Ismerje fel az epilepsziás rohamot

Mivel az epilepsziát az idegsejtek kóros elektromos aktivitása okozza, a rohamok befolyásolhatják az agy által koordinált bármely funkciót. A rohamok jelei és tünetei a következők lehetnek:

• Eszméletvesztés vagy megváltozott tudat. Néha a szemek nyitva maradnak, merev tekintettel: az ember már nem reagál.
• A személy hirtelen elesése nyilvánvaló ok nélkül.
• Bizonyos esetekben görcsök: a karok és lábak elhúzódó és akaratlan izomösszehúzódásai.
• Néha átalakult észlelések (íz, illat stb.).
• Hangos légzés.
• A személy nyilvánvaló ok nélkül megijed; akár pánikba eshet vagy dühös lehet.
• Néha aura előzi meg a rohamot. Az aura egy személyenként változó érzés (szaglási hallucináció, vizuális hatás, déjà vu érzés stb.). Nyilvánulhat ingerlékenységben vagy nyugtalanságban. Bizonyos esetekben a szenvedő felismeri ezeket a tipikus aurás érzéseket, és ha van idejük, feküdjön le, hogy megakadályozza az esést.

A legtöbb esetben az epilepsziás személy általában minden alkalommal azonos típusú rohamokat kap, így a tünetek epizódonként hasonlóak lesznek.

Sürgősen orvosi segítséget kell kérni, ha az alábbiak bármelyike ​​előfordul:

• A görcs több mint öt percig tart.
• A légzés vagy a tudatállapot nem tér vissza a roham elmúltával.
• Rögtön második görcs következik.
• A betegnek magas láza van.
• Kimerültnek érzi magát.
• A személy terhes.
• A személy cukorbeteg.
• A személy a roham során megsérült.
• Ez az első epilepsziás roham.

Veszélyeztetett emberek

• Emberek, akiknek családjában volt epilepszia. Az öröklődés szerepet játszhat az epilepszia számos formájában.
• Azok az emberek, akik súlyos ütés, agyvérzés, agyhártyagyulladás stb. Következtében agyi sérülést szenvedtek, valamivel nagyobb kockázatnak vannak kitéve.
• Az epilepszia gyakoribb csecsemőkorban és 60 éves kor után.
• Demenciában szenvedők (pl. Alzheimer -kór). A demencia növelheti az epilepszia kockázatát idős embereknél.
• Agyfertőzésben szenvedők. Fertőzések, például agyhártyagyulladás, amely az agy vagy a gerincvelő gyulladását okozza, növelhetik az epilepszia kockázatát.

Diagnosztikai

Az orvos áttekinti a beteg tüneteit és kórtörténetét, és számos tesztet végez az epilepszia diagnosztizálására és a rohamok okának meghatározására.

Neurológiai vizsgálat. Az orvos felméri a beteg viselkedését, motoros készségeit, mentális funkcióit és egyéb tényezőket, amelyek meghatározzák az epilepszia típusát.

Vérvétel. Vérmintát lehet venni a fertőzések, genetikai mutációk vagy más rohamokkal járó állapotok jeleinek keresésére.

Az orvos vizsgálatokat is javasolhat az agy rendellenességeinek kimutatására, például:

• Az elektroencefalogram. Ez a leggyakoribb teszt az epilepszia diagnosztizálására. Ebben a vizsgálatban az orvosok a páciens fejbőrére elektródákat helyeznek, amelyek rögzítik az agy elektromos aktivitását.
• Egy szkenner.
• Egy tomográfia. A tomográfia röntgensugarakat használ az agy képeinek lekérésére. Olyan rendellenességeket tárhat fel, amelyek görcsöket okozhatnak, például daganatokat, vérzést és cisztákat.
• Mágneses rezonancia képalkotás (MRI). Az MRI észlelheti az agy elváltozásait vagy rendellenességeit is, amelyek görcsöket okozhatnak.
• Pozitron emissziós tomográfia (PET). A PET kis mennyiségű vénába fecskendezett radioaktív anyagot használ az agy aktív területeinek megtekintésére és rendellenességek észlelésére.
• Számítógépes egyfotonos emissziós tomográfia (SPECT). Ezt a típusú vizsgálatot elsősorban akkor alkalmazzák, ha az MRI és az EEG nem azonosította az agyi rohamok eredetét.
• Neuropszichológiai tesztek. Ezek a tesztek lehetővé teszik az orvos számára, hogy felmérje a kognitív teljesítményt: memória, folyékonyság stb., És meghatározza, hogy az agy mely területei érintettek.