Lehet, hogy elfelejtjük tanáraink és iskolai barátaink nevét, de azok neve, akik gyermekkorunkban megbántottak bennünket, örökre az emlékezetünkben marad. Barbara Greenberg klinikai pszichológus tíz okot oszt meg, miért emlékezünk meg újra és újra bántalmazóinkról.
Kérdezd meg barátaidat gyermekkori sérelmeikről, és meg fogod érteni, hogy nem csak téged gyötörnek a „múlt szellemei”. Mindenkinek van mire emlékeznie.
Sokak számára hasznos látni egy tíz okot tartalmazó listát, amiért nem felejthetjük el a haragot. Felnőttek, akiket gyerekként bántalmaztak, hogy ráébredjenek, mi történt velük, és így megoldják jelenlegi problémáikat. Gyermekek és tinédzserek, akiket megfélemlítenek az iskolában, hogy megértsék, miért történik ez, és próbáljanak ellenállni a zaklatóknak. Végül a zaklatás kezdeményezőinek és résztvevőinek, hogy elmélkedjenek a zaklatottak mély traumájáról, és változtassák meg viselkedésüket.
Sértőinknek: miért nem tudunk elfelejteni téged?
1. Elviselhetetlenné tetted az életünket. Nem szeretted, ha valaki „rossz” ruhát visel, túl magas vagy alacsony, kövér vagy vékony, túl okos vagy hülye. Már akkor is kényelmetlenül éreztük magunkat a vonásainkról, de te is elkezdtél gúnyolódni velünk mások előtt.
Örömét lelte abban, hogy nyilvánosan megalázott minket, szükségét érezte ennek a megaláztatásnak, nem engedte, hogy békésen és boldogan éljünk. Ezeket az emlékeket nem lehet kitörölni, mint ahogy a hozzájuk kapcsolódó érzéseket sem lehet abbahagyni.
2. Tehetetlennek éreztük magunkat a jelenlétedben. Amikor megmérgeztél minket a barátaiddal együtt, ez a tehetetlenség sokszorosára nőtt. A legrosszabb az egészben, hogy bűntudatot éreztünk ezért a tehetetlenségért.
3. Szörnyű magányos érzést keltettél bennünk. Sokan nem tudták otthon elmondani, mit tettél velünk. Ha valaki meg merte osztani a szüleivel, csak haszontalan tanácsot kapott, hogy ne figyeljen. De hogyan lehet nem észrevenni a gyötrelem és a félelem forrását?
4. Lehet, hogy nem is emlékszel mire gyakran kihagytuk az órákat. Reggelente fájt a gyomrunk, mert iskolába kellett mennünk, és kínlódást kellett elviselnünk. Fizikai szenvedést okoztál nekünk.
5. Valószínű fel sem fogtad, milyen mindenható vagy. Szorongást, depressziót és testi betegségeket okoztál. És ezek a problémák a középiskola elvégzése után sem múltak el. Mennyivel egészségesebbek és nyugodtabbak lennénk, ha soha nem lennél a közelben.
6. Elvetted a komfortzónánkat. Sokunk számára az otthon nem volt a legjobb hely, és szerettünk iskolába járni… amíg el nem kezdett minket kínozni. El sem tudod képzelni, milyen pokollá változtattad a gyerekkorunkat!
7. Miattad nem bízhatunk az emberekben. Néhányunk barátnak tekintett téged. De hogyan viselkedhet így egy barát, pletykákat terjeszthet és borzasztó dolgokat mesélhet rólad? És akkor hogyan lehet megbízni másokban?
8. Nem adtál esélyt arra, hogy mások legyünk. Sokan még mindig szívesebben maradunk „kicsinek”, nem feltűnőnek, félénknek, ahelyett, hogy valami kiemelkedőt csinálnánk és felhívnánk magunkra a figyelmet. Megtanítottál, hogy ne tűnjünk ki a tömegből, és már felnőtt korunkban is nehezen tanultuk meg elfogadni a vonásainkat.
9. Miattad volt gondunk otthon. A neked szánt harag és ingerültség otthon kiáradt a fiatalabb testvérekre.
10. Még azoknak is, akiknek sikerült, és megtanultuk pozitívan érezni magunkat, ezek a gyermekkori emlékek rendkívül fájdalmasak. Amikor gyermekeink elérik a zaklatás korát, mi is aggódunk amiatt, hogy zaklatják őket, és ez a szorongás a gyermekeinkre is átragad.