1. Az emberek által felhasznált víz nagy része mezőgazdasági célra szolgál
A mezőgazdaság fogyasztja el a világ édesvízkészletének jelentős részét – az összes vízkivétel közel 70%-át ez adja. Ez a szám 90% fölé emelkedhet olyan országokban, mint például Pakisztán, ahol a mezőgazdaság a legelterjedtebb. Hacsak nem tesznek jelentős erőfeszítéseket az élelmiszer-pazarlás csökkentésére és a mezőgazdasági víz termelékenységének növelésére, a mezőgazdasági ágazat vízigénye az elkövetkező években tovább fog növekedni.
Az állatok élelmezése veszélyezteti a világ ökoszisztémáit, amelyek a leromlás és a szennyezés veszélyének vannak kitéve. A folyók és tavak torkolataiban a növekvő műtrágyahasználat okozta környezetileg kedvezőtlen algák virágzását tapasztalják. A mérgező algák felhalmozódása elpusztítja a halakat és szennyezi az ivóvizet.
A nagy tavak és folyódelták évtizedek óta tartó vízkivonás után jelentősen összezsugorodtak. A fontos vizes élőhelyek ökoszisztémái kiszáradnak. Becslések szerint a világ vizes élőhelyeinek felét már érintették, és a pusztulás mértéke nőtt az elmúlt évtizedekben.
2. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás magában foglalja a vízkészletek eloszlásának és minőségének változásaira való reagálást
Az éghajlatváltozás befolyásolja a vízkészletek elérhetőségét és minőségét. A globális hőmérséklet emelkedésével egyre gyakoribbá váltak az extrém és szabálytalan időjárási események, mint például az árvizek és aszályok. Ennek egyik oka az, hogy a melegebb légkör több nedvességet tartalmaz. A jelenlegi csapadékmintázat várhatóan folytatódik, aminek következtében a száraz területek szárazabbak, a nedvesek pedig nedvesebbek lesznek.
A víz minősége is változik. A folyók és tavak magasabb vízhőmérséklete csökkenti az oldott oxigén mennyiségét, és veszélyesebbé teszi a halak élőhelyét. A meleg vizek alkalmasabbak a vízi élőlényekre és az emberre mérgező, káros algák szaporodására is.
A vizet gyűjtő, tároló, mozgatható és kezelő mesterséges rendszereket nem úgy tervezték, hogy alkalmazkodjanak ezekhez a változásokhoz. A változó éghajlathoz való alkalmazkodás azt jelenti, hogy be kell fektetni a fenntarthatóbb vízi infrastruktúrába, a városi vízelvezető rendszerektől a víztárolásig.
3. A víz egyre inkább konfliktusforrás
A közel-keleti konfliktusoktól az afrikai és ázsiai tiltakozásokig a víz egyre nagyobb szerepet játszik a polgári zavargásokban és a fegyveres konfliktusokban. Az országok és régiók gyakran kompromisszumot kötnek a vízgazdálkodás területén felmerülő összetett viták megoldása érdekében. Az Indus-vizekről szóló szerződés, amely elosztja az Indus folyó mellékfolyóit India és Pakisztán között, az egyik figyelemre méltó példa, amely közel hat évtizede létezik.
Az együttműködés ezen régi normáit azonban egyre inkább próbára teszi az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és a szubnacionális konfliktusok kiszámíthatatlan természete. A szezonális vízkészletek széles körű ingadozása – ezt a kérdést gyakran figyelmen kívül hagyják a válság kitöréséig – veszélyeztetik a regionális, helyi és globális stabilitást azáltal, hogy befolyásolják a mezőgazdasági termelést, a migrációt és az emberi jólétet.
4. Emberek milliárdjai vannak megfosztva a biztonságos és megfizethető víztől és higiéniai szolgáltatásoktól
, körülbelül 2,1 milliárd ember nem jut biztonságosan tiszta ivóvízhez, és több mint 4,5 milliárd ember nem rendelkezik csatornarendszerrel. Évente több millió ember betegszik meg és hal meg hasmenésben és más, víz által terjedő betegségekben.
Sok szennyező anyag könnyen oldódik a vízben, és a víztartó rétegek, folyók és csapvíz hordozhatják környezetük kémiai és bakteriális markereit – ólmot a csövekből, ipari oldószereket a gyártó üzemekből, higanyt az engedély nélküli aranybányákból, vírusokat az állati hulladékból, valamint nitrátokat és mezőgazdasági területekről származó növényvédő szerek.
5. A felszín alatti víz a világ legnagyobb édesvízforrása
A víztartó rétegekben, más néven talajvízben lévő víz mennyisége több mint 25-szöröse az egész bolygó folyóiban és tavaiban lévő víz mennyiségének.
Körülbelül 2 milliárd ember támaszkodik a talajvízre, mint fő ivóvízforrásra, és a növények öntözésére használt víz csaknem fele a föld alól származik.
Ennek ellenére túl keveset tudunk a rendelkezésre álló talajvíz minőségéről és mennyiségéről. Ez a tudatlanság sok esetben túlhasználathoz vezet, és sok víztartó réteg kimerül a nagy mennyiségű búzát és gabonát termelő országokban. Indiai tisztviselők például azt mondják, hogy az ország még súlyosabb vízválsággal néz szembe, nagyrészt a talajszint alá süllyedt vízszint zsugorodásának köszönhetően.