Nehéz helyzetbe kerülve, párkapcsolati krízist élve át, vagy választás előtti elbizonytalanodva gyakran kérünk tanácsot: kérdezünk barátokat, kollégákat vagy az internetet. A gyerekkorunkból tanult alapelv vezérel bennünket: minek kitalálni valamit, amit már előttünk kitaláltak. A személyes kérdések megoldásában azonban ez az elv gyakran nem működik, és a tanácsok megkönnyebbülés helyett irritációt okoznak. Miért történik ez, és hogyan lehet megoldást találni?
Amikor az ügyfelek segítséget kérnek, gyakran tanácsot kérnek. Például, hogyan lehet kilépni egy kapcsolatból, vagy hogyan lehet helyrehozni. Azt kérdezik, hogy érdemes-e otthagyni a munkát, ideje szülni, mit kell tenni, hogy magabiztosabbá váljon, ne legyen félénk.
Úgy tűnik, a legtöbb kérdés egyidős a világgal – tényleg nem találtak még ki valamilyen általános szabályt vagy mentőtablettát, amely minden esetben segítene? Vannak, akik közvetlenül ezt kérdezik, például: „Ön szerint van jövője a kapcsolatnak ezzel a személlyel?” Jaj, itt fel kell háborodnom: sem nekem, sem a kollégáimnak nincs általános válaszunk. – Akkor mit tegyünk? - kérdezed. – Találd fel a kereket – válaszolom.
Az emberiség annyi kényelmes eszközt hozott létre, amelyek megkönnyítik az életet, hogy a már létezők újrafeltalálása időpocsékolás. De amikor olyan kérdésekről van szó, mint a kapcsolatok kiépítése, az önbizalom megszerzése, a bánat megküzdése vagy a veszteség elfogadása, egyszerűen nincs más lehetőség, mint újra feltalálni a kereket. Igen, olyan, amelyik tökéletes számunkra.
Emlékszem, gyerekként csak kíváncsiságból biciklit cseréltünk a szomszéd fiúval. Úgy nézett ki, mint egy közönséges bicikli, de milyen kényelmetlen volt: a lába alig érte el a pedálokat, az ülés pedig túl keménynek tűnt. Körülbelül ugyanez lesz, ha sietve követed valakinek a tanácsát, és valaki más mintája szerint kezded el berendezkedni az életed: barátként, ahogy a tévében tanácsolják vagy a szülők ragaszkodnak hozzá.
Érzéseinket megélve, újak felé nyitva fokozatosan – önerőből vagy pszichoterapeuta segítségével – összeszereljük saját kerékpárunkat.
A pszichoterápia részben a kerék újrafeltalálásának folyamata, gondos, gondos válaszkeresés a „hogyan legyek” és a „mi illik hozzám” kérdésekre. A kapcsolatokat nem lehet megtanulni a könyvekből, bár hasznosak lehetnek, ha segítenek feltenni magadnak a megfelelő kérdéseket. Tegyük fel, hogy a mesterséges intelligencia a tökéletes társat választotta nekünk. De még egy ellenőrzött képlet alapján is partnert választva, ennek eredményeként egy élő emberrel találkozunk, és nincs más dolgunk, mint magunk élni ezeket a kapcsolatokat, kísérletezve, improvizálva bennük.
Mit mondj a párodnak, ha veszekedsz? Hogyan egyezzünk meg a pénzügyekben, hogy ki viszi el a szemetet? A válaszokat magának kell kitalálnia. Hogy melyikük lesz igaz, azt csak saját magára hallgatva határozhatja meg. És valószínű, hogy teljesen mások lesznek, mint a barátok vagy az internet által ajánlottak.
A veszteség elfogadásához nincs más kiút, mint megélni azt. Ahhoz, hogy magabiztosabb legyek, fontos kitalálni, honnan ered, pontosan az én bizonytalanságomból. Mire figyeljek, amitől félénk vagyok?
Így az érzéseken átélve és az újak felé nyitva fokozatosan – magunk vagy pszichoterapeuta segítségével – összeszereljük saját kerékpárunkat. Valakinek rózsaszín szalagokkal és könyvkosárral, valakinek szöges gumikkal és erős kerekekkel lesz. És csak azután, hogy egy magunknak teremtett biciklin fellökünk a talajról, kezdünk pedálozni valódi énünk felé.