A skizofrén betegek fejében megszólaló hangok gyakran csak viccek, egyszerűen azért, mert sokunk számára valóban félelmetes valami ilyesmit elképzelni. Nagyon fontos azonban, hogy megpróbáljuk leküzdeni ezt a félelmet, és megértsük, hogy pontosan mi játszódik le a betegek fejében, hogy még egy lépést tegyünk ennek és sok más mentális rendellenességnek a desztigmatizálása felé.
A skizofrénia (és nem csak) egyik tünete a hallási hallucinációk, amelyek spektruma meglehetősen széles. Néhány beteg csak egyedi hangokat hall: fütyülés, suttogás, morgás. Mások artikulált beszédről és hangokról beszélnek, amelyek bizonyos üzenetekkel szólítják meg őket – beleértve a különféle parancsokat is. Előfordul, hogy valamire buzdítják a pácienst – például elrendelik, hogy ártsanak maguknak vagy másoknak.
És ezernyi bizonyíték van az ilyen hangokra. A tudomány népszerűsítője, Alexander Panchin biológus a következőképpen írja le ezt a jelenséget a „Védelem a sötét varázslatoktól” című népszerű tudományos könyvben: „A skizofrén betegek gyakran olyan dolgokat látnak, hallanak és éreznek, amelyek nincsenek ott. Például az ősök, angyalok vagy démonok hangja. Ezért egyes betegek azt hiszik, hogy az ördög vagy a titkosszolgálatok manipulálják őket.”
Természetesen azoknak, akik még soha nem tapasztaltak ilyesmit, nehéz elhinni az effajta hallucinációt, de a funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) alkalmazó vizsgálatok megerősítik, hogy sokan valóban azt hallják, amit mások nem. Mi történik az agyukban?
Kiderült, hogy a skizofrén betegek hallucinációs epizódjai során ugyanazok az agyterületek aktiválódnak, mint nálunk, akik valódi zajt hallunk. Számos fMRI vizsgálat kimutatta, hogy a Broca területén, az agynak a beszédtermelésért felelős régiójában fokozott aktiváció lép fel.
Miért aktiválódik az agynak az a része, amely a beszéd észleléséért felelős, mintha az ember valóban hallott volna valamit?
A mentális betegségek desztigmatizálása összetett és hihetetlenül fontos társadalmi folyamat.
Az egyik elmélet szerint az ilyen hallucinációk az agy szerkezetének hiányosságaihoz kapcsolódnak - például a frontális és a temporális lebeny közötti gyenge kapcsolathoz. „Az idegsejtek bizonyos csoportjai, amelyek felelősek a beszéd létrehozásáért és észleléséért, elkezdhetnek önállóan működni, más agyi rendszerek irányításán vagy befolyásán kívül” – írja Ralph Hoffman, a Yale Egyetem pszichiátere. „Olyan, mintha a zenekar vonósszekciója hirtelen úgy döntött volna, hogy a saját zenéjét játssza, figyelmen kívül hagyva mindenki mást.”
Az egészséges emberek, akik soha nem tapasztaltak ehhez hasonlót, gyakran inkább hallucinációkkal és téveszmékkel viccelnek. Valószínűleg ez a védekező reakciónk: azt képzelni, hogy hirtelen valaki más monológja jelenik meg a fejben, amit akaraterővel nem lehet megszakítani, nagyon ijesztő lehet.
Éppen ezért a mentális betegségek desztigmatizálása összetett és hihetetlenül fontos társadalmi folyamat. Cecilly McGaugh amerikai asztrofizikus beszédet mondott a „Nem vagyok szörnyeteg” TED-konferencián, és beszélt betegségéről és arról, hogyan él egy ilyen diagnózissal rendelkező ember.
A világban a mentális betegségek desztigmatizálását nagyon különböző szakemberek végzik. Nemcsak politikusokat, pszichiátereket és szociális szolgálatokat foglal magában. Tehát Rafael D. de S. Silva, a Dél-Kaliforniai Egyetem számítástechnikai docense és kollégái azt javasolták, hogy küzdjenek a skizofrén betegek megbélyegzése ellen… kiterjesztett valóság segítségével.
Az egészséges embereket (a kísérleti csoportban orvostanhallgatók is részt vettek) arra kérték, hogy menjenek át egy kiterjesztett valóság ülésen. Megmutatták nekik a hallucinációk audiovizuális szimulációját skizofréniában. A résztvevők kérdőíveinek vizsgálatakor a kutatók azt észlelték, hogy jelentősen csökkent a szkepticizmus és nagyobb az empátia egy skizofrén beteg történetével kapcsolatban, amelyet a virtuális élmény előtt meséltek el nekik.
Bár a skizofrénia természete nem teljesen tisztázott, az egyértelmű, hogy a pszichiátriai betegek desztigmatizálása rendkívül fontos társadalmi feladat. Hiszen ha nem szégyell megbetegedni, akkor nem fog szégyellni orvoshoz fordulni segítségért.