„Közel két év telt el azóta, hogy elbúcsúztam a Crohn-betegség tüneteitől. Néha eszembe jut a kín, amit nap mint nap átéltem, és nem hiszem el, milyen boldog változáson ment keresztül az életem.
Állandó hasmenésem és vizelettartási zavarom volt. Beszélhetnék veled, és a beszélgetés kellős közepén hirtelen elmenekülnék „üzleti ügyben”. 2 évig, amikor a betegségem akut stádiumban volt, szinte nem hallgattam senkire. Amikor beszéltek hozzám, csak arra gondoltam, hogy hol van a legközelebbi WC. Ez naponta akár 15-ször is előfordult! A hasmenés elleni gyógyszerek aligha segítettek.
Ez természetesen rendkívüli kényelmetlenséggel járt utazás közben – állandóan tudnom kellett a vécé helyét, és készen kellett állnom arra, hogy odarohanjak. Nincs repülés – nem nekem való. Egyszerűen nem tudnék sorban állni, vagy kivárni, amikor a WC zárva van. Betegségem alatt szó szerint szakértő lettem a WC-ügyekben! Minden helyről tudtam, hogy hol van a vécé és mikor van bezárva. A legfontosabb, hogy az állandó késztetés óriási probléma volt a munkahelyen. A munkafolyamatom a gyakori mozgással járt, és előre kellett találkoznom, útvonalakat terveznem. Én is reflux betegségben szenvedtem, és gyógyszer nélkül (például protonpumpa-gátló) egyszerűen nem tudtam élni vagy aludni.
A fentieken kívül az ízületeim is fájnak, főleg a térdem, a nyakam és a vállam. A fájdalomcsillapítók voltak a legjobb barátaim. Abban a pillanatban szörnyen néztem és éreztem magam, egyszóval öreg és beteg embernek. Mondanom sem kell, állandóan fáradt, változó hangulatú és depressziós voltam. Azt mondták, hogy az étrendnek nincs hatása a betegségemre, és a felírt gyógyszerekkel szinte bármit megehetek, ha ugyanazok a tünetek. És azt ettem, amit szerettem. A toplistámon gyorsétterem, csokoládé, piték és kolbászos zsemle szerepelt. Az alkoholt sem vetettem meg, és válogatás nélkül ittam mindent.
Csak amikor a helyzet túl messzire ment, és éppen egy érzelmi és fizikai napon voltam, a feleségem biztatott a változásra. Miután lemondott minden búzáról és a finomított cukorról, a súly kezdett eltűnni. Két héttel később a tüneteim eltűntek. Kezdtem jól aludni és sokkal jobban éreztem magam. Eleinte folytattam a gyógyszerek szedését. Elég jól éreztem magam ahhoz, hogy elkezdjem az edzéseket, és a lehető legtöbbet megcsináltam. Ruhában mínusz 2 méret, aztán újabb mínusz kettő.
Hamar egy „kemény” 10 napos méregtelenítő program mellett döntöttem, amely elhagyta az alkoholt, a koffeint, a búzát, a cukrot, a tejbabot és minden finomított ételt. És bár a feleségem nem hitte, hogy képes leszek leszokni az alkoholról (azonban, mint én), mégis megtettem. És ez a 10 napos program lehetővé tette számomra, hogy még több zsírtól megszabaduljak, és megtagadjam a drogokat. A reflux megszűnt, a hasmenés és a fájdalom megszűnt. Teljesen! A képzés egyre intenzívebben folytatódott, és elkezdtem részletesebben elmélyülni a témában. Vettem egy csomó könyvet, abbahagytam a tévézést és olvastam, olvastam. Az én Bibliám: Nora Gedgades „Primal Body, Primal Mind” és Mark Sisson „The Promal Blueprint”. Mindkét könyvet többször is elolvastam borítótól borítóig.
Most a szabadidőm nagy részét edzem, futok, és ez nagyon tetszik. Rájöttem, hogy a Crohn-betegséget főként a helytelen táplálkozás okozza, annak ellenére, hogy a szakértők ezzel nem értenek egyet. Arra is rájöttem, hogy a protonpumpa-gátló gátolja a szervezet azon képességét, hogy a savat az élelmiszer megemésztésére kényszerítse. A helyzet az, hogy a gyomorban lévő savnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy megemésztse az ételt, és ne okozzon emésztési stresszt. Viszont sokáig egyszerűen felírtak egy „biztonságos” gyógyszert, amivel továbbra is azt ehettem, amit szeretek. Az inhibitor mellékhatásai pedig fejfájás, hányinger, hasmenés, hasi fájdalom, fáradtság és szédülés volt, ami csak rontotta a Crohn-tüneteket.
Két éven belül gyógyszeres segítség nélkül teljesen megszabadultam a betegségtől. Nem is olyan rég volt az 50. születésnapom, amit egészségesen, erővel és tónussal töltöttem, ami még 25 évesen sem volt meg. Most akkora a derekam, mint 19 évesen. Az energiám nem ismer határokat, és erős az álmom. Az emberek észreveszik, hogy a fényképeken nagyon szomorú vagyok, amikor beteg voltam, amikor most mindig mosolygok és jó hangulatban vagyok.
Mi ennek az egésznek az erkölcse? Ne higgy el mindent, amit mondanak. Ne higgye, hogy a fájdalom és a korlátok az öregedés normális velejárói. Fedezz fel, keress és ne add fel. Bízz magadban!"