermekek olyan problémákat tapasztalhatnak, mint a növekedés visszamaradása, tanulási zavarok, viselkedési problémák és vérszegénység. Az ólomnak való kitettség szintén növeli a reproduktív betegségek kockázatát. A szennyezett víz tele van olyan betegségekkel is, mint a kriptosporidiózis. Tünetei hányinger, hasmenés és influenzaszerű állapot. Ezek a tünetek hét-tíz napig fennállnak. A Cryptosporidium parvum, a kriptosporidiózis terjedéséért felelős protozoon gyakran előfordul szennyvízzel vagy állati hulladékkal szennyezett tavakban és folyókban. Ez a szervezet nagy ellenállással rendelkezik a klórral és más fertőtlenítőszerekkel szemben. Akkor is okozhat betegséget, ha elenyésző mennyiségben kerül az emberi szervezetbe. A Cryptosporidium parvum semlegesítésének leghatékonyabb módja a forrásban lévő víz. A csapvíz fordított ozmózissal vagy speciális szűrővel tisztítható belőle. A növényvédő szerek, az ólom, a víz klórozásának melléktermékei, az ipari oldószerek, a nitrátok, a poliklórozott bifenilek és más vízszennyező anyagok miatti aggodalmak sok fogyasztót arra késztetnek, hogy a palackozott vizet részesítsék előnyben, azt hiszik, hogy az egészségesebb, tisztább és biztonságosabb. A palackozott víz különböző formátumokban kapható.
A forrásvíz, amelyet többnyire palackokban árulnak, földalatti forrásokból származó víz. Úgy gondolják, hogy az ilyen források nem szennyezettek, bár ez kétséges. Az ivóvíz másik forrása a csapvíz, amelyet palackozás előtt általában fertőtlenítenek vagy szűrnek. A tisztított vizet jellemzően desztillálják, vagy fordított ozmózisnak vagy hasonló eljárásnak vetik alá. A palackozott víz népszerűségének fő oka azonban az íze, nem a tisztasága. A palackozott vizet ózonnal fertőtlenítik, amely gáz nem hagy maga után utóízt, így jobb ízű, mint a klórozott víz. De vajon a palackozott víz jobb a csapvíznél a tisztaság és a biztonság szempontjából? Alig. A palackozott víz nem feltétlenül felel meg magasabb egészségügyi előírásoknak, mint a csapvíz. A kutatások azt mutatják, hogy sok palackozott víz márka ugyanazokat a vegyszereket és melléktermékeket tartalmazza, mint a csapvíz, például trihalogén-metánokat, nitrátokat és káros fémionokat. Az eladott palackozott víz megközelítőleg negyede a közüzemi vízellátásból nyert, egyszerűen kezelt csapvíz. A műanyag palackok, amelyekben víz található, egész csomó egészségre ártalmas vegyülettel egészítik ki összetételét. A szűrőket használóknak emlékezniük kell arra, hogy a szűrők megfelelő karbantartást igényelnek, és rendszeresen cserélni kell őket. Mivel a tiszta víz elengedhetetlen a szervezet számára, az elfogyasztott víz minősége az egészséges életmód elsődleges szempontja kell, hogy legyen. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy megvédjük az ivóvízforrásokat a szennyezéstől.