Nem számít hány évesek vagyunk, egy apa vagy anya halála mindig nagy fájdalmat okoz. Néha a gyász hónapokig, évekig elhúzódik, és súlyos betegséggé válik. David Sack rehabilitációs pszichiáter arról beszél, hogy milyen segítségre van szüksége ahhoz, hogy visszatérjen a teljes élethez.
52 évesen árva lettem. Felnőtt korom és szakmai tapasztalatom ellenére édesapám halála fenekestül felforgatta az életemet. Azt mondják, ez olyan, mintha elveszítenéd önmagad egy részét. De az volt az érzésem, hogy önazonosságom horgonya elszakadt.
A sokk, a zsibbadás, a tagadás, a harag, a szomorúság és a kétségbeesés azon érzelmek skálája, amelyeken az emberek átélnek, amikor elveszítik szeretteiket. Ezek az érzések még sok hónapig nem hagynak el bennünket. Sokak számára bizonyos sorrend nélkül jelennek meg, és idővel elvesztik élességüket. De személyes ködöm nem oszlott el több mint fél évig.
A gyász folyamata időt vesz igénybe, és a körülöttünk lévők néha türelmetlenséget mutatnak – azt akarják, hogy minél előbb jobban legyen. De valaki a veszteség után sok évig élesen átéli ezeket az érzéseket. Ennek a folyamatos gyásznak kognitív, társadalmi, kulturális és spirituális vonatkozásai lehetnek.
Gyász, függőség és lelki összeomlás
A kutatások azt mutatják, hogy egy szülő elvesztése növelheti a hosszú távú érzelmi és mentális problémák, például a depresszió, a szorongás és a kábítószer-függőség kockázatát.
Ez különösen igaz azokra a helyzetekre, amikor egy személy nem kap teljes támogatást a gyász ideje alatt, és nem talál teljes jogú örökbefogadó szülőt, ha rokonai túl korán meghalnak. Az apa vagy anya gyermekkori halála jelentősen megnöveli a mentális problémák kialakulásának esélyét. Körülbelül minden 20. 15 év alatti gyermeket érint az egyik vagy mindkét szülő elvesztése.
Az apjukat elvesztő fiak nehezebben viselik a veszteséget, mint a lányok, a nők pedig az anyjuk halálát.
Egy másik döntő tényező az ilyen következmények előfordulásában a gyermek közelsége az elhunyt szülőhöz, valamint a tragikus esemény egész jövőbeli életére gyakorolt hatásának mértéke. És ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az emberek könnyebben átélik valakinek az elvesztését, akivel kevésbé voltak közel. Bátran állíthatom, hogy ebben az esetben a veszteségélmény még mélyebb lehet.
A szülő elvesztésének hosszú távú következményeit többször is vizsgálták. Kiderült, hogy ez mind a lelki, mind a fizikai egészséget érinti, utóbbi férfiaknál gyakrabban nyilvánul meg. Ráadásul az apjukat elvesztett fiak nehezebben élik meg a veszteséget, mint a lányok, a nők pedig nehezebben tudnak megbékülni anyjuk halálával.
Ideje segítséget kérni
A veszteség elméletével kapcsolatos kutatások segítettek megérteni, hogyan lehet segíteni a szüleik halála által traumált embereken. Nagyon fontos az ember személyes erőforrásaira és öngyógyító képességére összpontosítani. Fontos, hogy jelentős rokonai, családtagjai átfogó segítséget nyújtsanak számára. Ha egy személy bonyolult gyászt él át, amely hosszú ideig tart a szeretett személy halála után, további intézkedésekre és mentális egészségügyi szűrésre lehet szükség.
Mindannyian a saját módján és tempójában küzdünk meg szeretteink elvesztésével, és nagyon nehéz lehet felismerni, hogy a szomorúság melyik szakaszban válik krónikus komplex betegséggé. Az ilyen elhúzódó formát - kóros gyászt - általában hosszan tartó fájdalmas élmények kísérik, és úgy tűnik, hogy az ember nem tudja elfogadni a veszteséget, és még hónapokkal, évekkel a szeretett személy halála után sem képes továbblépni.
A rehabilitáció útja
A szülő halála utáni felépülés szakaszai közé tartozik egy fontos szakasz, amelyben megengedjük magunknak, hogy átéljük a veszteség fájdalmát. Ez segít abban, hogy fokozatosan felismerjük, mi történt, és haladjunk előre. Ahogy gyógyulunk, visszanyerjük azt a képességet, hogy élvezzük a másokkal fenntartott kapcsolatainkat. De ha továbbra is megszállottan élünk és túlreagáljuk a múlt emlékeztetőit, szakmai segítségre van szükség.
A szakemberrel való kommunikáció támogat, és segít nyíltan beszélni a szomorúságról, frusztrációról vagy haragról, megtanul megbirkózni ezekkel az érzésekkel, és csak engedni, hogy megnyilvánuljanak. Ebben a helyzetben a családi tanácsadás is hasznos lehet.
Könnyebb lesz megélni és elengedni a gyászt, ha nem rejtjük el érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket.
A szülő halála visszahozhatja a régi fájdalmat és haragot, és jelentős hatással lehet a családi rendszer folyamataira. A családterapeuta segít szétválasztani a régi és az új konfliktusokat, konstruktív módszereket mutat ezek megszüntetésére, a kapcsolatok javítására. Találhat egy megfelelő támogató csoportot is, amely segíthet abban, hogy kevésbé érezze magát visszavonultnak a gyásztól.
Az elhúzódó gyász gyakran vezet „öngyógyításhoz” alkohollal vagy drogokkal. Ebben az esetben mindkét problémát egyszerre kell megoldani, és kettős rehabilitációt igényel a megfelelő központokban és klinikákon.
És végül, az öngondoskodás a gyógyulás másik fontos része. Könnyebb lesz megélni és elengedni a gyászt, ha nem rejtjük el érzéseinket, gondolatainkat, emlékeinket. Egészséges táplálkozás, megfelelő alvás, testmozgás és elegendő idő a gyászra és pihenésre mindenkinek szüksége van egy ilyen helyzetben. Meg kell tanulnunk türelmesnek lenni önmagunkkal és a körülöttünk lévőkkel, akik gyászolnak. Ez egy nagyon személyes utazás, de nem szabad egyedül végigmenned.
A szerző David Sack pszichiáter, egy alkoholisták és kábítószer-függők rehabilitációs központjainak hálózatának főorvosa.