Tudod mi az a családi mítosz? Milyen a családodban? Hogyan irányítja az életét? Valószínűleg nem. Ritkán gondolunk rá, de közben minden családban nemzedékről nemzedékre öröklődő viselkedésminták vannak – biztos benne Inna Khamitova családpszichológus.
A modern kultúrához tartozó embernek, aki a maga alkotta emberről alkotott elképzeléseivel és a sors irányításának felfogásával nehéz, mennyire függ a jelenünk a családunk múltjától. De őseink életének körülményei, nehézségei, amelyekkel szembesültek, és hogyan győzték le őket, nagy hatással vannak ma is.
Minden családban van egy családi mítosz, bár ez nem mindig nyilvánvaló, és ritkán hangzik el és valósul meg. Segít leírni magunkat és családunkat, határokat építeni a világgal, meghatározza reakcióinkat arra, ami velünk történik. Erőt, magabiztosságot és erőforrásokat adhat nekünk, vagy romboló hatású, és megakadályozhat abban, hogy helyesen értékeljük magunkat és képességeinket.
Ilyen mítoszok például a megmentőről, a hősről, a bűnösről, a méltó emberről, a túlélésről, a gyermekközpontúságról szóló mítoszok. A mítosz akkor alakul ki, amikor egy család több generáción át fennmarad bizonyos sajátos viselkedés miatt. A jövőben az élet megváltozik, és úgy tűnik, hogy ez a viselkedés nem szükséges, de a család következő generációi önkéntelenül reprodukálják.
Például a család több generációja keményen élt: a túléléshez szükséges volt a kollektív munka, a konfliktusok elkerülése stb. Telt-múlt az idő, és ennek a családnak a következő generációi kényelmesebb körülmények közé kerültek, túlélésük nem függ közvetlenül attól, hogy az emberek mennyire harmonikusan működnek együtt. A mítosz azonban továbbra is vezérli viselkedésüket, és arra kényszeríti őket, hogy "barátságba lépjenek a túlélésért" teljesen oda nem illő emberekkel.
Vagy ugyanannak a családnak a tagjai szoktak küszködni, mert életük soha nem volt stabil és biztonságos (ilyen volt a történelmi valóság). De a stabilabb világban élő leszármazottak szándékosan nehézségeket okozhatnak maguknak, majd sikeresen leküzdhetik azokat. Stabil helyzetben ezek az emberek nagyon kényelmetlenül érezhetik magukat. És ha mélyebbre ásol, feltesz bizonyos kérdéseket, kiderül, hogy titokban azt akarják, hogy minden összedőljön. Jól érzik magukat a háborús helyzetben és a világ meghódításának igényében, tudják, hogyan kell ilyen körülmények között viselkedni.
A családi mítosz gyakran úgy néz ki, mint a családi szabályokhoz való hűség, de előfordul, hogy kóros befolyása is van.
Tegyük fel, hogy a dédanyád apja ivott. A nagyivó olyan, mint egy vérfarkas, felváltva két mód valamelyikében. Amikor józan - minden rendben, ha részeg - szörnyű. A dédnagymama minden este hallgatta a lépcsőfokokat: milyen apuka ma? Emiatt túlérzékeny emberré nőtt fel, aki a folyosó lépcsőjénél, a kulcsot a zárban elfordítva megérti, hogy kedvese milyen állapotban van, és ennek függvényében elbújik vagy kibújik. .
Amikor egy ilyen nő felnő, kiderül, hogy nem érdeklik a jó fiúk rózsacsokrokkal és udvarlásokkal. Megszokta az örök váltást, amikor a borzalmat felváltja a boldogság. Természetesen nem feltétlenül választ eltartott személyt társául (bár ennek nagyon nagy a valószínűsége), de szinte biztos, hogy olyasvalakivel köti össze életét, aki állandó pszichés stresszt okoz neki. Lehet olyan ember, aki extrém állást választott, vagy mondjuk szociopata. Egy ilyen párnak gyerekei vannak, és a minta nemzedékről nemzedékre száll, és a dédapa alkoholizmusa befolyásolja a leszármazottak viselkedését.
A családi mítosz sokszor úgy néz ki, mint a családi szabályokhoz való hűség, a folytonosság, néha családi hagyomány formájában jut el hozzánk, de előfordul, hogy ennek kóros hatása is van, és akkor dolgozni kell vele.
De ami a legfontosabb, nem biztos, hogy egész életünkben észrevesszük – főleg, ha nem gondolunk családunk múltjára, nem abban keressük tetteink okát. Mivel hazánkban sok generáció átélt háborúkat, forradalmakat, elnyomásokat, mindezt magunkban hordozzuk, bár sokszor nem értjük, milyen formában. Egy nagyon egyszerű példa: vannak, akik túlsúlyosak, és még jóllakott állapotban sem tudnak valamit hagyni a tányérjukon anélkül, hogy arra gondolnának, hogy a dédnagymamája túlélte Leningrád ostromát.
A családmítosz tehát nem elvont fogalom, hanem mindannyiunkat érintő jelenség. És mivel ő vezet minket, jó lenne egy kicsit jobban megérteni őt. A mítosz kolosszális erőforrások forrását rejti magában – amint magunk fedezzük fel őket, új lehetőségek jelennek meg az életben. Például, ha a családi mítoszunk megkívánja, hogy mindig a lábunkon legyünk, akkor nem csoda, ha nem tudunk lazítani és kikapcsolódni.
A „Játékok és hedonizmus” című program a „Shatology” oktatási projekt részeként pontosan ennek: a mítoszok létezésének és kialakulásának megvitatása. A résztvevők rendezhetik családi történeteiket, és eldönthetik, mit szeretnének megváltoztatni a családi mítoszban, és mit visznek magukkal az új évben.
Ha egyszer felismered a családi mítoszodat, felhasználhatod arra, hogy megerősítsd magad és jobbá tedd az életedet.