Mindannyian ismerjük az „empátia” szót, de kevesen ismerik annak a radikális nőnek a nevét, aki bevezette ezt a szót az angol nyelvbe.
Violet Paget (1856-1935) viktoriánus írónő volt, aki Vernon Lee álnéven publikált, és az egyik legintelligensebb nőként ismert Európában. Ő alkotta meg az „empátia” kifejezést, miután észrevette, hogy partnere, Clementine Anstruther-Thompson mennyire elmerülten szemlélte a festményt.
Lee szerint Clementine „nyugodtan érezte magát” a festménytől. Ennek a folyamatnak a leírására Li a német einfuhlung kifejezést használta, és bevezette az „empátia” szót az angol nyelvbe.
Lee ötletei erősen összecsengenek napjaink növekvő érdeklődésével, hogy az empátia hogyan kapcsolódik a kreativitáshoz. Saját kreativitásod fejlesztése az egyik módja önmagad és mások megértésének. A 19. században erre a folyamatra az „erkölcsi képzelet” költői kifejezést használták.
Képzelni azt jelenti, hogy mentális képet alkotunk, gondolkodunk, hinünk, álmodunk, ábrázolunk. Ez egyszerre ötlet és eszmény. Álmaink elvihetnek minket az empátia apró cselekedeteitől az egyenlőség és igazságosság nemes víziójáig. A képzelet meggyújtja a lángot: összeköt kreativitásunkkal, életerőnkkel. A növekvő globális konfliktusok világában a képzelet fontosabb, mint valaha.
„Az erkölcsi jó nagy eszköze a képzelet” – írta Percy Bysshe Shelley költő A költészet védelme (1840) című művében.
Az erkölcsi képzelőerő kreatív. Segít megtalálni a létezés jobb módjait. Ez az empátia egy formája, amely arra ösztönöz bennünket, hogy legyünk kedvesebbek, szeressük magunkat és egymást. „A szépség igazság, az igazság szépség; ennyit tudunk és tudnunk kell” – írta John Keats költő. "Semmiben nem vagyok biztos, csak a szív vonzalmainak szentségében és a képzelet igazságában."
Erkölcsi képzeletünk mindennel összeköthet bennünket, ami igaz és szép a világban, önmagunkban és egymásban. „Minden méltó dolog, minden méltó tett, minden méltó gondolat műalkotás vagy képzelet” – írta William Butler Yeats William Blake költészetének bevezetőjében.
Shelley úgy gondolta, hogy „ugyanúgy erősíthetjük erkölcsi képzelőerőnket, ahogyan a testmozgás erősíti a testünket”.
Az erkölcsi képzelet képzése
Mindannyian részt vehetünk az erkölcsi képzelőerő fejlesztésére szolgáló speciális gyakorlatokban.
Kezdj el verset olvasni. Akár online olvassa, akár otthon talál egy poros, régi könyvet, Shelley azt állította, hogy a költészet „magát az elmét felébresztheti és kibővítheti, így több ezer érthetetlen gondolatkombináció befogadójává teheti”. Ez „a legmegbízhatóbb hírnöke, társa és követője a nagy emberek felébredésének a jótékony gondolkodásmód érdekében”.
Olvasd újra. Lee Hortus Vitae (1903) című könyvében ezt írta:
„A legnagyobb öröm az olvasásban az újraolvasásban rejlik. Néha szinte nem is olvasni kell, hanem átgondolni és átérezni, mi van a könyvben, vagy ami már régen kijött belőle, és megtelepedett az elmében vagy a szívben.”
Alternatív megoldásként az aktívabb „figyelmes olvasás” kritikai empátiát válthat ki, egy olyan tudatos gondolkodásmódot, amelyet értéksemlegesnek terveztek.
Filmeket nézni. Érintse meg a kreativitás varázsát a mozi segítségével. Rendszeresen lazítson egy jó film mellett, hogy erőt merítsen – és ne féljen attól, hogy ettől kanapékrumpli lesz. Ursula Le Guin írónő azt sugallja, hogy bár egy történetet a képernyőn nézni passzív gyakorlat, mégis egy másik világba vonz minket, amelyben egy ideig elképzelhetjük magunkat.
Hagyja, hogy a zene vezessen. Bár a zene szótlan, empátiát is fejleszt bennünk. A Frontiers magazinban nemrég megjelent tanulmány szerint „a zene portál mások belső világába”.
A tánc segíthet az úgynevezett „kinesztetikus empátia” fejlesztésében is. A nézők belsőleg utánozhatják a táncosokat és/vagy modellezhetik mozgásukat.
Végül engedje ki a saját kreatív folyamatát. Nem számít, milyen képességekkel rendelkezik. Legyen szó festésről, írásról, zenélésről, éneklésről, táncról, kézműveskedésről, „csak a képzelet képes felgyorsítani valami rejtve maradó létezését” – írta Emily Dickinson költő.
A művészet ebből az alkímiai, átalakuló folyamatból áll. A kreativitás segít abban, hogy új, igaz, jobb létezési módokat találjunk. „Lehetünk kreatívak – elképzelhetünk és végül létrehozhatunk valamit, ami még nincs meg” – írta Mary Richards, az Opening Our Moral Eye című könyv szerzője.
Brené Brown szerző, az empátia mai népszerűsítője azt állítja, hogy a kreativitás elengedhetetlen a „szívből való élethez”. Legyen szó festményről vagy patchwork paplanról, amikor valamit alkotunk, a jövőbe lépünk, hiszünk saját alkotásaink sorsában. Megtanulunk bízni abban, hogy meg tudjuk teremteni saját valóságunkat.
Ne félj elképzelni és alkotni!