Jelenleg társadalmunk meg van tévedve, és úgy véli, hogy a húsevés nagyon fontos az élet fenntartásához. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: biztosíthatja-e a vegetáriánus étrend az élet és az erő fenntartásához szükséges fehérjemennyiséget? Mennyire erős a kapcsolat az étkezésünk és a várható élettartam között?
Dr. Bergstrom, a stockholmi Fiziológiai Intézet munkatársa egy sor nagyon érdekes kísérletet végzett. Több profi sportolót is kiválasztott. Kerékpárergométeren kellett munkát végezniük fizikai képességeik 70%-os terhelésével. Megvizsgálták, hogy a sportolók különböző táplálkozási körülményeitől függően mennyi ideig tart a kimerültség pillanata. (Fáradtságot úgy határoztak meg, mint egy adott terhelés további ellenálló képességét, valamint azt az állapotot, amikor az izomglikogénraktárak kezdenek kimerülni)
A kísérlet első szakaszának előkészítése során a sportolók hagyományos vegyes ételt etettek, amely húsból, burgonyából, sárgarépából, margarinból, káposztából és tejből állt. A kimerültség pillanata ebben a szakaszban átlagosan 1 óra 54 perc után következett be. A kísérlet második szakaszának előkészítése során a sportolókat magas kalóriatartalmú ételekkel etették, amelyek nagy mennyiségű fehérjét és állati zsírokat tartalmaztak, nevezetesen: húst, halat, vajat és tojást. Ezt a diétát három napig tartották. Mivel egy ilyen diéta mellett a sportolók izmai nem tudták felhalmozni a szükséges mennyiségű glikogént, a kimerültség ebben a szakaszban átlagosan 57 perc után következett be.
A kísérlet harmadik szakaszára készülve a sportolókat nagy mennyiségű szénhidrátot tartalmazó étellel etették: kenyérrel, burgonyával, kukoricával, különféle zöldségekkel és gyümölcsökkel. A sportolók 2 óra 47 percig tudtak fáradtság nélkül pedálozni! Ezzel a diétával az állóképesség majdnem 300%-kal nőtt a magas kalóriatartalmú fehérjék és zsíros ételek fogyasztásához képest. A kísérlet eredményeként Dr. Per Olof Estrand, a stockholmi Fiziológiai Intézet igazgatója elmondta: „Mit tanácsolhatunk a sportolóknak? Felejtsd el a fehérje-mítoszt és más előítéleteket…”. Az egyik karcsú sportoló aggódni kezdett, hogy nincsenek olyan nagy izmai, mint amennyire a divat megköveteli.
A társai az edzőteremben azt tanácsolták neki, hogy egyen húst. A sportoló vegetáriánus volt, és először elutasította ezt az ajánlatot, de végül beleegyezett, és húst kezdett enni. Szinte azonnal nőni kezdett a teste – és vállai, bicepszei és mellizmai. De elkezdte észrevenni, hogy az izomtömeg növekedésével elveszíti erejét. Néhány hónappal később már nem tudta 9 kilogrammal könnyebben nyomni a súlyzót a szokásosnál – az étrendváltás előtt – a megszokottnál.
Annyira szeretett volna nagynak és erősnek látszani, de nem veszíteni erejét! Azonban észrevette, hogy egy nagy „leveles tésztává” változik. Ezért inkább úgy döntött, hogy valóban erős lesz, mintsem annak tűnik, és visszatért a vegetáriánus étrendhez. Elég gyorsan kezdte elveszíteni a „dimenzióit”, de ereje növekedett. Végül nem csak, hogy visszanyerte azt a képességét, hogy 9 kilóval többet nyomjon a súlyzón, de még 5 kilót tudott hozzáadni, most 14 kilóval többet nyomott, mint amikor húst evett, és nagyobb volt a térfogata.
A téves külső benyomás gyakran védekezésül szolgál, hogy a nagy mennyiségű fehérje fogyasztása kívánatos és fontos. Állatkísérletek során a dúsított fehérjekoncentrátummal táplált fiatal állatok nagyon gyorsan növekednek. És ez, úgy tűnik, csodálatos. Ki szeretne vékony és kicsi lenni? De minden nem ilyen egyszerű. A fajra jellemzőt meghaladó gyors növekedés nem annyira hasznos. Gyorsan nőhet a súlya és a magassága, de a szervezetet pusztító folyamatok ugyanolyan gyorsan beindulhatnak. A leggyorsabb növekedést elősegítő élelmiszer nem a legjobb módja az élet meghosszabbításának. A gyors növekedés és a rövid élettartam mindig összefonódik.
„A vegetarianizmus az egészség kulcsa”