Közönséges tejfű (Lactarius trivialis)
- Osztály: Basidiomycota (Basidiomycetes)
- Alosztály: Agaricomycotina (Agaricomycetes)
- Osztály: Agaricomycetes (Agaricomycetes)
- Alosztály: Incertae sedis (bizonytalan helyzetű)
- Rend: Russulales (Russulovye)
- Család: Russulaceae (Russula)
- Nemzetség: Lactarius (tejes)
- Típus: Lactarius trivialis (Gladysh)
Tejes kalap:
Meglehetősen nagy, 7-15 cm átmérőjű, fiatal gombákban kompakt „kerék alakú”, erősen összehúzott, szőrtelen élekkel, közepén bemélyedéssel; majd fokozatosan kinyílik, minden szakaszon áthaladva egészen a tölcsér alakúig. Színe változó, barnától (Fiatal gombáknál) vagy ólomszürkétől világosszürkéig, szinte liláig, sőt liláig. A koncentrikus körök gyengén fejlettek, főleg a fejlődés korai szakaszában; felülete sima, nedves időben könnyen nyálkás, ragacsos lesz. A kalap húsa sárgás, vastag, törékeny; a tejszerű lé fehér, maró, nem túl bőséges, a levegőben enyhén zöld. A szag gyakorlatilag hiányzik.
Nyilvántartások:
Halvány krémszínű, enyhén csökkenő, meglehetősen gyakori; az életkor előrehaladtával a kifolyó tejnedv miatt sárgás foltok borulhatnak.
Spóra por:
Halványsárga.
Tejes láb:
Hengeres, a termesztési körülményektől függően nagyon különböző magasságú (5-15 cm, ha csak, ahogy mondani szokták, „földig ér”), 1-3 cm vastag, kalaphoz hasonló színű, de világosabb. Már a fiatal gombáknál jellegzetes üreg képződik a szárban, meglehetősen takaros, ami csak tágul, ahogy nő.
Terjedés:
A közönséges selyemfű július közepétől szeptember végéig megtalálható különböző típusú erdőkben, mikorrhizát képezve, nyilván nyír-, luc- vagy fenyővel; a nedves, mohos helyeket kedveli, ahol jelentős számban megjelenhet.
Hasonló fajok:
A közönséges selyemfű a színvilág gazdagsága ellenére jól felismerhető gomba: a termesztési viszonyok nem engedik összetéveszteni a serushkával (Lactarius flexuosus), nagy mérete, színváltozatlansága (enyhén zöldes tejes leve nem számít bele) ) és az erős szag hiánya különbözteti meg Egy triviális tejesember sok apró tejes, lilás és váratlan aromákat árasztó.
Ehetőség:
Az északiak nagyon tisztességesnek tartják ehető gomba, itt valahogy kevésbé ismert, bár hiába: sózva gyorsabban erjed, mint „kemény húsú” rokonai, nagyon hamar elnyeri azt a leírhatatlan savanyú ízt, amiért az emberek a sózást istenítik.