Lehet, hogy régóta terápiában vagy más módon küzdöttél át traumáin és küzdelmein, és úgy érzi, megváltozott. Ám ekkor valami fájdalmas történik, és úgy tűnik, hogy visszakerülsz – visszatér a régi viselkedés, gondolatok és érzések. Ne aggódj, ez normális.
Nem hagyhatjuk végleg magunk mögött a múltat. Időről időre emlékeztet bennünket önmagára, és talán nem mindig kellemes módon. Hogyan reagáljunk és mit tegyünk, ha visszatérünk a régi traumákba?
Tanulmányoztad a gyermekkori sérelmeket, ismered a kiváltó okokat, megtanultad újrafogalmazni a negatív gondolatokat. Megérted, hogy a múltbeli tapasztalatok hogyan befolyásolják a mai viselkedést, gondolatokat és érzéseket, rendszeresen részt veszel pszichológiai tréningeken, és vigyázol magadra. Más szóval, elég messzire jársz a terápiás úton ahhoz, hogy legyőzd a múltbeli nehézségeket.
Kezdted jobban érezni magad, és büszke vagy arra, hogy végre megérted önmagad. És hirtelen valami kellemetlen történik, és megint elbizonytalanít. Aggódsz amiatt, hogy hogyan nézel ki, aggódsz amiatt, hogy nem tudod megmagyarázni, mit érzel. Összezavarodnak a gondolataid. A kis dolgok kijönnek magukból.
Néha visszatér a múlt
Olyan keményen dolgoztál, hogy legyőzd a gyermekkori traumát. Szorgalmasan tanultad a légzéstechnikákat és alkalmaztad azokat nehéz helyzetekben. De most szemtől szembe állsz egy olyan személlyel, akit már rég elfelejtettek. Nézed magad a tükörben, és a tükörképed azt mondja: "Még mindig nem vagyok elég jó." Mi történt?
Nehéz megváltoztatni az önmagadról alkotott hiedelmeket és növelni az önbecsülést. Ez hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. De nem szabadulsz meg örökre a múlttól, amely emberként formált. És néha visszatérnek az emlékek, és újraéled a rég elfeledett érzelmeket.
A temetés egy elhunyt szeretettre emlékeztethet. A nyírt fű illata a hiányzó gyermekkorról szól. A dal fájdalmas emlékeket idéz fel az erőszakról vagy a traumáról. Egy véget ért kapcsolat felszínre hozhatja az elhagyatottság mélyen gyökerező érzését. Egy új kolléga vagy barát kétségbe vonhatja magát.
Csalódott leszel, szorongsz, depresszióba süllyedsz. Hirtelen azon kapod magad, hogy visszatérsz a régi viselkedési mintákhoz, gondolataidhoz és érzéseidhez, amelyeket átdolgoztál és hátrahagytál. És megint úgy érzed, hogy elveszted magad a jelenben.
Fogadd el az igazit
Mi a teendő, ha a múlt emlékeztet magára? Fogadja el, hogy a gyógyulás hullámvölgyekkel és hullámvölgyekkel járó folyamat. Amikor úgy érzed, pánikba esel, szorongsz, és nem tudsz újra megbirkózni a gyötrő érzelmekkel, állj meg, és elemezzed, mi okozta ezt, és hogyan reagálsz a helyzetre. Mit érzel? Hogyan reagál a szervezeted? Lehet, hogy csavarodott a gyomrod vagy hányingered van. Előfordult már veled? Ha igen, akkor mikor?
Emlékeztesd magad, hogy a fájdalmas érzések és gondolatok elmúlnak. Emlékezzen vissza, hogyan dolgozott velük a terápia során. Fedezze fel, hogyan hat rád a múlt most. Ugyanazt érzed, mint korábban? Hasonlóak ezek a tapasztalatok? Rosszul érzed magad, méltatlan a szerelemre? Milyen múltbeli tapasztalatok vezetnek ezekhez a gondolatokhoz? Hogyan erősíti fel őket az, ami most történik?
Emlékezzen arra, milyen önmegtartó készségekkel rendelkezik most: negatív gondolatok újragondolása, mély légzés, fájdalmas érzések elfogadása, gyakorlat.
Nem hagyhatod örökre magad mögött a múltat, bármennyire is szeretnéd. Időnként meglátogat. Köszöntsd őt a következő szavakkal: „Helló, öreg barátom. Tudom, hogy ki vagy. Tudom, hogy mit érzel. És tudok segíteni.»
Önmagunk, múltunk és jelenünk elfogadása annak minden hibájával együtt a kulcsa a gyógyulás soha véget nem érő folyamatának. Fogadd el magad most. És fogadd el azt, aki valaha voltál.
A szerzőről: Denise Oleski pszichoterapeuta.