Amikor szeretteink fájdalmukkal hozzánk fordulnak, mindent megteszünk, hogy megvigasztaljuk őket. De a támogatást nem szabad tiszta altruizmusnak tekinteni. A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy mások vigasztalása jót tesz nekünk.
A negatív érzelmek gyakran túl személyesnek tűnnek, és arra késztetnek bennünket, hogy elvonuljunk másoktól, de a legjobb módja annak, hogy kezeljük őket, ha megszólítjuk az embereket. Mások támogatásával olyan érzelmi készségeket fejlesztünk, amelyek segítenek megbirkózni saját problémáinkkal. Erre a következtetésre jutott két tudóscsoport, amikor összegezték az egymástól függetlenül végzett vizsgálatok eredményeit.
Hogyan segítünk magunkon
Az első vizsgálatot a Columbia Egyetem pszichológusainak csoportja végezte Bruce Dore vezetésével. A kísérlet részeként 166 résztvevő három héten keresztül kommunikált egy közösségi hálózaton, amelyet a tudósok kifejezetten tapasztalatokkal való munka céljából hoztak létre. A kísérlet előtt és után a résztvevők kérdőíveket töltöttek ki, amelyek érzelmi életük és jólétük különböző aspektusait értékelték.
A közösségi oldalon a résztvevők közzétették saját bejegyzéseiket és kommentálták más résztvevők bejegyzéseit. Háromféle megjegyzést hagyhatnak, amelyek az érzelmek kezelésének különböző módjainak felelnek meg:
Megerősítés - amikor elfogadod és megérted egy másik ember tapasztalatait: "Részvéttel érzek veled, néha kúpként hullanak ránk a problémák, egymás után."
Átértékelés — amikor felajánlja, hogy másképp nézze meg a helyzetet: „Úgy gondolom, hogy figyelembe kell vennünk…”.
Hibaüzenet - amikor felhívod az ember figyelmét a gondolkodási hibákra: "Mindent fehérre és feketére osztasz", "Nem tudsz olvasni mások gondolataiban, ne gondolkodj mások helyett."
A kontrollcsoport résztvevői csak feljegyzéseket tehettek közzé tapasztalataikról, és nem látták mások bejegyzéseit – mintha online naplót vezettek volna.
Azáltal, hogy segítünk másoknak az érzelmeik kezelésében, edzünk saját érzelemszabályozási készségünket.
A kísérlet végén egy minta derült ki: minél több megjegyzést hagyott egy ember, annál boldogabb lett. Hangulata javult, a depresszió tünetei és a terméketlen reflexióra való hajlam csökkentek. Ebben az esetben nem számított, hogy milyen típusú megjegyzéseket írt. A kontrollcsoport, ahol a tagok csak saját posztjaikat posztolták, nem javult.
A tanulmány készítői úgy vélik, hogy a pozitív hatás részben annak tudható be, hogy a kommentelők egyre gyakrabban kezdték el más megvilágításba helyezni saját életüket. Azáltal, hogy segítettek másoknak megbirkózni érzelmeikkel, edzettek saját érzelemszabályozási készségüket.
Nem számít, hogyan segítettek másokon: támogattak, rámutattak a gondolkodási hibákra, vagy felajánlották, hogy más szemmel nézik a problémát. A lényeg az interakció mint olyan.
Hogyan segítünk másokon
A második vizsgálatot izraeli tudósok – Einat Levi-Gigi klinikai pszichológus és Simone Shamai-Tsoori neuropszichológus – végezték. 45 párt hívtak meg, mindegyikben választottak egy tesztalanyot és egy szabályozót.
Az alanyok nyomasztó fényképek sorozatát nézték meg, például pókokról és síró gyerekekről készült képeket. A szabályozók csak röviden látták a képeket. Ezután a pár eldöntötte, hogy a két adott érzelemkezelési stratégia közül melyiket használja: az újraértékelést, vagyis a fénykép pozitív értelmezését, vagy a figyelemelterelést, vagyis azt, hogy valami másra gondoljon. Ezt követően az alany a választott stratégiának megfelelően cselekedett, és beszámolt arról, hogy ennek hatására hogyan érezte magát.
A tudósok észrevették, hogy a szabályozók stratégiái hatékonyabban működnek, és az alanyok, akik alkalmazták ezeket, jobban érezték magukat. A szerzők kifejtik: amikor stressz alatt vagyunk, a negatív érzelmek igája alatt, nehéz lehet megérteni, mi a legjobb számunkra. A helyzetet kívülről, érzelmi érintettség nélkül szemlélve csökkenti a stresszszintet és javítja az érzelemszabályozást.
A fő készség
Amikor segítünk másoknak megbirkózni negatív érzelmeivel, megtanuljuk jobban kezelni saját tapasztalatainkat. Ennek a folyamatnak a középpontjában az a képesség áll, hogy egy másik ember szemével nézzük a helyzetet, hogy magunkat a helyébe képzeljük.
Az első vizsgálatban a kutatók ezt a képességet közvetetten értékelték. A kísérletezők kiszámolták, hogy a kommentátorok milyen gyakran használtak egy másik személyre vonatkozó szavakat: „te”, „te”, „te”. Minél több szót társítottak a bejegyzés szerzőjéhez, a szerző annál magasabbra értékelte a megjegyzés hasznosságát, és aktívabban fejezte ki háláját.
A második vizsgálatban a résztvevők egy speciális tesztet végeztek, amely azt mérte fel, hogy mennyire tudják magukat a másik helyébe helyezni. Minél több pontot szereztek a szabályozók ebben a tesztben, annál sikeresebben működtek a választott stratégiáik. Azok a szabályozók, amelyek az alany szemszögéből nézték a helyzetet, hatékonyabban enyhítették partnerük fájdalmát.
Az empátia, vagyis az a képesség, hogy a világot egy másik ember szemével lássuk, mindenki számára előnyös. Nem kell egyedül szenvedned. Ha rosszul érzed magad, kérj segítséget másoktól. Ez nemcsak az Ön érzelmi állapotát javítja, hanem az övékét is.